Ugrás a fő tartalomra

Viva la vida

Már időtlen idők óta nem írtam rendes blogbejegyzést. Nem kaptam netet, nem volt időm, elfelejtettem, más dolgom volt, el voltam havazva, ideges voltam, hülye voltam, tanultam, nem tanultam, és még sok egyéb.
Most viszont itt vagyok. Megvolt a múlt pénteken(mert ugye pénteken mindig történik valami...) a nagyok gólyabálja, vagyik új kilencedikeseink avatása. Na, ott aztán minden előkerült, ami a meseírók fantáziájába csak belefért az évszázadok során. Hófehérke, a hét törpe, a farkas, aki inkább medve volt, Piroska, a láncfűrészes gyilkos, Nagyi, a heavy Csipkerózsika, egy hadseregnyi herceg, mert azokból sosem elég(mondjuk a szőke herceget azért hiányoltam...), Jancsi és Juliska, a maguk transzvesztita valójában, a hatványozódott dublőreikkel együtt, a gonosz mostoha, a tündér és az egerek, Pipő, aki szőrös lábával szintén nem a szebbik nemet gyarapítja, Kiszel Tündivel, a mindig örök szőke naptárdívával és a saját, fluorosra szabott, ráadásul echte hím hercegével. A műsorok majdnem mind tetszettek, a legjobb a b, a c és az e osztályé volt, nagyjából ebben a sorrendben, bár én nem tudtam volna dönteni. A b nyert, mint ahogy azt bizonyára mindenki tudja, tekintve, hogy még a Zalai Hírlapba is bekerült... Kaptam az f-esektől Mercit, mert megcsináltam a tablójukat. Tőlük meleget, mástól hideget.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Esti Mihály

ne gondolkodj sokat.

ha nem érted, és mert biztos nem érted, kérdezd meg! https://soundcloud.com/mctmanagement/jukebox-the-ghost engedj. nem abszurd ez? egy fenét, engedj. de... mit szórakozol itt, elég legyen. jó hát akkor csinálj, amit akarsz. köszönöm, ez igazán kedves tőled. ugyan, semmiség. ez csak természetes. fogd be. jó, de a kezemen taposol. mert mindig oda teszed, ahova lépni akarok. tudom, az egész férfitársadalom minden bűne bennem összpontosul. nesze, itt a kezem, kérlek taposs. menj a francba. útban vagy. tehetek én róla? rohadtul nem látok tőled. talán nyisd ki a szemed. és még poénkodsz is. baba kis kombópekket vettem. jó, akkor hallgassunk. te most komolyan megnyaltad a lábikrámat? a nyomorult lábikrámat? mi az a lábikra? ha elveszed róla a koszos nyelvedet, megmutatom. nem bízom benned. nagyon helyes, én sem tenném. szörnyeteg vagy. akkor mégis mit keresel itt, ha szabad érdeklődnöm? hát látod ez egy fantasztikus kérdés. értesíts, ha kitaláltad a választ, de ...