Minden kezdet nehéz. És a vég?

amikor én még kislány voltam. akkor még rendszeresen vezettem a blogomat és nem voltak egyéb igényeim, amik elszomorítanak vagy kétségbe ejtenek, még nem sajnáltam, hogy ez vagyok, hogy ilyen vagyok, sőt nem is gondolkoztam azon, hogy ki vagyok. öt perc gondolkodási időm van. öt oldalnyi írnivalóm, mert nincs készen a házidolgozat. kétségek gyötörnek, mert még mindig nem vagyok biztos a legfontosabb döntéseimben sem. mi legyen velem? nem tudom. nem tudom! muszáj most dönteni? tiktaktiktak! dönts most! nincs időd! dönts már! ne tétovázz ennyit! ahh, hagyjon mindenki a fenébe. kiszállok a testemből, becsukom az ajtót magam után, nehogy megfázzatok a huzatban, aztán sohaországban nyugodtan gondolkozom tovább, amíg világ a világ. gyáva döntés lenne? Igen, az. szörnyen gyáva, mindamellett, hogy lehetetlen is. néha nagyon felbosszant, milyen pletykásak az emberek. micsoda szegényes lelki világa lehet annak, akinek én vagyok a témája? nincs más? ennyi? már az időjáráson is átrágtátok mag

that I forgot about my blog. Nem, nem felejtettem el, csak vannak fontosabb dolgok is a földön, mint ez. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy írtam egy bejegyzést két hete, de nem tettem ki, mert hirtelen haragból soha nem szabad. Rettentően összevesztem apával, de sikerült elsimítani a problémákat, úgyhogy most megint egy csónakban evezünk, kivéve, ha a kijárási szándékomról van szó. Nincs oda tőle, hogy mást is szeretnék csinálni, mint a festés és rajzolás. Ha jobban belegondolok, igaza van, mert rémisztően közel a felvételi, de az ember mindig találhat ürügyet, hogy egy jó lehetőségről lemondjon csak azért, mert 'dolga van'. Hát nem, nem lustálkodunk, annak vége, mert nem láttam értelmét és....hagyjuk. Oké. Az a lényeg, hogy(ha már közhelyekkel dobálózok) mindig arra van időm, amire akarom, hogy legyen. Ennyi, ha valakit érdekel, mi van velem, az úgyis talál rá időt, hogy felkeressen.

....vége a kényszermunkával és a térdem szétfarigcsálásával egybekötött őszi családi 'kocsizzunk ki és pihenjünk'nek. és mert vége, itt vagyok. én vagyok. a térdkalácsom ugyan már inkább kalács, mint térd, de azért még élek. radírozzanak le a térképről, ha még egyszer töltő nélkül indulnék útnak! ráadásul a semmi után kettővel térerő sincs. viszont a The American Science című magazin '99es számait átrágtam, mint a nyúl a répát. jut is eszembe. edericsen nincs répa! hihetetlen. döbbenetes. viszont az év első gesztenyesütése meglepően kukacmentesre sikerült. csupán három aszalt hernyócskához volt szerencsém negyed kiló gesztenyében. le a kalappal. amiért itt ücsörgök a csodás és pihentető alvás helyett, az az, hogy holnap ismét partra vetett halnak állok, mert rajzolnom, fogsort cseréltetnem és angolra mennem sem ártana. úgyhogy azon frissiben, hogy hazaértem, le is firkantgatom minden gondolatomat, mielőtt jó szokásomhoz híven elfelejteném mind. kifejezetten jót tett az a

