Minden kezdet nehéz. És a vég?

A gond menekül a bortól.... Holnap szilveszter, és végre(születésem óta) egyszer nem otthon töltöm:) A cím arra utal, ami otthon lenne:) Ez az év azon napja, amikor elővesszük az alkoholkészletet, és megcsapoljuk egy kicsit. Holnapra konkrétan egy fincsi orosz pezsgő és a világ legjobb likőrbora jutna, a Mavrodaphne:) De ebből idén kimaradok:) Még nem tudom, mi lesz, de mindenképpen ezerszer jobb, mint az RTL kabaréműsorai éjfélig. Hatalmas like a jövő szilveszterhez: apa és az igazgatónk közös javaslatával party lesz az aulában, hogy végre egyszer mindenki, aki eddig otthon punnyadt, mert nem engedték még a szomszédba se, akiket féltenek a sötét sikátorok perverz rémségeitől, a discobalesetektől, amik mindig mással történnek és az újévi macskajajtól, jól kibulizhassa magát. Bölcs meglátás, miszerint sok szülő inkább vállalna éjfélig ügyeletet egy sulibuliban, mint hogy  hajnali egykor a haját tépkedje az idegességtől, vagy hogy közösen a már említett csodálatos és felemelő kabarét

A dolgok közepébe vágás. Eposzi kellék, úgy mellesleg. Hát vágjunk a dolgok közepébe! Boldog vagyok. Legutóbb arról írtam, milyen jó dolog az ölelés, a suli utolsó napján pedig feltöltődtem ölelésekkel, amikért több, mint hálás vagyok, mert volt a szünetben néhány pillanat, amikor szükségem volt a felhalmozott ölelésenergiákra. Most az ölelések boldogítanak. Csak egy mozdulat, és elképesztően jól tud esni. Most már késő, legalábbis szülői szempontból, úgyhogy gyorsan ledarálom, miről írtam volna még két A/4es méretben:) Van munkám, legalábbis remélem, továbbá gőzerővel(oké, lájtos gőzerővel) készülök a német nyelvvizsgára, tanulom a tételeket, ékszerkiállításunk lesz januárban, amire szintén készülök, apa meg már a fülemet rágja, hogy takarodjak aludni. Ennyi volt, jó éjszakát!

Ezt tegnap írtam, a mai egész máshogy nézne ki:) Már időtlen idők óta nem írtam egy sort sem. Lehet, hogy azt hittétek, elütött a szárnyas istennyila... mindenesetre megnyugtatásul közlöm, hogy nem ez történt. Leginkább csak annyira el vagyok havazva(még most is, kb. este tízkor...), hogy sem netezni, sem írni, sem létezni, se semmi mást nem jutott időm megtenni. Esténként éjfélig olvasok, mert máskor nincs időm, nappal suli és karácsonyi vásár. Tegnap kiraktam a szórólapokat is, amiket csináltam. Majd felteszem ide és a Karácsonyi Vásár facebookos csoportjához is. Meg ne kérdezzétek, miért nem oldalt csináltam egy ostoba csoport helyett... A Mikulásbulinak is már vagy két hete, arról sem írtam egy árva betűt sem, pedig annyit azért érdemel. Röviden és tömören jó volt, bővebben meg nagyon jó.... lényegében egy kicsit büszke is vagyok magamra(annak ellenére, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy nagy égés volt...), hogy az elsők között voltam, akik lementek táncolni, és nem voltam nyu

Boldog 1200-at!

