Minden kezdet nehéz. És a vég?

képzelt párbeszéd párhuzamosítási gyakorlat gyanánt: [...]=egyszerre elhangzó nő, kezében banánnal: ha végzek, de tudod ez nem egy év, talán [három is lehet] férfi, hasán fekve a franciaágyon fal felé fordulva piszkálja a telefonját: [tökmindegy], addigra túl öreg leszek az ilyesmihez nő: szóval ennyi? nem vagy valami kitartó férfi, megvakarva a jobb kezével a jobb lábszárát: minek, elég kitartó vagy kettőnk helyett is. nézd * telefont odafordítja a nőhöz nő: mi ez? férfi: nem látod? nő: sötét a [képernyő] férfi: [nyomd meg a gombot az oldalán] nő, banánnal a kezében meztelenül: hagyjál már *hangosan nyel* nem látod, hogy el vagyok foglalva? már megint a macskákkal baszogatsz, amikor [romokban állunk?] ezt dobd ki nekem férfi visszahúzza a telefont: [ezek kutyák…] elfogyott a vécépapír nő: mi legyen? megrendeljem? férfi a telefonjából fel nem nézve: a vécépapírt? nő: semmit nem hallottál abból, amit fél órán át beszéltem? férfi: de, anyádnak a biciklit,

http://www.maszol.ro/uploads/files/userfiles/images/szines/2013/J%C3%BAnius/6/jezuskulcstarto.jpg szentképekkel körülvéve hárman ülünk a négyfős kerekasztalnál. az egyik ilyen szentkép apám, aki a gőz fölött saját főztjét mártíromsággal telve fogyasztja. remeg az asztal, szegény olyan gyengécske utódja csak a kispadra állított tömörfa családi örökségnek. minden késcsapást magából kikelve fogad, és a lapja hol erre, hol arra görgeti a rajtafelejtett macskapöcsepaprikát. transzformátorház ez a mi asztalunk; ma apám sikertelen, erős karjai hasztalan gyűrögetik a bútorok szélét. nem működik a frissen beszerelhetetlen smárttévé, ez a hámsérülés fedi fel a bőre alatt rejtegetett lyukakat, és biztos benne, hogy őt ma nem érti senki. nincs elég krumpli, basszameg, ezt mondja, aztán ül csak le, és persze nem felejti el jó erősen odacsapni a merőkanalat, ami kettőt cseng, és inkább nevet, mint sír, nem úgy, mint az anyám, aki annál inkább. loccsan a tejszín, mert nem elég az sem, n

Puzsér az olimpia után megszokottan nyájas videókkal hozakodott elő a felesleges munka és a tisztelet-témákban, habár illene őket belinkelni, hogy világos legyen, mi indított szómenésre, pláne ilyen hatalmas késéssel. Van egy elég világosan körülírt, meglehetősen down to earth látásmódja a világról, amibe nem fér bele az, hogy sportolók bizonyos sportágakban fizetett és életvitelszerű munkát folytassanak. Hadd ne nézzem meg újra, remélem még jól emlékszem a mondanivalójára. Talán HosszúKatinkával hozakodott elő, meg a túlhájpoltságával, amit amúgy nem is biztos, hogy csak a sportteljesítménye, inkább a kitartása és az élethez való igen különleges hozzáállása indokol. Szóval puzsérnak vannak ötletei arról, hogy mi lehetne fizetett munka, hogy mit kellene támogatni, mire adjunk pénzt a hipermisztifikált ’adófizetők pénzéből’, és hogy azoknak mely feltételeknek kellene megfelelniük. szeresd a munkádat. legyen a munkád a hobbid. a szerelmed. aha. vagy ne. Legyen c

