Minden kezdet nehéz. És a vég?

Puzsér az olimpia után megszokottan nyájas videókkal hozakodott elő a felesleges munka és a tisztelet-témákban, habár illene őket belinkelni, hogy világos legyen, mi indított szómenésre, pláne ilyen hatalmas késéssel. Van egy elég világosan körülírt, meglehetősen down to earth látásmódja a világról, amibe nem fér bele az, hogy sportolók bizonyos sportágakban fizetett és életvitelszerű munkát folytassanak. Hadd ne nézzem meg újra, remélem még jól emlékszem a mondanivalójára. Talán HosszúKatinkával hozakodott elő, meg a túlhájpoltságával, amit amúgy nem is biztos, hogy csak a sportteljesítménye, inkább a kitartása és az élethez való igen különleges hozzáállása indokol. Szóval puzsérnak vannak ötletei arról, hogy mi lehetne fizetett munka, hogy mit kellene támogatni, mire adjunk pénzt a hipermisztifikált ’adófizetők pénzéből’, és hogy azoknak mely feltételeknek kellene megfelelniük. szeresd a munkádat. legyen a munkád a hobbid. a szerelmed. aha. vagy ne. Legyen c

egy gigászi logikai csavar található a magamról alkotott képemben, amiből még sokszori hangos és feleslegesnek tűnő elemzési kísérletek után sem sikerült kikeverednem, hiába szólt végig Mozart Rondo Alla Turcája(jól gondolom, hogy ez a török induló?). a fodrásztól az endokrinológusig mindenki érintett a kérdésben, hogy a szüleimet már ne is említsem. fontos identitáskrízisemről lesz tehát szó a továbbiakban. életem huszonkettedik évét taposom, és ez az az év, amelyben először megfordult a fejemben, abban a zavarosban, a nemváltoztató műtét gondolata. nyilván csupán elméleti felvetés, hiszen szexualitásom nem indokolja, és nem érzem magam női testbe zárt lelki férfinak sem. ugyan most foglalkoztat a dolognak ez a fizikai és kétségkívül drasztikus oldala először, belső indíttatása már régóta kering a koponyám sötét falai közt. egy amerikai irodalom előadás alatt verset írtam belőle, de nem érzem elégnek annak a versnek a skiccszerű hanyagságát a téma összetettségéhez képest.