ezt a múlt héten írtam, már nem tudom, mikor. elfelejtettem közzétenni. vagy nem akartam. mindegy. de az biztos, hogy valami nem jót szagolhattam előtte. zárójel bezárva. most a szagokról és illatokról szeretnék írni. tudom, hogy a címből nem erre asszociálnál, de éppen ezért van kezdetben egy kis feszültség cím és tartalom között. csak hogy érezd, nem minden az, aminek látszik. kezdem azzal, hogy bár nem különösebben éles a szaglásom, van néhány dolog, amit szeretek és sokminden, amit kifejezetten nem. amit nem szeretek, az a cigiszag. és hoppá, máris ugrottunk a címre egy mesterinek éppenséggel nem mondható oldalvágással. ha megcsapja az orromat az a savanykás, hihetetlenül undorító és áporodott bűz, felfordul a gyomrom. nem magára a cigarettára gondolok, de nem is a dohányra, mert vannak kifejezetten jó illatú dohányok is(na tessék, a nagy szakértő). viszont amikor megérzem, hogy valakiből kipárolog ez az orrfacsaró szag.... az illető biztos, hogy nem érzi magát, de én igen!

once I told you indepencence is overrated. I was wrong. totally. and I am confused about myself. there is a tool in the system somewhere which doesn't work. this tool would be responsible for my self-control. I always know what I want but I wont tell you. I won't tell anyone because I can't. but if I don't get what I want my mood often turns depressed. absolute depressed. deep depressed. no, it is not an existing phrase. but I don't understand myself. if I know(and I know) what's the problem why don't I solve it? I don't know, really. perhaps I am not able to do it. I hope sometime this part of my personality will disappear. makes my life a lot harder and most of my friends don't even know about it. they think it's normal. I mean that I don't talk about things like my real feelings, needs, wishes, desire. did you know that I can't crib? use these kinds of little notes. you know. so my grades are not because of copying someo

rettentően fulladok. határozottan emlékszem, hogy tegnap bevetem a gyógyszeremet. délelőtt sütögettem(almáspiteillat lengi be a házat, de azért nem fullasztó szinten). valami van a levegőben, mert alig tudok megülni a helyemen. kint ücsörögtem a lépcsőn és süttettem a francos beszűkült hörgőmet és az inhalátortól remeg a kezem, úgyhogy a mai rajzolást elszúrtam. a gépelés még megy, de az sem könnyen. felmerül hát a kérdés, mégis mit keresek itt, amikor pihennem kéne? a válasz egyszerű: mindenhol ugyanolyan. így legalább hamar elfelejtem. majd ha valahol megszakad a bejegyzés, akkor elájultam... nyet, egyelőre még nem vészes, mivel jógáztam. a fejenállás lótuszban elég figyelemelterelő erővel rendelkezik, úgy tűnik. https://soundcloud.com/redlightradio/london-calling-2013-red ezt hallgatom, de már nem sokáig, mert nem vagyok tőle elragadtatva. véletlen rákattintottam a scl postrock-kockájára. négyzetére. mindegy. borzalmas. félretettem bowiet, mivel sajnos hajlamos vagyok ráunni

Én: Anya, milyen volt a gyerekkorod? Unalmas vagy unalmas? Ő: Nagyon unalmas. Én: Használhatod a ’kurva’ jelzőt is... Ő: Kurva unalmas! * Héttől hétig iskola, de amikor hazafelé tartok, valahogy mégsem vagyok fáradt. Csak olyan mélabús. Ma már kisírtam magam. Egyszer csak rám jött, mint a hányinger. Elborultam, mint a létra. És egyéb más hasonlatokkal is tudnám még jellemezni, de minek. Mindenki érti, ha jól sejtem. Most már nincs semmi baj. Sőt, ami azt illeti akkor sem volt semmi baj. Csak felgyűlt a könnycsatornáimban a víz. Szoknyahosszt választottunk. Igen, remélem nem csak én érzem a dolog hatalmas jelentőségét. Micsoda dráma.....ilyen kis pitiáner ügy miatt voltam kénytelen a hetessel hazajönni. Nem számít, időm, mint a tenger. Mint azé a két alkoholistáé a parasztelosztó cocacolás ponyvája alatt. Ülnek, mint akinek már mindegy, mint akinek az a két pohár sör a minden. Sötét van már és esik az eső, amitől az a vékony ernyő nem véd meg. De csak ülnek és iszogatn

