Minden kezdet nehéz. És a vég?

Ez most egy aktív leszokóidőszak nálam. Aktívan nem gondolok valamire, aktívan nem gondolok valakire és megpróbálom mindezt a rengeteg energiát, amivel aktívan NEM csinálok valamit, valami egészen másba fektetni. Szeretnék valami őrült dolgot tenni. Amivel aztán egy varázsütésre üres lesz a fejem és friss és kész valami újra. Na. Akkor most  folytatom az aktív fejbőlkiverést. Energialevezetésként ma megint rajzoltam. Egy jót és egy rosszat, ahogy az lenni szokott. Mint ahogy az is megszokott, hogy ennyi kihagyás után általában egészen jól megy a rajz. Még csak nem is remegett a kezem. Ha, ma kaptam jó új zenét, fene gondolta volna, hogy tetszeni fog, de ez jó:D Hétfőn kirándulni mentünk, bár én ezt inkább katasztrófaturizmusnak hívnám, mert bejártuk Devecsert, meg ott mindenfélét, meg a vörösiszaptározót és elég megdöbbentő méretű a hely. Megnéztük Google Earthön, és a nagy az nem is kifejezés. Voltunk még hegyen, völgyön, dombon, "átvágtunk a mezőn", szedtünk követ a f

Ma olyan boldog bejegyzést írtam volna, még rímeket is akartam költeni és beszélni a legutóbb olvasott könyvről, amit egy órája fejeztem be, meg a marha asztmámról, amit nem tudok kinőni, meg a mozifilmről, amit pénteken láttam, jól meg is kritizáltam, és úgy alapjában véve is akartam írni arról, ahogy most látom a dolgokat. Olyan pozitívan. Igen, azt mondom írtam volna, vagyishogy nem írok, mert anyáék elrontották a hangulatot. Ismerős momentum, bár egy ideje már béke honolt a fedélzeten. Utálom, amikor én mindig eznek, meg amikor te sohá znak, aztán engednek az ellenállhatatlan késztetésnek, és előveszik az én megmondtam, de... , meg az a gyerek kifejezéseket és szókapcsolatokat, boldoggá tesz, ahányszor hallom. Nem értem, miért mindig anya sír. Apa nem sír. Ez felborítja az egyensúlyt. Azért sem engedem, hogy ez befolyásoljon, megírok pár sort a boldogabb fejezetből. Pénteken megnéztük a Streedance2-t, imádtam a táncokat, a történet említésre nem is méltó, de én nem is azért me

Hát mostanában olyan változékony a hangulatom, mint az időjárás....tegnap még viharos, ma fagyos, reggel esős, este villámlik, aztán mostanra szép kék felhők úsztak a látómezőbe....hát nekem is vannak felhők meg villámok, meg egy adag napsütés is. Hétvégenként Balatonra vonatozunk, itt meg kell jegyeznem, hogy ha másért nem is, a vonatozás élményéért mindenképpen megéri útnak indulni. Imádom a vonatot. Alapvetően nyugis vagyok, de ülni utálok. A vonaton nem kell ülni. Á, minek azt....próbáltad például, milyen az, amikor a vonat teljes sebességgel(hú, valami 20 km/óra...)robog, és te menetiránnyal szemben futsz? Isteni...én mondom, isteni.... Meg a mikor kinyújtod a nyelved az ablakon, és leszárítja a menetszél...meg amikor üvöltesz a szélben, és amikor üres a vagon, meg amikor az idős nénik rosszallóan ciccegnek és csúnyán néznek némi fejingatással kísérve...elképesztő élmény. Görkorival mentem a vasútállomásig végig a Csengerin, na az sem semmi. Görkorival szálltam fel a vonatra é

Toploader. Rosszkedv. Nem leszek valami ékesszóló. Lehet, hogy nem is kéne írnom semmit. Ma van a névnapom. Boldog névnapot, én. Erről ennyit. Huhh, most tényleg nem kéne írnom. Nem a névnapommal van a gond. Hanem talán velem. Toploader. Még mindig nem lett jobb. Lapozzunk. Pocsék kedvem van. Josh Garrels. Nyár van. És még mindig darkolok. Hú, de futnék egyet. Ja, nem fogok. Mert nem is tudom. És most még rosszabb kedvem lett. Nyavajás francos....mindegy. Befejeztem. Majd jövök, ha jobb kedvem lesz. Nem. Majd akkor jövök, ha kapok internetet. Akkor viszlát július 19-én. A születésnapomon. Akkor majd kapok netet. Arctic Monkeys. Ettől sem lett jobb. Megyek, és megeszem a tiramisut, amit anyától kaptam. Endorfin forever. És nem ütöm a fejem a falba, bár tudom, hogy ott a hiba forrása. A nyavajába.....................