Puzsér az olimpia után megszokottan nyájas videókkal
hozakodott elő a felesleges munka és a tisztelet-témákban, habár illene őket belinkelni, hogy
világos legyen, mi indított szómenésre, pláne ilyen hatalmas késéssel.
Van egy elég világosan körülírt, meglehetősen down to earth látásmódja
a világról, amibe nem fér bele az, hogy sportolók bizonyos sportágakban
fizetett és életvitelszerű munkát folytassanak. Hadd ne nézzem meg újra,
remélem még jól emlékszem a mondanivalójára. Talán HosszúKatinkával hozakodott
elő, meg a túlhájpoltságával, amit amúgy nem is biztos, hogy csak a
sportteljesítménye, inkább a kitartása és az élethez való igen különleges hozzáállása
indokol. Szóval puzsérnak vannak ötletei arról, hogy mi lehetne fizetett munka,
hogy mit kellene támogatni, mire adjunk pénzt a hipermisztifikált ’adófizetők
pénzéből’, és hogy azoknak mely feltételeknek kellene megfelelniük.
szeresd a munkádat. legyen a munkád a hobbid. a szerelmed.
aha.
vagy ne.
Legyen csak gyorsúszás és műkorcsolya, mert az látványos és
szép. Meg box, de ne nagyon átsütve, esetleg magasugrás, tök jó gifeket
találtam tegnap is.
Aztán…számolgassunk. Milyen csendesek ezek a kőművesek
mostanság. Dolgoznak ezek rendesen? Sehol egy összedőlt fal, sem Kelemenné, az az
égetnivaló… Legyen tánc.
Micsoda unalmas világ lenne ez, ha a közösből nem jutna
arra, ami még ha nem is nagy tömegek megmozgatója, de annak a koszos kis
Usainnak akkora marha nagy örömet okoz. Nem fér el rajtunk? Szerintem tökre
tudnánk cipelni, ha KimK hátsója nem foglalná el a négyesülés legalább
kétharmadát a buszon. Majd jön az utánfutón a többi zséosztályos 4Dfilterrel
együtt.
Abszolúte el tudom képzelni, hogy azon emberek ’hasznosnak’
tartott, mondjuk hívjuk termelőmunkának, szóval a hasznos emberek
termelőmunkájából, mint tudjuk, mindig keletkezik felesleg. Ez hasonlít ahhoz,
amit a pénzedből szórakozásra szórsz el, nem? Ha abból a megtermelt zsák
répából adunk annak, aki nem pont répát, hanem kombájnokat termel, az biznisz.
Nem lehet tisztán levezetni, hogy mit miért adsz, veszel, kapsz, teszel, mert
ha le lehetne, egy gigászi matematikai egyenlettel megtömve mindenki
zsidóskodhatna a szeretetével is, úgy mint; *gyerekhangon, lehetőleg kislányén*
anyutól ma két szelet csokit kaptam, ezért amikor este leoltja a villanyt, nem
sírom vissza kétszer, hanem csak egyszer. És ha holnap apu hazaér a munkából,
nem szeretheti meg anyut, mert nem vitte ki a szemetet.
Tök jól hangzana egy ilyen ezerrel kattogós beszélgetés
érett felnőttek szájából is. Például én. Ha már. Hogy becsülöm meg a grafikám
árát? Egyszerű. Beütöm a gigászi képletembe a tanulásra felhasznált időt, azt
megszorzom a grafikára szánt idővel, elosztom az állam által támogatott
ösztöndíjam féléves összegével, aztán aki kérdezi, azt elhajtom a fenébe.
Imádom a szívességeket, mert megolajozzák a répák, kombájnok
és gyeptéglák által működtetett piacot, és hagynak répát a hosszútávfutónak,
hagynak répát a színésznek, hagynak répát a műkritikusnak, a politikusnak, a
rendőrnek, a tanárnak, a szakácsnak, a youtube vloggernek, és még marad is.
Sok átlagosként is végződhetett volna-élet kaphat répát a közösből, és nem az fogja eldönteni, hogy ki kapja a répát, aki kiásta, hanem a nyulak együttesen. Olyasmi ez, mint egy kollektív lelkifurdalás, ami non-stop törleszt olyan eldöntetlen kérdésekért, mint az eutanázia, a génmódosítás és az időseket megillető tisztelet.
Jó ez?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése