Minden kezdet nehéz. És a vég?

Boldog 1200-at!

Mára nem jut semmi különleges, talán csak az, hogy megvan a karácsonyi vásár időpontja. Egészen pontosan december 21-én lesz a Batthyány Gimnáziumban, várunk minden érdeklődőt, komoly számdékkal és komolytalannal, sőt a kevésbé vagy egyéltalán nem érdeklődőket is nagyon szívesen fogadjuk. Közeleg a karácsony, anya, nővér, édes kis húg mind a fa alját lesi, mikor repülnek oda az ajándékaik. Ha még nem tudod, mit vegyél nekik, nézz be hozzánk, hátha találsz valamit. Ha van konkrét ötleted, amit meg szeretnél valósíttatni velünk, írj, szólj, smsezz, rajzolj, vagy vetísd kívánságodat a fejembe, és megcsináljuk. Ha bizonytalan vagy, és előbb megnéznéd, az sem gond, mert 22-én, az utolsó tanítási napon a pótrendeléseket kézbesítjük majd:)   Na ez volt a reklám helye. A továbbiakban gyönyörű káromkodásokat fogok nektek tanítani. Biológia órán ülök, és bámulok magam elé.  Ez volt úgy egy órája. Azóta sem tértem magamhoz. Durva felületű endoplazmatikus retikulum. Riboszóma. Lizoszóma. Mitokond

A tizedikes anyag ismerőinek rövidesen fel fog tűnni, vagy talán már fel is tűnt, hogy az idei magyar témájából halásztam a bejegyzéseim címét. A mai latinom az arany középút, amit Berzsenyi kapcsán tanultunk a héten. Arany középutamat keresve botlottam bele az út feltúrását végző munkásokba, akik városunk orcáját úgy átszabják, hogy még a testvérvárosai sem fognak ráismerni. A munkálatok haladnak-a buszokról ugyanezt nem lehet egyidejűleg elmondani, ugyanis minden le van zárva, fel van szórva, ki van lyuggatva, szét van verve... Borzalmas sebként éktelenkednek az aszfalton a gödrök, amiket a markolók hagynak, amerre mennek, nekünk meg csak arra kell vigyáznunk, hogy ne essünk bele semmi nagyon mélybe. Ezt mindenféle értelemben gondolom. Arany középutat keresem a zenében. Szerinted mit hallgatok? Rock? Rap? Pop? Techno? Soul? Gospel? Volk?Tévedsz és igazad is van egyben, mert ez van a lejátszólistámban a mobilomon. Otthon viszont sosem látsz engem Eminemet dúdolgatva, mert előkapom a

Már időtlen idők óta nem írtam rendes blogbejegyzést. Nem kaptam netet, nem volt időm, elfelejtettem, más dolgom volt, el voltam havazva, ideges voltam, hülye voltam, tanultam, nem tanultam, és még sok egyéb. Most viszont itt vagyok. Megvolt a múlt pénteken(mert ugye pénteken mindig történik valami...) a nagyok gólyabálja, vagyik új kilencedikeseink avatása. Na, ott aztán minden előkerült, ami a meseírók fantáziájába csak belefért az évszázadok során. Hófehérke, a hét törpe, a farkas, aki inkább medve volt, Piroska, a láncfűrészes gyilkos, Nagyi, a heavy Csipkerózsika, egy hadseregnyi herceg, mert azokból sosem elég(mondjuk a szőke herceget azért hiányoltam...), Jancsi és Juliska, a maguk transzvesztita valójában, a hatványozódott dublőreikkel együtt, a gonosz mostoha, a tündér és az egerek, Pipő, aki szőrös lábával szintén nem a szebbik nemet gyarapítja, Kiszel Tündivel, a mindig örök szőke naptárdívával és a saját, fluorosra szabott, ráadásul echte hím hercegével. A műsorok majdnem

A név végzet. Csak hogy tudja a világ. Ez így igaz. Egyet kell hogy értsek. Kétségtelen, hogy Titus Maccius Plautus egy nagyon bölcs ember volt. Mondjuk én ezt tőle teljesen függetlenül, és nagyjából 2200 évvel később még egyszer kimondtam. Ja, és nem latinul, lévén, hogy nem tudok latinul. Csak szeretnék. Van otthon egy hozzá hasonló, saját, külön bejáratú bölcsem. jó nekem.