Ma különösen szép napunk van, már ami az időjárást illeti. Ez itt nálunk, Zalában azt jelenti, hogy nem hullanak négergyerekek az égből, nem csúszós az út sem a tetemes mennyiségű elütött békától, sem a ráfagyott ónos esőtől, és nem pattogunk reggelente a buszon, amikor a télen képződött és azóta is műemlékké nyilvánított kátyúkat kerülgetjük. Jelentheti továbbá azt is, hogy a Jóisten mosolyával melengeti a földet (ezt hívják direkt sugárzásnak....), ami meg felmelegíti a jó kis disznótrágya és a tegnapi szüreti felvonulás lócitromszagától autentikus jellegű levegőnket. Ez röviden és tömören annyit tesz; meleg van.
Ilyenkor előbújnak kis falunk leglátványosabb elemei és mozgatórugói, teljes menetfelszerelésben és népviseletben (=gumicséló, nejloning, munkásnadrág talicskával vagy biciklivel, hölgyeknél ugyanez otthonkával és seprűnyéllel variálva), hogy megtegyék hagyományos reggeli zarándoklatukat fecskecsicsergéstől kísérve a kisboltig, ahol is magukhoz vesznek egy kis lélekmelengetőt vagy szívesősítőt, attól függően, melyik van éppen akcióban. Ilyetén módon fellelkesülve és a sütőrumtól enyhén kábultan úgy délután kettő óra tájban átszállingóznak a falunk már-már legendás hírű kocsmájába, a barackszínűre festett Zöld Szirénbe. Attól a perctől kezdve, hogy átlépték a küszöböt, a külvilág mocskos részletei és a hétköznapok gondjai megszűnnek létezni.
Valójában a kocsma a rendszeres tömeggyilkosságok helyszíne, lévén, hogy a férfiak itt fojtják söröskorsóba a Bánatot, a Bajt, a Pénzt, a Pénzhiányt, a Nyugdíj teljes összegét, a Sors kétbalkezét, az elveszett és elvesztett Szerencsét, a Létezést, a szomszéd szimeringes Macskáját, Cirmit, a Kormányt, ami nem ad többet az emlegetett Nyugdíjból, Fizetésből és a hasonló pohártöltögető földi javakból, gondolatban a Feleséget is, aki nem támogatja a búfelejtést teljes pénztárcával és az Anyóst, csak mert létezik. Miután szomorú szívvel többször is a pohár aljára tekintettek, megállapítják, hogy az élet mára sem tartogatott semmi újat, ebben a tudatban térnek nyugovóra valahol az árokban, ahova a bicikli lehetetlen formájú kerekei és az út folyamatos hullámzása miatt voltak kénytelenek bemenekülni. A megfáradt utazó lecsukja pilláit a szép csillagos ég alatt, és azt álmodja, hogy minden rendben van, a felesége nem várja otthon a sodrófát suhogtatva és nem egy hangyaboly kellős közepén fekszik az országút mellett. Így végiggondolva elégedetten megállapíthatja, hogy tényleg szép napja volt. Sőt, egészen kerek...
Valójában a kocsma a rendszeres tömeggyilkosságok helyszíne, lévén, hogy a férfiak itt fojtják söröskorsóba a Bánatot, a Bajt, a Pénzt, a Pénzhiányt, a Nyugdíj teljes összegét, a Sors kétbalkezét, az elveszett és elvesztett Szerencsét, a Létezést, a szomszéd szimeringes Macskáját, Cirmit, a Kormányt, ami nem ad többet az emlegetett Nyugdíjból, Fizetésből és a hasonló pohártöltögető földi javakból, gondolatban a Feleséget is, aki nem támogatja a búfelejtést teljes pénztárcával és az Anyóst, csak mert létezik. Miután szomorú szívvel többször is a pohár aljára tekintettek, megállapítják, hogy az élet mára sem tartogatott semmi újat, ebben a tudatban térnek nyugovóra valahol az árokban, ahova a bicikli lehetetlen formájú kerekei és az út folyamatos hullámzása miatt voltak kénytelenek bemenekülni. A megfáradt utazó lecsukja pilláit a szép csillagos ég alatt, és azt álmodja, hogy minden rendben van, a felesége nem várja otthon a sodrófát suhogtatva és nem egy hangyaboly kellős közepén fekszik az országút mellett. Így végiggondolva elégedetten megállapíthatja, hogy tényleg szép napja volt. Sőt, egészen kerek...
Hát, emberek, nekem is szép napom lesz. Na nem a kocsmalátogatástól és az elmélkedéstől....csak úgy..... Nem tudom, ismerős volt-e valakinek az imént leírt kép, mindenesetre nekem a Rátóti legényanya jut eszembe, amikor reggelente látom a fátyolos tekintettel ébredező falusiakat az árokban.
Egyébként hőemelkedésem van, szép idő ide vagy oda, ezért kicsit úgy érzem magam, mint egy légy a lámpabura alatt. Szédelegve. Valószínűleg az édesapám is csak a blogomból értesül róla, vagy talán még innen sem... szia, apa:)
Nem is említettem a legnagyobb változást, ami az elmúlt hetek alatt csak történt velem... kontaktlencsére cseréltem a szemüveget. Most még csak „próbaidőn” vagyok, de remélhetőleg marad. Élvezem, mert mindent látok. Úgy értem, amit egy normál emberi szem csak láthat. Tudjátok, mióta nem láttam magam szemüveg nélkül? Másodikos korom óta. Azóta van szemüvegem, és mivelhogy annyira rossz a szemem, hiába vettem le és néztem tükörbe, csak az arcom elmosódott körvonalait vagy egy-egy kisebb részletet láttam magamból. Most viszont állandóan a tükör előtt sétálgatok fel s alá, amíg meg nem unom. Na nem mintha el lennék ájulva a látványtól, csak még új vagyok magamnak így.
Tegnap X-Faktor volt, és teljesen elaléltunk a két erdélyi sráctól mi, csajok, így családilag, és néma csöndben hallgattuk végig a szőke Baricz Gergely dalát. Terveztem, hogy beteszem ide az eredeti klippet Chris Isaaktől (Wicked game), de inkább azt választottam, ami az én szívemnek volt kedves. Beautiful day a U2-tól. Nagyon szeretem a U2-t, ráadásul ez az egyik kedvenc számom tőlük, és úgy megörültem, hogy valaki olyan szépen meg tudta csinálni, mint Tarány Tamás, a biztonsági őr. Nagyon kellemes hangja van, talán jobb is, mint az eredeti. Leginkább azért, mert ő nem vett fel hozzá rózsaszín szemüveget, mint a U2 frontembere a fellépések alkalmával, szemmel láthatólag hetero és még szimpatikus is. Szóval következzék a Beautiful day kétszer, eredetiben és a kedves biztonsági őrtől.
Jó zenehallgatást!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése