Ugrás a fő tartalomra

Szokások és leszokások

Ez most egy aktív leszokóidőszak nálam. Aktívan nem gondolok valamire, aktívan nem gondolok valakire és megpróbálom mindezt a rengeteg energiát, amivel aktívan NEM csinálok valamit, valami egészen másba fektetni. Szeretnék valami őrült dolgot tenni. Amivel aztán egy varázsütésre üres lesz a fejem és friss és kész valami újra. Na. Akkor most  folytatom az aktív fejbőlkiverést.
Energialevezetésként ma megint rajzoltam. Egy jót és egy rosszat, ahogy az lenni szokott. Mint ahogy az is megszokott, hogy ennyi kihagyás után általában egészen jól megy a rajz. Még csak nem is remegett a kezem.

Ha, ma kaptam jó új zenét, fene gondolta volna, hogy tetszeni fog, de ez jó:D
Hétfőn kirándulni mentünk, bár én ezt inkább katasztrófaturizmusnak hívnám, mert bejártuk Devecsert, meg ott mindenfélét, meg a vörösiszaptározót és elég megdöbbentő méretű a hely. Megnéztük Google Earthön, és a nagy az nem is kifejezés.
Voltunk még hegyen, völgyön, dombon, "átvágtunk a mezőn", szedtünk követ a fűben és ástunk egy bányában az isten háta mögött, és bár úgy tűnt, az eseményt a meteorológusok szövetsége nem támogatja, a jó öreg nap megszánt minket.
Ebédre lenyomtam egy fél csirkét, azt értsd úgy, hogy tényleg egy bazinagy csirke volt amit előttem vágtak ketté és csöpögött a zsírtól. Gumi- és fogkrémíze volt. Tesco gazdaságos, nesze neked.
Fotóztunk a fűben, ettünk napon olvasztott csokit, hogy pótoljuk az ebédet, meg jónapotot köszöntünk egy csapat franciának, akikkel egy kráterben találkoztunk Kukutyinban, ami Istenhátamögött megyében található. Amúgy valahol Ajka környékén:)
Afrikai dobokat hallgattam és Gershwint, aztán Radial Facet, ami szintén új:) Nem unatkozom a nyáron, nem úgy, mint tavaly. Idén minden ezerszer jobb. És még egyetlen kötelezőt sem olvastam el a kilencből(!).
Na most elmegyek és elteszem magam holnapra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese...

fogd meg ezt, amíg visszajövök

az erekció hatása a koncentrációra coming of age-stencil: aréna-előadó, a nézők hallgatók. CIRKUSZ calciduran F: tizenhét éve és négy hónapja voltam utoljára felhőtlenül boldog. prof: mit csinált tizenhét éve? calciduran F: öt éves voltam prof: öt évesen valóban felhőtlenek vagyunk calciduran F: vegye le a blúzát prof: mi az első emléke? calciduran F: elég jók a mellei. meg sem látszik prof: tehát a szoptatásra emlékszik? calciduran F: és ez tetszik? nem, anyám mellei laposak és nálunk klotyópapírral voltak betömve a kulcslyukak. prof: szereti az anyját? calciduran F: szeretem az anyámat? gondolom igen. maga szereti az anyját? prof: mindenki szereti az anyját calciduran F: miért? prof: endorfin calciduran F: a férfiakat szereti? prof: kérem, a hátsó sorból valaki lekapcsolná a reflektort? calciduran F: tehát a nőket szereti. nem baj, voltam már leszbikussal. prof: a férfiakat szeretem calciduran F: üssön meg prof: hol calciduran F: akár...