Néha elfog valami elemi ösztön, hogy kiöntsem az agyam tartalmát egy jól megtermett bödönbe és kihajítsam valahová, ahol már nem érhetem el. Miért? Fogalmam sincs. Néha terhes az a kevés, amit tudok és nyomasztó az a sok, amit nem. Ugye érthető? Nem? Sose bánd. Én sem mindig tudom, mit akarok, és mire gondolok éppen. Némi zavart érzékeltem itt az aurám környékén. Belilult. Az rossz? Azon gondolkodtam, hogy ha egyszer ez itt az én naplóm, akkor miért is fogom vissza magam? Miért szégyellem leírni, ha esz a bánat és megint legyűrt a szomorúság? Kit akarok én becsapni? Most akár sírni is tudnék. Nem tudom, mi van velem. Egyszer boldog vagyok és azt tervezgetem, milyen laptopot szeretnék, most meg...nyomott. Zavarodott. Nem értem. Valami nem stimmel mostanában velem. Unalmas a suli, mert újabban mindent megcsinálok. A hétvégén még tanultam is! El tudod ezt képzelni?! Én, aki világéletemben az órán megjegyzős, de tanulni lusta emberek csoportját képviseltem? Borzasztó.

több órán keresztül hallgattam David Bowie turiban beszerzett lemezét, és úgy érzem, lassan megőrölök tőle. Vagy ha azt nem is, de legalábbis csöppenősen szentimentális hangulatba kerültem. Ugye említettem már, hogy tavaly év végén ugyanott vettem egy ikszikszelles Bowie-pólót? Azóta az a kedvencem. Pedig eredetileg hálóingnek/sátorponyvának szántam. És beleszerettem a zenéjébe is. A válogatások között olyanok is vannak, amiket még nem hallottam, úgyhogy most élvezem, ahogy szól a zene. Sajnos nincs itthon a házimozis hangszórórendszer, de ha hazahozzuk, az lesz az első dolgom, hogy beülök a szoba közepére a babzsákfotelbe és alszom egyet Bowie-ra. Most, hogy leírtam, már egyenesen vágyom rá. Vágyom továbbá a biciklimre is. Az sincs itthon. Zavar, mert amióta van, hozzászoktam. Mindegy, mert jön a hideg. Tegnap reggel már ropogott a fű a lábam alatt. Nem szeretem, amikor nincs dolgom. Mindig csak töröm a fejem. De olyan kemény.... Azzal kezdtük a reggelt, hogy...nem. azzal kezdtem,

https://soundcloud.com/crashisland/loved-ones https://soundcloud.com/garreth-mcdaid/in-full-bloom Amikor ülök a buszon a szívem kulcsával a fülemben és várom, hogy a buszsofőr visszatérjen a fedélzetre és fázom és éhes és fáradt vagyok és csak nézek ki a fejemből, akkor nagyon nehéz megtalálni ennek a napnak a varázsát. Nulladikom volt megint, aztán tesi, és ott jégkockává alakultam és ez az állapot azóta nem sokat változott. Koszos a pályaudvar, tele van familiárisan hiperpigmentált egyénekkel és késő is van már. Végig kellett állnom egy siralmasan rossz díjátadót hála iskolafotósi státuszomnak, melyet ezúton meghirdetek eladásra, ám ahogy a helyzet áll, cserével is megelégszem. Húgnak például nagyon kéne egy törp. Dulifuli személy szerint. A megnyitón egy festettszőke tünemény énekelt, hangjától a hátamon a nemlétező szőr felállt, dalszövegeit pedig azóta sem tudom kiverni a fejemből. „a műanyagot dobd a sárga kukába, a fehérbe dobd a fehér üveget....” azt hiszem ez már bőven