Mára nem jut semmi különleges, talán csak az, hogy megvan a karácsonyi vásár időpontja. Egészen pontosan december 21-én lesz a Batthyány Gimnáziumban, várunk minden érdeklődőt, komoly számdékkal és komolytalannal, sőt a kevésbé vagy egyéltalán nem érdeklődőket is nagyon szívesen fogadjuk. Közeleg a karácsony, anya, nővér, édes kis húg mind a fa alját lesi, mikor repülnek oda az ajándékaik. Ha még nem tudod, mit vegyél nekik, nézz be hozzánk, hátha találsz valamit. Ha van konkrét ötleted, amit meg szeretnél valósíttatni velünk, írj, szólj, smsezz, rajzolj, vagy vetísd kívánságodat a fejembe, és megcsináljuk. Ha bizonytalan vagy, és előbb megnéznéd, az sem gond, mert 22-én, az utolsó tanítási napon a pótrendeléseket kézbesítjük majd:)   Na ez volt a reklám helye. A továbbiakban gyönyörű káromkodásokat fogok nektek tanítani. Biológia órán ülök, és bámulok magam elé.  Ez volt úgy egy órája. Azóta sem tértem magamhoz. Durva felületű endoplazmatikus retikulum. Riboszóma. Lizoszóma. Mitokond

A tizedikes anyag ismerőinek rövidesen fel fog tűnni, vagy talán már fel is tűnt, hogy az idei magyar témájából halásztam a bejegyzéseim címét. A mai latinom az arany középút, amit Berzsenyi kapcsán tanultunk a héten. Arany középutamat keresve botlottam bele az út feltúrását végző munkásokba, akik városunk orcáját úgy átszabják, hogy még a testvérvárosai sem fognak ráismerni. A munkálatok haladnak-a buszokról ugyanezt nem lehet egyidejűleg elmondani, ugyanis minden le van zárva, fel van szórva, ki van lyuggatva, szét van verve... Borzalmas sebként éktelenkednek az aszfalton a gödrök, amiket a markolók hagynak, amerre mennek, nekünk meg csak arra kell vigyáznunk, hogy ne essünk bele semmi nagyon mélybe. Ezt mindenféle értelemben gondolom. Arany középutat keresem a zenében. Szerinted mit hallgatok? Rock? Rap? Pop? Techno? Soul? Gospel? Volk?Tévedsz és igazad is van egyben, mert ez van a lejátszólistámban a mobilomon. Otthon viszont sosem látsz engem Eminemet dúdolgatva, mert előkapom a

Már időtlen idők óta nem írtam rendes blogbejegyzést. Nem kaptam netet, nem volt időm, elfelejtettem, más dolgom volt, el voltam havazva, ideges voltam, hülye voltam, tanultam, nem tanultam, és még sok egyéb. Most viszont itt vagyok. Megvolt a múlt pénteken(mert ugye pénteken mindig történik valami...) a nagyok gólyabálja, vagyik új kilencedikeseink avatása. Na, ott aztán minden előkerült, ami a meseírók fantáziájába csak belefért az évszázadok során. Hófehérke, a hét törpe, a farkas, aki inkább medve volt, Piroska, a láncfűrészes gyilkos, Nagyi, a heavy Csipkerózsika, egy hadseregnyi herceg, mert azokból sosem elég(mondjuk a szőke herceget azért hiányoltam...), Jancsi és Juliska, a maguk transzvesztita valójában, a hatványozódott dublőreikkel együtt, a gonosz mostoha, a tündér és az egerek, Pipő, aki szőrös lábával szintén nem a szebbik nemet gyarapítja, Kiszel Tündivel, a mindig örök szőke naptárdívával és a saját, fluorosra szabott, ráadásul echte hím hercegével. A műsorok majdnem

A név végzet. Csak hogy tudja a világ. Ez így igaz. Egyet kell hogy értsek. Kétségtelen, hogy Titus Maccius Plautus egy nagyon bölcs ember volt. Mondjuk én ezt tőle teljesen függetlenül, és nagyjából 2200 évvel később még egyszer kimondtam. Ja, és nem latinul, lévén, hogy nem tudok latinul. Csak szeretnék. Van otthon egy hozzá hasonló, saját, külön bejáratú bölcsem. jó nekem.

