Minden kezdet nehéz. És a vég?

Márciusban az emberek sietnek a napra. Én is sietek. Dörömböl a zene a fülemben, amíg a metróra várok. Utálom, ha bámulnak. Érzem, hogy bizserget. Feláll a hátamon tőle a szőr. Hátranézek. Egy törpe gonosz pillantásokat lövell felém az anyja kezét szorongatva. Fújok egyet, bár már senki sem hallja az érkező szerelvény csikorgásának kakofóniájában. Fellök egy szagos müge. Mellettem egy kenguruból üvöltés tör fel, majd feltűnik egy kéz és rövid úton bedugaszolja a zsenge szopránt egy szuperhősös cumival. Remek. Ezek szerint már divatban van, hogy ellenkező neműnek nevelik a gyereket. Fék, nyögések, testek egymásnak, illatok egész orgiája ingereli a szaglóhámom. A Deák tér következik. Végállomás. Kérjük kedves utasainkat, hogy hagyják el a vonatot és figyelmeztessék erre utastársaikat is. Valaki a bakancsomra tapos a nagy sietségben, hogy kiérjen a napra. Mint egy gyík. Anyám kertje tele van ilyenekkel. Mind kövérek és lusták. Ők is. Éreztem a

csüccs. leül, füzetet elő. pipa, pipa, kihúz, kacag, szemöldököt ráncol, pipa, pipa, sóhaj. na mi van, mire vársz? azt hiszed, most majd felnéz és elmondja, min ráncolta a szemöldökét és miért kacagott az elébb? na arra aztán várhatsz. hiszen nem is lát. azt sem tudja, hogy létezel. sőt, van egy olyan érzésem, hogy abban sem biztos, ő maga létezik-e egyáltalán. most elégedett, kicsi pocija tele, angol házi kész, fogalmazás megírva. azaz...felkapja a fejét és papírt vesz elő. zavartan rágcsálja a ceruza végét, aztán helyes kis macskakaparással - amit minden valószínűség szerint még érettségi előtt takaros gyöngybetűkké szelídít majd - felírja az első szót. Kedves... Megrázza a fejét és a háta mögé hajítja a lapot. Felnéz. Észrevesz. Vidáman int a bozóttal, ami a buksiját fedi már vagy...háromnegyed éve. Előtte sem volt kopár pusztaság, na de ez valami jobb. A Sleep Party People videójában felfedeztem egy szőnyeget! Nekünk is éppen olyanunk van-mondja csillogó szemekkel, m