akkor,

amikor én még kislány voltam. akkor még rendszeresen vezettem a blogomat és nem voltak egyéb igényeim, amik elszomorítanak vagy kétségbe ejtenek, még nem sajnáltam, hogy ez vagyok, hogy ilyen vagyok, sőt nem is gondolkoztam azon, hogy ki vagyok. öt perc gondolkodási időm van. öt oldalnyi írnivalóm, mert nincs készen a házidolgozat. kétségek gyötörnek, mert még mindig nem vagyok biztos a legfontosabb döntéseimben sem. mi legyen velem? nem tudom. nem tudom! muszáj most dönteni? tiktaktiktak! dönts most! nincs időd! dönts már! ne tétovázz ennyit! ahh, hagyjon mindenki a fenébe. kiszállok a testemből, becsukom az ajtót magam után, nehogy megfázzatok a huzatban, aztán sohaországban nyugodtan gondolkozom tovább, amíg világ a világ.
gyáva döntés lenne?
Igen, az.
szörnyen gyáva, mindamellett, hogy lehetetlen is.
néha nagyon felbosszant, milyen pletykásak az emberek. micsoda szegényes lelki világa lehet annak, akinek én vagyok a témája? nincs más? ennyi? már az időjáráson is átrágtátok magatokat? pedig kifejezetten érdekes felhőzet alakult ki nyugaton. foglalkozzatok azzal. van latin neve is, ha érdekel, és apa is szívesen tart előadást a témában, ha már tényleg mindenből kifogytatok. tudom, hogy felesleges ilyesmiken bosszankodni, mert az életemre semmiféle hatással nincs.
nem igaz.
van.
a buta rosszindulatú megjegyzésektől ideges leszek, és akár akarom, akár nem, előbb-utóbb kíváncsi leszek, vagy beleveszi magát a gondolat a fejembe. ilyenkor nagyon csúnyákat gondolok, de nagyjából ebből áll a dolog, és kész. nem csinálok semmit. egyetlen árva nevet nem mondtam, akármennyire is bosszant az illető. szinte biztos, hogy nem olvassa a blogomat, habár úgy tűnik, mostanában elég színes az olvasóköröm. ez számomra teljesen felfoghatatlan, hiszen az elmúlt hónapban egészen más irányokba kalandoztam. sajnos így nem sok időm és kedvem jut az írásra. mindezek ellenére túlléptem a mesés tízezret. *sóhajt. ÉS AKKOR MI VAN? *neve. semmi!
egy nagy semmi.
*megnyugszik.
béke, emberek.
azon vagyok, hogy leszokjak a gyógyszerekről(mondom ezt azután, hogy a duplájára emelték az adagomat...). nem használ és biztos, hogy rengeteg káros hatása van, úgyhogy nem egy okos dolog még mindig szedni őket. a hétvégén vonatoztam pécsre, hazafelé megint rohamom volt. hurrá, éljen. én ezt nem értem. több gyógyszer, kevesebb hatás. most már futnom sem kell, és úgy is simán befulladok. a fene essen belé. de leküzdöm, nem használok már inhalátort. akkorsem.
hát mára ennyi. sőt, valószínűleg erre a hónapra is. az OKTVs munkámon kell dolgoznom és készülni a felvételire. sok. de meg tudom csinálni. sőt még....