Ma különösen szép napunk van, már ami az időjárást illeti. Ez itt nálunk, Zalában azt jelenti, hogy nem hullanak négergyerekek az égből, nem csúszós az út sem a tetemes mennyiségű elütött békától, sem a ráfagyott ónos esőtől, és nem pattogunk reggelente a buszon, amikor a télen képződött és azóta is műemlékké nyilvánított kátyúkat kerülgetjük. Jelentheti továbbá azt is, hogy a Jóisten mosolyával melengeti a földet (ezt hívják direkt sugárzás nak....), ami meg felmelegíti a jó kis disznótrágya és a tegnapi szüreti felvonulás lócitromszagától autentikus jellegű levegőnket. Ez röviden és tömören annyit tesz; meleg van. Ilyenkor előbújnak kis falunk leglátványosabb elemei és mozgatórugói, teljes menetfelszerelésben és népviseletben (= gumicséló, nejloning, munkásnadrág talicskával vagy biciklivel, hölgyeknél ugyanez otthonkával és seprűnyéllel variálva ), hogy megtegyék hagyományos reggeli zarándoklatukat fecskecsicsergéstől kísérve a kisboltig, ahol is magukhoz vesznek egy ki...