egy gigászi logikai csavar található a magamról alkotott képemben, amiből még sokszori hangos és feleslegesnek tűnő elemzési kísérletek után sem sikerült kikeverednem, hiába szólt végig Mozart Rondo Alla Turcája(jól gondolom, hogy ez a török induló?). a fodrásztól az endokrinológusig mindenki érintett a kérdésben, hogy a szüleimet már ne is említsem. fontos identitáskrízisemről lesz tehát szó a továbbiakban. életem huszonkettedik évét taposom, és ez az az év, amelyben először megfordult a fejemben, abban a zavarosban, a nemváltoztató műtét gondolata. nyilván csupán elméleti felvetés, hiszen szexualitásom nem indokolja, és nem érzem magam női testbe zárt lelki férfinak sem. ugyan most foglalkoztat a dolognak ez a fizikai és kétségkívül drasztikus oldala először, belső indíttatása már régóta kering a koponyám sötét falai közt. egy amerikai irodalom előadás alatt verset írtam belőle, de nem érzem elégnek annak a versnek a skiccszerű hanyagságát a téma összetettségéhez képest.

Kedvenc gyarlóságaim Mindössze fél órán belül rátaláltam életem éttermére és életmentő csókban részesítettem egy elsősegélynyújtásra várakozó műanyag férfi felsőtestet. Hogy melyik hír élvezzen elsőbbséget, azt döntse el mindenki maga. Ugyan salary (ang.:számlára érkező havi fizetés) jellegű fizetéssel valójában nem rendelkező egyetemistaként erre semmi különösebb jogot nem formálhatnék, mégis kialakítottam egyfajta adok-kapok viszonyt a pénzemmel kapcsolatban. Szeretek értéket vásárolni. Megállapodtam a pénzemmel, na és persze magammal, hogy én keményen tanulok, és amit ezért kapok, az értékes lesz. Úgy találom, hogy olyan ostobaság lenne nem tanulni és helyette diákmunkával aprópénzért gürizni, mintha felajánlanának egy jól fizető állást és én nemet mondanék rá, mert inkább abban a nyolc órában iszom, aztán majd utána keresem meg a borravalót. A pénz így nem csak úgy van, érkezik, történik, megesik, hanem valódi értéket képvisel. Van egy idealista-utópista elképzelésem arról, h

Amióta június első hetében kiadtam a magam útját, sok víz befolyt már a Balatonba a kis Tapolcából, számtalan névtelen és nagybetűs nap telt el és vehetem úgy is, hogy mostanra valóban sikerült belerázódnom a hétköznapok keserédes helyzetkomikumaiba. A Stamler család nyári élete legjobban talán a fenekestől felfordult Fekete Gyöngy szándékosan világvége felé sodródó végtelen történetéhez hasonlítható. Egy hónapja még korántsem így képzeltem az ideális vakációt, és bár ide automatikusan következne a „de nem panaszkodom” kijelentés, be kell valljam, hogy az nem vallana rám, így hát panaszkodom, mert a néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Az enyémmel ilyen gondok nincsenek. Hallatom is és érti is, ámbátor szegény nem igazán tud vele mit kezdeni, amiért persze nem hibáztatom, hiszen ebben a Pacsirták cérnaszálon(Menzel) szituációban elmém egy építőmunkáséhoz kezd hasonlatossá válni. Két napja, miközben családilag irtottuk a dzsungelt „otthonotthon” ádáz metszőollók és egy piros sövény

A feledat a hónap műtárgyát előállítani és hihető bundával ellátni úgy, hogy az akár igaz is lehetne. Dokumentálni, rögzíteni, leírni, lerajzolni, beépíteni, történetet kreálni, de legfőképpen elhitetni, hogy a döglött nyúl a Metropolitanben alussza álmát. Az első azok sorában, amiket feltöltök, hogy lássam és lássátok, mivel telik az élet rajzos oldala itt a NYME SEK BDTF-en. Megjegyzem imádom, és ez nem a reklám helye. Jelen bejegyzésemet ajánlom gimnáziumi magyartanáromnak és osztályfőnökömnek, aki szilárd járásra tanított a mókák és komolyságok világában, bár nyilván ezzel nem az volt a célja, hogy kisujjból csuklóból akármikor akárhány ilyet elő tudnék állítani , ami most következik. Jöjjön hát az első az egyenlők között. Made in USA contains the exact page_no problem if it's unable to read picturesque the article itself true or false? Andy Warhol és Claes Oldenburg létező személyek/voltak/. A hatvanas évek és Warhol személyes attitűdje, alkotói érdeklő