Ugrás a fő tartalomra

költözős

képzelt párbeszéd párhuzamosítási gyakorlat gyanánt: [...]=egyszerre elhangzó

nő, kezében banánnal: ha végzek, de tudod ez nem egy év, talán [három is lehet]
férfi, hasán fekve a franciaágyon fal felé fordulva piszkálja a telefonját: [tökmindegy], addigra túl öreg leszek az ilyesmihez
nő: szóval ennyi? nem vagy valami kitartó
férfi, megvakarva a jobb kezével a jobb lábszárát: minek, elég kitartó vagy kettőnk helyett is. nézd * telefont odafordítja a nőhöz
nő: mi ez?
férfi: nem látod?
nő: sötét a [képernyő]
férfi: [nyomd meg a gombot az oldalán]
nő, banánnal a kezében meztelenül: hagyjál már *hangosan nyel* nem látod, hogy el vagyok foglalva? már megint a macskákkal baszogatsz, amikor [romokban állunk?] ezt dobd ki nekem
férfi visszahúzza a telefont: [ezek kutyák…] elfogyott a vécépapír
nő: mi legyen? megrendeljem?
férfi a telefonjából fel nem nézve: a vécépapírt?
nő: semmit nem hallottál abból, amit fél órán át beszéltem?
férfi: de, anyádnak a biciklit, naná hogy hallottam
nő sóhajtva: nem biciklit, triciklit
férfi a hátára fordul: minek anyádnak tricikli?
nő: most komolyan?
férfi: a legkomolyabban. azt hittem, anyád utál mozogni
nő: tényleg utál
férfi: ez ilyen gerald durrell-karácsony lesz?
nő: nem lesz az, mert azt mondtad, nem lesz gyerek
férfi: nem is, legalábbis amíg nem vagy hajlandó elköltözni anyádéktól
nő: de olyan egyedül van. ne kezdd már megint, úgyis tudod, hogy mit akarok
férfi: [mindig tudod, de ezt nem fogod megkapni] mégis hogyan, ha szabad kérdeznem?
nő: [gyereket akarok és meg is fogom kapni] ha nem tőled, akkor mástól
férfi feltérdel az ágyon kezében a csoffadt banánhéjjal: ugyan kitől?
nő: nem tudom, hagyjál. amúgyis, gyerekes vagy. ha elköltözünk, akkor ki fog ránk főzni?
férfi: gyerekes? és ez a legnagyobb problémád? hogy ki fog főzni?
nő sértődötten: anya jól főz, én meg terhes leszek. tudsz szalonnás fagylaltot készíteni?
férfi: szerintem anyád sem tud, de nem is ez a kérdés, mert tudok főzni, csak anyád nem hagy. láttad, mi történik, ha a konyhája közelébe megyek
nő: mert hagyod magad. ha nem hagynád magad, engedné
férfi: kurvára nem akarok anyáddal fakanálcsatázni. ha nem jössz, akkor elmegyek nélküled. mit akarsz jobban, anyád csirkepaprikását vagy
nő: most ezt miért kellett? jön fel. vegyél magadra valami ruhát
másik nő az ajtónyílásban a félfát szorongatva: mi van az én csirkepaprikásommal? már megint veszekedtek?
nő: anya, légy szíves menj ki. nincs semmi baj. misinek elment az esze. tudod, hogy milyen, amikor dolgoznia kell
férfi húzza a farmerét: mert anyád nem kopog és amúgy mindegy is mert amíg itt lakunk, nincs szex, én itt ülve[hugyozok]
nő: [misi hagyd ezt abba]
férfi: mit? ne húzzak fel gatyát? anyádnak mindegy, ő már látott mindent, például tagnap, amikor zuhanyzás közben bejött a fürdőszobába *idézőjelez* törölközőért. [jézusom hogy én minek jöttem ide]
másik nő: [mit nézegetnék a ványadt seggeden, hordd máshová, akkor aztán rejtve marad]
nő: az biztos csak véletlen volt. kicsi ez a lakás
férfi: tényleg? most vettem észre én is. de mert előzékeny vagyok, hagylak titeket kettesben, aztán csináljatok gyereket úgy, ahogy akartok
másik nő csípőre tett kézzel: gyereket? ettől?
nő: igen anya, miért, kitől?
férfi a táskájába dobál: tényleg, kitől? mert tőlem ugye nem, más meg nem bír elviselni
nő patakzó könnyekkel: most miért vagy ilyen?
férfi felemelt táskával felöltözve megáll a nő előtt: hagyd itt anyádat
nő lábát fixírozva, másik nő fenyegetőn benyomulva a szobába: [de nem akarom][meg még mit nem, te mész el]
férfi sóhajtva, kissé dühösen: ha elmegyek, nem jövök vissza, nincs gyerek, nincs misi, nincs banán *nő hangosan felcsuklik* nincs semmi, akkor aztán tényleg elmegyek
nő: de ne menj el
férfi: jössz vagy maradsz?
másik nő: most komolyan itt dramatizálsz nekem? marad
nő: vigyázz
*férfi nagyot nyekken a banánhéjon, elterül a táskán a küszöbnél, aztán felkászálódik és a maradék büszkeségéből feltankolva visszaszól: anyád volt az

nő megtörli az arcát és elszántan kivonul az ajtón: mehetünk. csak várj, amíg csomagolok a paprikásból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere