A nap, amikor Robert Merle leült borozni azzal, aki jóval az Internet Után született, és azzal, aki még Látott Fakutyát. Talán az újév napján vagyunk.

Robert Merle: szörnyen lesoványodtak, uraim, amióta utoljára találkoztunk.

Látott Fakutyát: emlékeim szerint még nem is találkoztunk

Robert Merle: akkor engedje meg, hogy bemutatkozzam, RM, a híres regényíró meg miegymás… ámbár feltenném rá a szebbik sétapálcám, hogy éveken át egy kávézóban ittuk a reggeli feketét. talán ha a hely változott volna.. de nem, uram, még mindig a rozoga tonett-székek, még mindig az ócska asztalok, itt minden a régi, csak maga változott, és üssön meg a guta, ha nem maga az is, akivel az a botrányos eset történt…na de fátylat rá, hát nézze, legalább a Két nap az életet csak olvasta tőlem? az egy igazán velős darab, és ha nem kedveli a hosszúra nyúló rétek-mezők súlyos könyvtártöltelékeit, bizonnyal ajánlhatom figyelmébe, igazán nem önhittség azt állítani, hogy ebben megleli számításait. ma már egy Dickens csak elveszi az ember idejét…

Látott Fakutyát: de kérem, semmi gondom Dickenssel

Robert Merle: ne szégyellje, uram, sokan teszik le a fegyvert éppen a lapok súlya miatt.. igazán rémisztő tud lenni az a pacsmagoló, minden apró incifinci inasra kiterjedő modorosság, hát még ha hétszáz inas hétszáz gúnyája feszíti a regényt. én ilyesmiben nem gondolkodom, ezzel senki nem vádolhat..

Internet Után: ha szabad közbevetnem valamit, és tényleg csak félve, ki vagyok én, amellett persze, hogy kik önök, uraim, bár hogy őszinte legyek, az első kérdés izgat csupán, tehát kérdem én, ki vagyok én?

Robert Merle: hogy ki ön? ha nem éppen tegnap ünnepelte volna neve napját, akkor is vígan válaszolnék, mert mindent tudok önről, de előbb nézze csak meg magát abban a szép hosszú tükörben a pult fölött!

Látott Fakutyát: nekem pedig ha nem haragszik igazán rendelhetne egy eszpresszót

Internet Után: kérem, én ezt nem értem. itt az áll, hogy én, és ezzel igazán nem segítenek a problémámon! egy eszpresszót kérnék, meg egy…legyen még egy eszpresszó. kettőt kérnék.

Látott Fakutyát: az enyémet cukor nélkül, tejszínnel

Internet Után: két eszpresszót cukor nélkül, tejszínnel

Robert Merle: mi a véleményük Munkácsyról, önök szerint jogos, hogy kiállíthat, míg az impresszionisták csak a függetlenek közt?

Látott Fakutyát: ugyan, ön szerint számít, mely terem látja vendégül a képeket, ha az emberek nyitott szemmel sétálhatnak el előttük?

Robert Merle: ön talán járt már az impresszionisták bármelyik képe közelében?

Látott Fakutyát: természetesen.

Robert Merle: és mit gondol, nem túl amatőrök? nem volna jobb inkább asztalossegédnek, gyári munkásnak mind?

Látott Fakutyát: miért, ön talán úgy gondolja, hogy a kettő feltétlenül kizárja egymást? gondolja, hogy mindig lesz majd, aki képet vegyen egy nagynevű piktortól? minő maradi önteltség ezt feltételezni, hiszen ön látta az impresszionisták képeit, ám csak a cilindere árnyékából, így hát gondol, amit akar... néha csak kenyeret kér a nép, és ilyenkor a cirkuszi oroszlán menti a bőrét, mert fél az ezüstvillától, fél az ezüstkéstől

Robert Merle: de kérem, hagyjuk az oroszlánt, az igazán nem tehet semmiről

Internet Után: honnan tudja, hogy tegnap ültem nevem napját? egyáltalán honnan tud rólam egyebet, mint amit a szemével lát és a fülével hall? miért tud rólam többet, mint én ugyanerről a személyről?

Látott Fakutyát: uram, kérem nézzen szembe a ténnyel, hogy a homlokára van írva minden.

Robert Merle: úgy kérdez, mintha nem éppen ön kötné az ember orrára életének minden szegletét. ugyan honnan tudnám, ha nem öntől, aki kiapadhatatlan forrása és szócsöve önmagának?

Látott Fakutyát: ami pedig azt a botrányt illeti, igazán tudhatná, hogy a lapok..

Robert Merle: ön egy költő. tudta ezt? igen, ön egy költő. hitvány ugyan, mert a sorai kuszák, nyelvezete közönséges, és remélem nem töri le láthatólag töretlen lelkesedését, de sikertelen is. azt mondanám, ha egyáltalán hinnék az ilyesmiben, hogy ön talán nem a megfelelő kor szülötte. mondja kérem, hány lába van? kettő? nem gondolja, hogy unalmas, sablonos, a száraz szardínia szürkeségéhez színben hasonlatos ez a szomorú tény? gondolja át.