Azaz a kocka el van vetve. Próbáltam apával kifogni, de sajnos nem sikerült-ő mindent tud:) Na jó, ez nem igaz, mert a cui ex honesto nulla est spes-mondatot nem tudta. Pedig az a kedvencem.  Ma kirándulni voltunk Kőszeg környékén, felmásztunk az Írott-kőre, szétfagytunk, mint a csirkehús a fagyasztóban, aztán hazajőve észleltük, hogy két éve először valószínűleg sikerült megfáznom. Boldog vagyok. Ennek jó részt az az oka, hogy új fajta gyógyszerem van, ami már csak az asztmámra van hatással, a náthámra nem. Most alig látok, mert a kontaktlencséim nem igazán kedvelik sem a helyet, sem a betegséget, a "kései időpontot" meg annál is kevésbé, és könnyezek, mint egy szerelmes kamasz. Márpedig én aztán minden vagyok, csak az nem. Fáradt? Nagyon. Álmos? Nagyon. Éhes? Nagyon. Náthás? Haaaa.....pci....! Na de szerelmes? Kizárt. Bolondság. Csak a baj van vele. Számomra a kis piros szívecske szinonimája a plátói, a nem létező, a lehetetlen, az értelmetlen és az álom szavaknak. Nem is r

Amúgy azért tettem be, mert ennyien láttatok már, vagy ugrottatok át az interneten található virtuális lábnyomomon. Köszi! Egyébként a tegnapi depressziós bejegyzésemért elnézést kérek, de ki nem törlöm, mert ez is a lényem része. Tudod, ahogy nem létezik a jó rossz nélkül, én sem létezem enélkül. I. András  békét köt  IV. Henrikkel , és megerősíti fia  Salamon  eljegyzését Judittal,  III. Henrik német-római császár  lányával. I. András  titokban szövetséget köt  Béla herceg  ellen  IV. Henrikkel . I. András  várkonyi palotájába hívatja  Béla herceget  és lemondatja a trónöröklésről ( korona és kard mondája ). augusztus 3.  –  X. István pápa  megválasztása ( 1058 -ig uralkodik). augusztus 15.  –  Macbeth skót király  elesik a  Malcolm Canmore -ral vívott csatában. Mostohafia  Lulach  követi őt a trónon ( 1058 -ig uralkodik). augusztus 31.  –  VI. Mikhaél bizánci császár  lemondása. szeptember 1.  –  I. Izsák bizánci császár  trónralépése ( 1059 -ben lemond). Anawrahta mianamri

Túl vagyunk az ezredik látogatómon, ezért talán kéne ide bevágnom némi örömujjongásfélét... nincs hozzá hangulatom. Egyébként sem miattam jöttök ide.  Szégyenszemre, miután már legalább két éve nem sírtam a szüleim előtt, ma délután mégis kicsordult három nyomorult könnycsepp a szememből, ráadásul apa előtt, ráadásul a buszon. Remélem rajta kívül nem látta senki. Utálok nyomorult, szánalmas, reménytelen, gyenge és nyavajgós kamasznak kinézni. Leginkább az itt felsoroltak egyikét sem szeretem magamon. Ilyenkor utálom magam. Azért nem szoktam sírni, ha utálok valakit. Igazából senkit sem utálok konkrétan. Néha gyűlölöm az emberiséget, néha egy élethelyzetet, de egyéb esetekben mindig azt utálom, aki az emberi gúnyám alatt ücsörög, utasítgatja a tagjaimat, forgatja az agyam kerekeit, lát a szememmel, sohasem úgy, ahogy kellene és sosem azt, amit kellene. Ő lehet az én komplementerem.  Akárhányszor azt mondja valaki, hogy a szándék a fontos, hazudik. Mert lehet akármilyen jó szándékkal meg

Szavazz Bücs Angélára és az Orff együttesre! Hidd el, ha voltál már koncertjükön, megéri, ha nem, akkor nézz meg egyet, addig is szavazz minden nap-nem egy nagy kunszt, de sokat segíthetsz vele. Itt a link, és köszönet mindenkinek:) http://forum.zalaihirlap.hu/zalaiprima2011/

