azon gondolkodtam, hogy ki vagyok én. vajon az vagyok, akit látok, vagy az, amit látnak? vagy egyik sem? esetleg mindkettő? És az, ami rólam elmondható, az én vagyok, vagy öröklött és tanult szokások és viselkedésminták rendetlen halmaza? mondhatom, hogy én ez vagyok? vagy inkább csak viselem ezeket a tulajdonságokat, és ami valójában én vagyok, amire azt mondhatom, hogy ez bizony az enyém, az csak néhány apró finomság, pár apró morzsa a viselkedésem mögött. mi lesz, ha lehántom, amit kaptam? most lehántom a fizikai létemnek minden olyan megjelenését, amin nem változtattam. marad pár hullámos hajcsomó, egy szabályozott, ám szabálytalan fogsor, a kontaktlencséim, a hasizmomból három milliméter, és a borotvált lábam. ha szigorúan vesszük, akkor a fülcimpám is én vagyok, abban a fülbevaló én vagyok, az ujjamon a gyűrű én vagyok, a testemen a ruha én vagyok, még ha ezek egy része szintén örökölt is, de végső soron az én saját döntéseim tették őket az enyémmé. a mentális énem magj