Látott Fakutyát: valóban, tudja, hány kétlábú költő futkorászik manapság a szajna partján? ahogy mondta, Merle úr, ahány száraz szardínia itt lent az utca végi halasnál. tudniillik nem föltétlenül a legfrissebb áruval kereskedik, ha szabad ilyen finom kifejezéssel leírnom üzleti tevékenységét. két láb? két fül? a két kézzel egyetértek, azzal igazán nem érdemes foglalkozni, na de a többit … megfontolandó.

Internet Után: meghibbantak? még az sem biztos, hogy tényleg az a költő vagyok, akinek tartanak. adjanak egy papirost. tollat.

Látott Fakutyát: sajnos csak szalvétám van. Merle úr, mint híres író, ön bizonyára hord magánál megfelelő célszerszámot

Robert Merle: állok szolgálatukra. remélem az időleges emlékezetvesztés nagyobb volumenű versekre ragadtatja majd, mint régi énjének digitális hulladékai.

Látott Fakutyát: elmagyarázná, kérem, mivégre használja a digitális hulladék-kifejezést, amikor poéta barátunk láthatóan identitászavarral küzd?

Internet Után: kérem, uraim! türelem.

Robert Merle: kérnek még valamit? amíg várakozunk, igazán legurulhatna még ebből a rajnai olaszrizlingből

Látott Fakutyát: én már két éve nem iszom. tudják, az asszony szerint a káros szenvedélyeim okán vagyunk ott, ahol vagyunk.

Robert Merle: hát hol vannak, kedves uram?

Látott Fakutyát: a hatodik gyereknél, ha mondom.

Robert Merle: tudja nekem is vannak, de ahogy emlékszem, és talán még jól emlékszem, egyiket sem a bor, de még nem is a pipadohány hozta. nem úgy van az, önt, uram a felesége bizonyára egyéb okból tiltja a szesztől.

Internet Után: uraim, jelentem, elképzelhetetlennek tartom, hogy én legyek az a költő, akit önök oly egyértelműen idevizionáltak. hogy tehetségtelen vagyok, abban ugyan nem tévedtek, de jelen állás szerint mindennemű ambíciónak is híján lennék. ha jutott is, csak torz, nem költői gondolat eszembe, de mire papírig lavíroztam volna a nyomorult párát, az eltűnt, és ami maradt, azt ha vernek sem tudnám papírra vetni. nézzék, erre futotta.

Robert Merle: valóban, ez nem sok.

Látott Fakutyát: mondja, nem lehet, hogy csak az ihletettsége hiányzik? igazán nem várható el egy költőtől, hogy vezényszóra költsön, mint a kotlós

Robert Merle: ha engem kérdez, szerintem elvárható. mit tenne, ha lovát a kovács nem patkolná meg, mert elfogyott az ihlete? nem ihlet, tehetség kérdése ez. ha a kovácsnak van műhelye, patkója, patkolni való lova, no meg két ilyen tapasztalt világfi, hogy ezt végignézze, bizony a kovácsnak költeni kell. már úgy értem önnek. ha ön költő, ön költ. ez az ön feladata, életcélja, hivatása, lételeme.

Internet Után: nagy az esélye, hogy értettem a párhuzamát a kovács és énköztem, és bár nem értek egyet, mert a költő szellemi, a kovács testi erejéből keresi kenyerét, ettől még nem lettem nagyobb költő, mint azt a mellékelt haikum mutatja.

Robert Merle: haiku, már hogy lenne ez haiku, tudja mi ez, drága poétám? ez bizony egy szép kalligrafikus költemény, és ennél a pontnál kénytelen vagyok beismerni, hogy talán a két lábával együtt is érvényre juthat, legyen akármely világ szülötte, de hogy nem a költészet terén, erre a szebbik sétapálcámat teszem.

Látott Fakutyát: a szebbik sétapálcája immáron legalább két fogadás tárgya. felteszem rendszeresen felteszi.

Robert Merle: ön kész poéta, ifjú barátunkkal ellentétben. gyanúsnak találtam már az első találkozásunkkor. az orra rándulása árulta el.

Internet Után: tudják, minél többet esik szó a kovácsmesterségről, annál inkább magaménak érzem.

Robert Merle: esett szó a kovácsmesterségről? bizonyára elejthettem a történet fonalát a két pohár közti súlyos szünetben.

Látott Fakutyát: az író, a költő és a kovács asztalánál egy ilyen apróság nem okozhat fennakadást, mindazonáltal ma reggel azzal a gondolattal keltem a feleségem és hat gyermekem mellől, hogy kisétálok ide, a megszokott sörözőmtől két utcával lejjebb lévő kávéházba, és új káros szenvedélyt találok magamnak, amit hat gyermek és egy sokmindenre kapható feleség mellett is gondtalanul űzhetek. jól sejtem, uraim, hogy önök segíthetnek rajtam?

Robert Merle: a hosszú éjszaka, a világvége és rövidke emlékezőtehetségem működésbe léptek. kérdem én, van értelme új szokásoknak nekiesni most, amikor talán minden szokatlanul üres lesz és hideg?

Internet Után: tudja, ha nem gondolnám most már véglegesen, hogy szakmám a kovácsmesterség, azt gondolnám, ezt már olvastam valahol. nem ön az, aki számára a világvége csak egy új világ kezdete?

Látott Fakutyát: Merle úr hajlamos a legrosszabbat feltételezni az eljövendőről. tartsák meg az aprót, remélhetőleg lesz még esélyük máshol visszaadni.