Ez most a kedvenc latin mondatom. Úgy értem a többi 50 után... A jelentése történetesen pont rám illik. Akinek becsületes úton semmi reménye... Mert arra azért rádöbbentem, hoy ez így van. Röviden, szépen,tömören, ja és latin szavakkal megfogalmazva. kitaláljátok, honnan idéztem? Jean Jaques Rousseau-tól, akinek a nevét(osztályfőnökömnek és irodalomtanáronak köszönhetően) hetedik osztály óta le tudom betűzni és elválasztva leírni, és akinek az irományival egy cseppet sem érzek rokonszenvet. Swift pikáns szatírái sokkal közelebb állnak hozzám. Egy kicsit groteszk, komoly, megfelelő mértékben tele a száraz humorral és a tények kíméletlen kimondásával. Nekem tökéletes. Ha ismersz, nem is feltételezheted másként. Persze van, aki inkább egy zsebkendőkből préselt 10 kötetes romantikus regényt képzelne a kezembe... Néha még én is. Jöttek a fransziák... igen, fransziák, ne javítsd ki magadban, elég, ha a többi helyesírási hibámat elnézed nekem. Szóval ott tartottam, hogy jöttek a fransziák a

...ami persze nem igaz, mert anya tejbedarája híg, mint a tehénszar. Na szóval, kérem szépen, tisztelt közönség, barátaim és ismerőseim, de mindenekelőtt mélyen tisztelt családom, ti apró, de tökéletes közösség, szeretném megköszönni, hogy támogattatok minket a siker felé vezető rögös úton... oké, igazatok van, befejeztem. Egyébként meg vicc volt. Csak el akartam valahogy kezdeni azt a hosszú maszlagot, ami ezután következik. Csütörtök ön a városi Útkeresők-Útvesztők versenyen voltunk az osztállyal, ami így utólag belegondolva nem érte meg a fáradozásainkat, de jó móka volt. Több pénzt költöttünk el az előkészületekre, mint amennyit a végén nyertünk. Mert hát harmadikak lettünk, és nem írtunk bioszdogát. Persze ebből a mondatból nekem a második fele többet jelent, tekintve hogy egész csütörtök délután a bioszt tanultam, kékre-zöldre ültem a seggem a tóparti szerencsehozó/tanulós/üldögélős/szomorkodós fámon, aztán amikor hazaértem, beléptem facebookra, hogy megnézzem, hányadik helyen vé

Az első a látogatószámot, a másik az életkoromat jelenti. Egyik sem sok és egyik sem kevés.... Jó nekem így, 16-nak. És mostanra sikerült rájönnöm, miért szerettem az iskolát. Sajnos nem árulhatom el, titok.... Tudjátok, egy iskolában nagyon sok és szép  látnivaló van. Ezt most persze csak képletesen értem, de akkor is igazam van. Ha jól körülnézel, sosem unatkozhat a szemed, még ha az agyad azt teszi is. A jövő héten szuper kiállítás lesz a Batthány aulájában. Kapolcson találkoztunk a művésszel, aki a színes csomagrögzítő szalagokat hasznosít újra és elképesztő dolgokat készít belőlük. Műanyagszobrok szövéssel, lebegő csillagok, bonyolult mértani alakzatok....minden, amit csak el tudsz képzelni. Ma hozták őket meg, és majd teszek fel képeket, ha lesz időm. Mert most nincs. Nagyon nincs. Sőt, egy kicsit se nincs:) Jelentkezem valami olyannal, ami ide nem fért be, lévén Ladies and gentlemen; íme a One Republic!

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)

  Ma különösen szép napunk van, már ami az időjárást illeti. Ez itt nálunk, Zalában azt jelenti, hogy nem hullanak négergyerekek az égből, nem csúszós az út sem a tetemes mennyiségű elütött békától, sem a ráfagyott ónos esőtől, és nem pattogunk reggelente a buszon, amikor a télen képződött és azóta is műemlékké nyilvánított kátyúkat kerülgetjük. Jelentheti továbbá azt is, hogy a Jóisten mosolyával melengeti a földet (ezt hívják direkt sugárzás nak....), ami meg felmelegíti a jó kis disznótrágya és a tegnapi szüreti felvonulás lócitromszagától autentikus jellegű levegőnket. Ez röviden és tömören annyit tesz; meleg van.   Ilyenkor előbújnak kis falunk leglátványosabb elemei és mozgatórugói, teljes menetfelszerelésben és népviseletben (= gumicséló, nejloning, munkásnadrág talicskával vagy biciklivel, hölgyeknél ugyanez otthonkával és seprűnyéllel variálva ), hogy megtegyék hagyományos reggeli zarándoklatukat fecskecsicsergéstől kísérve a kisboltig, ahol is magukhoz vesznek egy kis lélekme