Néha csak sírni szeretnék. Ülni a sarokban, háttal a falnak, a lábamat felhúzva, egyedül. Olyan kicsinek érzem magam. 165 centi, de az néha kétszáz, néha csak hatvan. Amikor így összegömbölyödök, olyan vagyok, mint egy kismacska. Olyan rossz a sarokban egyedül. De sírni csak egyedül tudok. Várok. Hogy mindenki elmenjen végre és magam maradjak. A zajos család elvonul a tévé elé és együtt nevetnek a bénázó énekespalántákon, mintha órákkal ezelőtt nem látták volna, amit én csak hallani tudtam. De én nem felejtek olyan könnyen. Istenkém, miért ilyen nehéz nekem, ha nekik nem az? Legyen könnyű. Szűnjön meg a baj. Sírni akarok. A boldogságtól! Attól akarok sírni! Nem így... szánalmasan. Egyedül. Nem jó ez így. Összementem, félek. Megborzongok a hidegtől. Hívásom volt. Fújtatott, fulladt. De azért csak felhívott. Örülök, hogy hívott, mert én túl gyáva voltam, hogy megtegyem. Azt mondta, holnap is hív majd, mert most már fáradt. Késő is van. De jól érzi magát. Na persze. Elment az orvos

Azt hitte, kiölte belőlem Kicsi Lilit. Szándékosan magyarul írok. Már egy ideje csak magyarul írok. Most egy kicsit maga alá gyűrt az élet, de méginkább Nátha őurasága, aki a Megfázás megyéből érkezett; tudod, Szívás ország keleti csücskéből. Egy távoli ország, bár ami azt illeti, lehetne egy hangyányit távolabb is. Túl gyakran jönnek látogatóba a lakók. Az én vendéglátásomat speciel igen megkedvelhették. Na mindegy. Gyengébbek kedvéért ez annyit jelentett, hogy meg vagyok fázva és nem mentem pénteken gimibe. Az ma van. Vagyis...nem tudom, mikor fogom ezt kitenni, mert elment a netem. Egy darabig jó kedvem volt. Megnéztem egy elég sablonos, tipikus gyógyulók részére készült, művészettel és rút kiskacsával megspékelt és nevetéssel sűrűn megszórt romantikus filmet. Természetesen hepiend, de azért nem sírós, mert azt nem bírtam volna elviselni, ha még a szememből is csöpög valami. bőven elég az orrom. Hagyjuk, mert biztos kaja közben olvasod. Én legalábbis biztos evés közben olv

Ezek ilyen hogy is mondjam....fílinges képek. nem is akartam írni. csak aztán...így esett. szombaton végre meghódítottuk a vadont, a hegyet, a dzsungelt. amúgy nem lehet túl magas, de hát tudjátok, ez itt kies szép hazánkban nem jelent semmit. ez nálunk már hegy. ha már fíling: https://soundcloud.com/vighnesh-jaikumar/linkin-park-bleed-it-out https://soundcloud.com/arcticmonkeys/stop-the-world-i-wanna-get-off https://soundcloud.com/look-at-me-trials-fusion/look-at-me-the-full-song Az edericsi hegy. Nordic walking, amit egészen eddig utáltam. Most már nem. A húgom megenne vacsorára, ha látná, hogy feltettem ezt(nyíl a két képre itt lent)és ezt. Kedvem volt hozzá, csak arra nem számítottam, hogy a zöldtúra útvonala ennyire zöld és ennyire hiányzik belőle az út. Eltévedtünk, visszataláltunk, és többet oda vissza nem megyek. Viszont az oda vezető úton találtunk cukorbogyót, amit imádok. Biztosan nem ismeritek. Fán növő. Kicsi piros vagy fekete bogyó, inkább ne kóstold

