A nap, amikor Robert Merle leült borozni azzal, aki jóval az Internet Után született, és azzal, aki még Látott Fakutyát. Talán az újév napján vagyunk.
Robert Merle: szörnyen lesoványodtak, uraim, amióta utoljára találkoztunk. Látott Fakutyát: emlékeim szerint még nem is találkoztunk Robert Merle: akkor engedje meg, hogy bemutatkozzam, RM, a híres regényíró meg miegymás… ámbár feltenném rá a szebbik sétapálcám, hogy éveken át egy kávézóban ittuk a reggeli feketét. talán ha a hely változott volna.. de nem, uram, még mindig a rozoga tonett-székek, még mindig az ócska asztalok, itt minden a régi, csak maga változott, és üssön meg a guta, ha nem maga az is, akivel az a botrányos eset történt…na de fátylat rá, hát nézze, legalább a Két nap az életet csak olvasta tőlem? az egy igazán velős darab, és ha nem kedveli a hosszúra nyúló rétek-mezők súlyos könyvtártöltelékeit, bizonnyal ajánlhatom figyelmébe, igazán nem önhittség azt állítani, hogy ebben megleli számításait. ma már egy Dickens csak elveszi az ember idejét… Látott Fakutyát: de kérem, semmi gondom Dickenssel Robert Merle: ne szégyellje, uram, sokan teszik le a fegyv