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,

Ami annyit tesz, merj gondolkodni! És milyen igaza is volt Horatiusnak...! Mert miért ne? Szégyen az, ha tudsz valamit? Szégyen, hogy nem alszod végig az összes órát? És az szégyen, amikor a nap végén fáradt tekintettel a semmibe meredsz, mégis zümmög az agyad, mert nem tudsz nem gondolkodni? Cogito, ergo sum. Gondolkodom, tehát vagyok. Márpedig én teljes agytérfogatommal lenni akarok. Gondolkodni. Nem azért a bádog húszfilléresért, de szerintem megéri. Például nekem, aki ha teheti, annyit beszél, hogy elkopik a nyelve és kiszárad a szája, kifejezetten hasznos. Mert ami az ember szívén, az a száján. De az én szívemből vezet fel a koponyámig egy titkos alagút, egészen modern szűrőberendezésekkel felszerelve, és szelektálja a kimondhatatlan és nyomdafestéket nem tűrő gondolataimat. Nem szökik ki a számon minden, ami egyébként simán továbbjutna, bele talán épp a te füledbe. Most is gondolkodom. Hogy min? Nem tudom. Az az agyam dolga. A fejemé. Én csak egy tárolóeszköz vagyok egy zseniál

Ez még múlt héten szombatról maradt... Ma megtapasztalhattuk, milyen volt őseinknek, akik kénytelenek voltak nélkülözni a téglát, a cementet, a betont és YTONGot a házuk megépítésénél...hát, ami azt illeti, egy napnyi paticsolás és sározás után sem gondolom, hogy így fogom majd elkészíteni a sajátomat, ha eljön az ideje. De karizom-erősítőnek sem volt egy utolsó...olyan érzésem van, mintha egész nap sarat pakolgattam volna... Jaj, hogy ez történt? Na de kééérlek.... Jött segíteni a gimiből apa egyik kollégája és az egyik tanítványa a szakkörről. Sajnos neveket nem írhatok, de annyit dolgoztak, hogy még így névtelenül is köszönöm nekik, hogy nem kellett egy újabb hétvégét házépítésre elhasználni . Mert végeztünk végre.... Ez meg tegnapról..... Balatonon voltunk, megismerkedtünk a tesóm görög barátjával, még egy kicsit még angolt is gyakoroltam, aztán lesétáltunk a partra és belementem farmerostól, tekintve, hogy a csőfarmert lehetetlenség felhajtani. Így viszont este hatig csepegtem

...És én még mindig nem jöttem rá, mit is szerettem benne tavaly annyira. A társaságot? A tanárokat? A tanulást magát? A könyveket? A táskám szíját a vállamon? Vagy a művészien faragott padomat? Vagy a rágófoltos székem? Nem tudom. Mert jelenleg úgy áll a helyzet, hogy nem szeretek reggelente felkelni és iskolába menni. Nem a hat órai ébresztő és nem is a busz kerekei alatt zötykölődő út az, amit nem szeretek. Semmi kedvem az egészhez. Talán visszatér a rosszkedvem, ami nálam elég gyakori volt mindig is. Mindegy, kinek számít ez? Senkinek. Csak nekem. Sőt most már nekem sem. Azért még próbálkozom. Ha nem ismersz, akár azt is hiheted, hogy sikerülni fog. Mostanában rettentően zavar, hogy nem látok. Korábban sem voltam egy " büszkén végigriszálom magam az utcán "-típus, most meg aztán pláne nem. Ha csak egy kicsit is nem figyelek, vagy hasra esek, vagy belebotlom valakibe. Márpedig az baj. És nem csak ez van. Rászoktam, hogy nem nézek az emberek szemébe, mert nagyon zavar, hog