tükör Még. Hideg a víz. Nem ugrok. Hiába nézel rám, nem fogok hátranézni. Miért tenném? Nem szeretsz. Én sem szeretlek. Gyűlöllek. Azt gondolod, te vagy az egyetlen? Hogy csak te tudsz mosolyt varázsolni erre a zárkózott, hideg arcra? Hát tévedsz! Nélküled is én vagyok én! Nélküled is magam vagyok. Magam vagyok. Magam, és nem önmagam. De tudod mit? Nem érdekel. Csakazértsem. Tettél róla, hogy felnőjek. Köszönöm szépen, de többet nem kérek belőle. Mint amikor az óvodában megpróbálták velem megetetni a második adag valamit visz a víz levest. Azt már nem. Az elsőt legyűrtem, mert anya azt mondta, hogy csináljam végig. Hogy csináljam végig, még akkor is, ha pocsék az íze a számban, ha állott és zavaros. Te zavaros, te! Én zavaros én. Összezavarsz! Ez is zavar! Miért jöttél? Jó kis kalamajka, itt ez a lány, ki tudja, honnan, ki tudja, mit akar, enyém lesz, mert nekem rendeltetett. A tiéd vagyok. Az enyém vagy. Nem vagyok senkié! Bonyolult. Nem termett még ilyen

https://soundcloud.com/lili-stamler/likes https://soundcloud.com/atlanticrecords/david-bowie-heroes https://soundcloud.com/the-airborne-toxic-event/10-all-i-ever-wanted I am having English lessons these days- yesterday was the 6th I think. My English is bad so I really need these lessons. It was a long time ago when I last time had the possibility to speak English. In the camp-oh yes it was called English camp but it was far from its name. German instead.... but I don't even mind; I enjoyed (almost) every moment there. Apart from the rain, from the freezing weather and apart from the annoying accents-the way the German leaders communicated. I like Germans speaking German. I like Germans speaking English. But I'm not keen on the Austrian German mixed with English. I have a big project to work on; the family-tree! Grandfather's stories are very exciting. Granny and Grandfather(mom's parents) divorced when mom was about ten I think. After that mom lost the connecti

https://soundcloud.com/search?q=radical%20face Mi mást, mint radical face-t teszek ide; az ő welcomehome-dalukkal lesz tökéletes az érkezés....jobb, mint az igazi. Hazaértem az egy hetes táborból Ausztriából, és úgy tűnik, a világ nem állt meg, amíg távol voltam. Istenem, annyira jól esett egy hétig kikapcsolni a külvilágot, de most újra vissza kell térnem a hétköznapi menetrendbe, mert különben eltévedek. Nem voltam itthon, és a húgom egy oltári nagy baromságot csinált. Akkorát, hogy sírva fakadtam, amikor megtudtam. A franc egye meg, hogy nem lehet egy hetet kibírni baj nélkül. Most viszont itthon vagyok, és figyelek rá. Ha valami baja történne, azt nem bocsátanám meg magamnak. A mi családunk nem egy hagyományos. Nálunk nem elég szimplán önmagamnak lenni. Ide több kell ennél. És a húgommal nem két személy vagyunk, több annál. Szeretem ezt, de egymás nélkül nem vagyunk azok, akikre a világnak szüksége van. Nem, inkább egymásra van szükségünk. Akár lehetnénk ikrek is-egyébk

last friday I didn't go to school. I escorted mum because she had to take care of granny. I was in a really bad mood at the weekend. I thought if I go with her I can just relax and have a good day with mum and granny but I was wrong. No, not at all... we have had a good day. But sometimes I felt like I was someone else. You know. Just hanging out in my body.... my soul flies and sits on a cloud and watches my body sitting at the table at granny's house. I think not every word of hers were clear. she's very sick. I'm disappointed. I thought she's OK. But she's not. No, she's like her own shadow. My little sweet and old granny...... "Your eyes so wide, your face aglow, It's the face of someone I don't know..." She was just talking about changing. Because she's changing. And she's afraid of these changings because she knows where it is going..... I am afraid of them, too. I couldn't imagine my life without her. Maybe it

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle

Leírtam magyarul is, leginkább azért, mert magyar vagyok és a gondolataim normál esetben magyarul jönnek és jönnek és jönnek és még mindig jönnek... De ezt így nehéz. Nehéz ugyanazt kétszer leírni. Mert a gondolataim úgy áradnak, mint a lefolyóból a kosz, ha a szerelő elszúrja. Apa mondata indította el ezt az egészet. Hogy gondolkodjak és keressem a  magyarázatot. Azt mondta, szerinte mostanában szétszórt vagyok, dekoncentrált(igen, ezt a szót használta), mindig máson jár az eszem és nem figyelek oda a rajzolásra. Azt mondta, ideje felébrednem. És ez volt az a pont, amit álmomban szoktam időnként megtalálni. Amikor tudatosul bennem, hogy álmodom, hogy ez nem a valóság, hogy igazából nem is állok a szakadék szélén és hogy nem egy ork üldöz, mert álmodom. Egy finom és kényelmes helyen, tök egyedül, jó a zene is. És még meleg is van. Mert én fűtök. De azért nem olyan jó, van hátránya is. Bárki készítette is ezt a burkot, egyszemélyesre tervezte. Nekem tervezte. És sajnos mivel

I wrote this text in English and in Hungarian, too because 1:I have to practise writing and English 2: the topic I was writing about is as important that I had to translate it. The translation is not precise and the two text is not the same just almost. But I tried to translate my thoughts well. I have a really big problem. I say big because it is big. or giant. I don't know. I'm not sure. But this problem is a good kind of problem and I don't wanna do it away. I like my problem. Dad told me last week that he thinks I cannot focus on drawing. I cannot focus on anything important. I'm too straggling. Scatterbrained. Strange words and I don't know which is the right one. But anyway he's right. No, the drawing part is not right, I'm better than last year; better than ever. I almost forgot to say that I succeed the first level of OKTV. I was in BP on Wednesday on the second round and the results come on next Wednesday. Bracket closed. So what I wanted to

Mostanában sokat olvasok. Volt időm könyvtárba menni és kivettem egy csomó könyvet. Igen, jól olvastad, könyvet papír alapon; könyvet, aminek szamárfüle van és könyvet, ami tele van régi csoki- és kávéfoltokkal. Egyszóval könyvszagú könyvet. És élveztem, hogy lapozgathatam, és nem kellett félnem, hogy ha túl sokáig merengek egy oldalom, elelszika képernyő és újra kell indítanom. Mert nem is volt képernyő, a zseblámpám pedig fel volt töltve:) A téma, amibe gyakran belebotlottam eléggé megindította a fantáziámat, ám nem a jó értelemben. Megdöbbentő volt olyan dologról olvasni, amit én nem éltem át soha és nem is szeretnék. Megijesztett, hogy mennyire védtelenek vagyunk, amíg nem hisznek nekünk. Megrémített, hogy milyen egyszerű becsukni a szemünket, ha valami olyat látunk, ami nem tetszik. Rettenetes, hogy amiről olvastam, az valószínűleg mind igaz. Az első, amit elolvastam, az a Tabu könyvek közül Beate Teresa Hanikától a 'Soha senkinek' volt. Téma: molesztálás. Vélemény: U

I have finished this year's biggest project and I'm tired. I wanna take a day to sleep or to forget all what is in connection with school. Last week I couldn't sleep; I couldn't eat; I had no time to live or just to have a breath. It was too crowded. I need a few days to go back to school and to the weekdays.... This project is the part of a competition for youth in Hungary. I took part in the 'arts' part of it. If I win I am going to be on velvet at college and it made the things much easier to me. So I'd be happy if I'd be good enough to win. Now at the moment the only thing I can do is to hope. So I trust to it. These days when I was too busy I couldn't talk to my granny and it was the second bad thing. I needed to call her and check how she is and what she's doing to relax and say 'things gonna be alright' and I am soo sorry that I had no time to it. Today I called her and we talked for almost an hour. She's in a really bad