Ugrás a fő tartalomra

Viva la vida

Már időtlen idők óta nem írtam rendes blogbejegyzést. Nem kaptam netet, nem volt időm, elfelejtettem, más dolgom volt, el voltam havazva, ideges voltam, hülye voltam, tanultam, nem tanultam, és még sok egyéb.
Most viszont itt vagyok. Megvolt a múlt pénteken(mert ugye pénteken mindig történik valami...) a nagyok gólyabálja, vagyik új kilencedikeseink avatása. Na, ott aztán minden előkerült, ami a meseírók fantáziájába csak belefért az évszázadok során. Hófehérke, a hét törpe, a farkas, aki inkább medve volt, Piroska, a láncfűrészes gyilkos, Nagyi, a heavy Csipkerózsika, egy hadseregnyi herceg, mert azokból sosem elég(mondjuk a szőke herceget azért hiányoltam...), Jancsi és Juliska, a maguk transzvesztita valójában, a hatványozódott dublőreikkel együtt, a gonosz mostoha, a tündér és az egerek, Pipő, aki szőrös lábával szintén nem a szebbik nemet gyarapítja, Kiszel Tündivel, a mindig örök szőke naptárdívával és a saját, fluorosra szabott, ráadásul echte hím hercegével. A műsorok majdnem mind tetszettek, a legjobb a b, a c és az e osztályé volt, nagyjából ebben a sorrendben, bár én nem tudtam volna dönteni. A b nyert, mint ahogy azt bizonyára mindenki tudja, tekintve, hogy még a Zalai Hírlapba is bekerült... Kaptam az f-esektől Mercit, mert megcsináltam a tablójukat. Tőlük meleget, mástól hideget.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese...

fogd meg ezt, amíg visszajövök

az erekció hatása a koncentrációra coming of age-stencil: aréna-előadó, a nézők hallgatók. CIRKUSZ calciduran F: tizenhét éve és négy hónapja voltam utoljára felhőtlenül boldog. prof: mit csinált tizenhét éve? calciduran F: öt éves voltam prof: öt évesen valóban felhőtlenek vagyunk calciduran F: vegye le a blúzát prof: mi az első emléke? calciduran F: elég jók a mellei. meg sem látszik prof: tehát a szoptatásra emlékszik? calciduran F: és ez tetszik? nem, anyám mellei laposak és nálunk klotyópapírral voltak betömve a kulcslyukak. prof: szereti az anyját? calciduran F: szeretem az anyámat? gondolom igen. maga szereti az anyját? prof: mindenki szereti az anyját calciduran F: miért? prof: endorfin calciduran F: a férfiakat szereti? prof: kérem, a hátsó sorból valaki lekapcsolná a reflektort? calciduran F: tehát a nőket szereti. nem baj, voltam már leszbikussal. prof: a férfiakat szeretem calciduran F: üssön meg prof: hol calciduran F: akár...