A rémálom hamarosan hivatalosan is kezdetét veszi. Megtelnek az orvosi rendelők az igazolásért(=kegyelemért) sorban álló diákokkal, felizzanak a mobilfacebook- és blutoothhálózatok, újraindulnak az Utálom a sulit!!!  csoportok a facebookon, és a világvégét jelző visszaszámlálás is megindul. De sajnos nincs menekvés. Az iskola, és most már az e-ellenőrző( http://enaplo.blg.hu/xkirpub/ ) is utolér mindenkit. Az összes lógásról elsőre értesülnek az ősök, a bukásodat meg talán előbb tudják meg, mint te magad. Szóval mondom, itt van vége az édes életnek. Az iskola demokratikusnak egyáltalán nem mondható rendszere téged is beállít a sok kis okoska mögé, és úgy tömik majd beléd a tudást, mint a libába a kukoricadarát. És nem mondhatod, hogy elég, vége, ki akarok lépni , mert azzal hatalmas csalódást okoznál édesapádnak és édesanyádnak, akik rettegve pötyögik be éppen a jelszót az enapló(=Vámpírnaplók) oldalára... Bejeletkezés a szülői információs rendszerbe   - ez lesz a sötét rémálmaid 5 szó

Tegnap.... Este van, este van, ki-ki nyugalomban....és aki meg nem, az vagyok én. Ugyanis mindenféle számítások(és a számítógép órája) szerint is 23 óra 7 percen állnak a mutatók. Ami késő, már ha csak azt vesszük, hogy egész napos túrán voltam a Balaton-felvidéken. Megjártuk a Csúcshegyet csupán fejenként fél liter vízzel és egy szál turistatérképpel(figyeltétek? Helyesen írtam a turista szót!), na és persze apa egész tankhajó méretű fényképezőtáskájával. Tájleírással nem bajlódom, csak képzeld el a második legszebb kilátást a Balatonra, olyan magasról, hogy a kajakosok és a vízibiciklisek is csak úszkáló fadaraboknak látszanak a hullámok között. Mert ugye az első és legszebb a Szentgyörgy-hegyről látható. Szóval gyönyörű és fárasztó volt, de megérte. Azt hiszem, úgy negyedszer járjuk végig ezt az útvonalat, de egyre jobban bírom, még az asztmám ellenére is. Inhalátor nélkül végigértem és már 2 hónapja anélkül boldogulok. Ez olyan kis haladásféle. Találkoztunk az úton angol t

Látogatóim számára vonatkozott eme állításom...Érdekes, hogy ha apa csak egyszer is lájkolja a bejegyzésemet, ez a szám legalább hússzal megugrik. Na vajon miért? Csak nem azért, mert neki olyan 6-7százzal több ismerőse van, mint nekem? Deeeee, pontosan azért. Ma nincs pia. Elfogyott. Ami van, azt nem szeretem. A körmeim immáron sikítva könyörögnek egy kis polírozás és festés után, mert ha a tegnapi és a mai mozaikozás nem lett volna elég, megismertettem őket a tegnapi főzőleckém odaégett eredményével. Dörzsiszivacs, forró víz, súrolókefe és mosószer-több sem kell, és annyi a manikűrnek, esetemben még a pedikűrnek is. A kezem egyébként is alaposan el lett használva a nyáron, a csípőfogótól és a csempetörő kalapácstól izomlázat, a paticsolástól némi gyulladást, az üvegfestékektől pedig extravagáns színeket kapott. Pedig nem is kérte. De én jószívű vagyok. Adok anélkül is. Észrevettétek már, hogy eltelik úgy egy hét, hogy igazából semmi említésre méltó nem történik velem, én mégis oldal

Nagyon örülök, hogy a tegnap emlegetett húgom és édesapám felfedezték a blogomat. Teljesen. Tisztára boldog vagyok. Ami azt jelenti, hogy napok múlva várható, hogy elköltözök egy új címre. Szóval figyeljétek a facebookot, majd talán belinkelem. Vagy nem. Mai italajánlatom(ha már így belelendültem...) a pécsi bodzás Radler, csak 1,4-es az alkoholfoka, szóval nem vészes, és nekem nagyon ízlett. Na jó, ezt lehet, hogy a végére kellett volna írnom, ha nem akarjátok elfelejteni. Mozaikoztam egyet délelőtt, mert ugye a közösségi munka a legjobb ébresztő. Továbbra is tikkasztó a hőség, így most egy kis szünetet tartunk, és a neten ütöm el az időt. A mi kis parasztházunk elméletileg nagyon jó hőszigetelő falakkal rendelkezik, de ekkora meleg még a hűvös szobákba is be tud jutni, úgyhogy most nagyon sajnálom, hogy nincs pincénk vagy alagsorunk. Azazhogy van pincénk, na de ki szeret megosztozni rajta a cicuskákkal, és azzal a kellemes illatanyaggal, amit mások egyszerűen macskapisinek hívnak? Én

Kénytelen vagyok Wordben megírni a mai blogomat, mert a tesóm elhasználta a netidőmet és apa felébredt, és kihúzta a csatlakozót, amikor 2 perce voltam a gépnél. Mindegy, ma amúgy sem vagyok valami aktív, elfáradtam, mert a délelőttöt a Batthyány nagyaulája és a kávéautomata közti üres területen töltöttem. Mármint ne nézz hülyének, nem azért, mert különben nem lett volna jobb dolgom, hanem mert feltettük a mozaikfát a BLGén plakát helyére. Remélem tetszeni fog, kedves batthyányisok, mert ráment a pauszpapír vakerászására 4 körmöm, a mai napom, meg a nyárból néhány. Egyébként nem csak a mi művünk, mert a táborban csináltuk a törzset, a lombjának meg jelentős részét otthon az előbb említett húgommal. ez meg az Emmajom:) Nagyon hasznos lehet ám, ha az embernek van egy húga.... Segít a házimunkában, megkritizálja a ruháidat, kifesti a jobb kezeden a körmöket körömlakkal, „ különben még beégnél ”, rendetlenséget és nagyritkán még rendet is csinál a közös szobátokban (ezeket csak azér

Úgy tűnik, rászoktam, hogy latin mondatokkal dobálózzak. Na nem mintha nem érteném. Ez  speciel éppen a "Hannibál a kapuk előtt", amit helyesen Hannibal ad portas-nak kellene írni és mondani és amit a rómaiak kiáltoztak, amikor a pun vezér megközelítette városukat.

  Mint ahogy azt tegnap már említettem, regisztráltam a Vaterára. Lássunk csodát, mi kell a sikeres ellenőrzéshez? A bankszámlaszám, aztán 100 forint átutalása. Kezdjük ott, hogy nincs bankszámlám. 16 éves vagyok, miért is lenne? Na mindegy. Megkérhetném anyát, hadd használjam az övét, na de egy ilyen hülyeséget még megkérdezni sem vagyok hajlandó tőle. Hát, akkor ezt azt hiszem, be is fejeztem. Nem vagyok valami kitartó, azt lehet mondani.   Ma sem jut eszembe sokminden. Lehet, hogy megüresedett a fejem. Ez mondjuk nem egy nagy meglepetés, amikor éppen ezt hallgatom: http://www.youtube.com/watch?v=fMVN-fWY-Co Azalatt, mialatt kitettem ezt a linket, sikerült is elfelejtenem, mit akartam írni. Ennyit rólam. És a képeimet sem frissítettem....La Isla Bonita megy éppen....ahh, ez fájt. Jó lesz elkapcsolni, a jóból(és a kevésbé jóból is) megárt a sok(k)....   Eszembe jutott, min gondolkodtam. A könyvön, amit most olvasok. A Candide Voltaire-től. Hát, mit ne mondjak, lélekemelő egy darab. S

  Úgy 10 napig hallgattam, mint a hala a vízben, de nem kell aggódni, azért nem sorvadtak el teljesen a kicsi ujjaim, csupán nem voltam otthon(megjegyzem; most már hiába is szeretnétek kirabolni az üres lakást.....). Belevetettük magunkat a magyar tengerbe. Ja, és nem volt internetünk....egészen tegnap estig, (amikoris nem átallottam unatkozni), eszembe sem jutott, hogy hány facebook értesítésem lehet, aztán persze beindítottam a mobilnetet, és rájöttem, hogy hiába is szeretném tudni, az m.facebook.com nem számolja össze őket.....   Továbbra is készítünk ékszereket, de most már eljutottunk az ajándékozós fázisig, szóval ha ismersz és elég jóban vagyunk, számíthatsz meglepire szeptemberben. Ami nem is olyan sokára lesz. Legalábbis az én számításaim szerint.   Voltunk kirándulni a Szentgyörgy-hegyen, ahonnan valami csodálatos a kilátás, aztán volt egy kis borkóstolás is(hukk...), úgyhogy mostanra meg tudom különböztetni a kéknyelűt a szürkebaráttól és az olaszrizlinget a rózsakőtől. E

http://www.youtube.com/watch?v=LFTYeKzdVTo&feature=mfu_in_order&list=UL

El se hinnétek, mit csinálok:) A myspace megfejthetetlen útvesztőiben vagyok, valahol a pokol bugyrainak egyikében, és egy "blind date" szobában chatelek amcsi meg kanadai pasikkal. wow. It isn't boring:DDDD

...amikor utoljára írtam valamit. Sajnos most sem szolgálhatok sok értelmessel-mint ahogy azt tőlem remélem nem is várjátok el...az értelem és az érzelem nem járnak kéz a kézben ugyanis. Tegnap kalapálás közben annyira csengett a fülem, hogy megjegyeztem, egyszer még akkorát ütök, hogy kilukad a dobhártyám és látogatóba meg a másik fülemhez. Ami szintén nem volna nehéz, hiszen nincs köztük akadályozó tényező:) A kalapácsolás nem a barkácsmunka része, csupán legújabb elfoglaltságunkhoz tartozik. Ékszergyártás. Na jó, készítés. Mindenesetre most alpakka kanalakból és villákból hajlítunk karkötőt. Észbontóan néznek ki, de valami kínszenvedés, mire egyáltalán karkötőre emlékeztetnek . Az alkarom már tegnap este jelezte, hogy szíves engedelmemmel inkább fekvőtámaszokra és evezésre korlátozzam a napi megerőltetést, na de abból bizony semmiféle karkötő nem készülne. Hajlítottál már alpakka evőezközt? Hát elképesztően szilárd. Belecsorbul az üllő, mire elgörbül. De irtó édes, ahogy a villa fog

Dörög az ég. Mondtam már, hogy imádom a viharokat? Nem? Akkor most mondom. Ahogy elsötétül minden, a fák zúgnak, az eső veri az ablakot, én meg az üvegnek tapasztott kézzel nézem az égiháborút. Van, hogy hirtelen jön, van, hogy órákig vonulnak a koromszínű felhők, a szürke ezernyi árnyalatát vonultatva fel, mint egy isteni seregszemlén. Apa egyszer elmagyarázta, melyik felhőkből lehet eső, melyek az ártatlanabbak. Nem mondom, hogy mindent megjegyeztem, de majd ha egyszer rászánjuk magunkat, hogy legyen ön is milliomosra jelentkezünk, úgyis őt visszük, hiszen alig van olyan dolog, amihez nem ért. Talán csak a repülőgépvezetés és a divat. Na de ezeket úgysem szokták kérdezni. Legalábbis azt hiszem. Kicsit eltértem a témától. Végülis nem mondta senki, hogy erről kell beszélnem. Illetve írnom. Most azonban kikapcsolom a gépet, mert félek, hogy kivágja az általam imádott vihar a biztosítékot, az pedig nem tesz jót a gépnek. Nézzétek meg az új elefántos dizájnom....:)