Mostanában annyi minden összejött, és annyi beszélnivalóm lenne....leginkább egy barátra lenne szükségem, abból is a türelmesebb fajtára. Sajnálom, hogy mosolyszünet van:/ OKTV-re készülök, rajzolok reggel héttől este tízig. Közben éppen ennyi időm van gondolkodni. Az pedig, mint oly sokszor kiderült, káros az egészségemre, mert lehangolt leszek. Egy hippi, aki le van hangolva...na szépen vagyunk..... Karácsony. Ugye ez nem csak nekem jelent rosszat? Hát éppen olyan volt, mint amilyennek vártam. Voltunk a mamát meglátogatni. Ott is aludtunk. Na az egy ritkarossz este volt. Meleg, sötét szoba, ajtónyikorgás, mama folyton mászkált este. Nyugtalanul forgolódtam. Csak nekem beszél a végrendeletéről és mindenfélét sugdos a fülembe, hangsúlyozva azt, hogy mindezeket csak nekem mondja el és ne is adjam tovább. Pedig nekem közöm sem lenne hozzá. Összezavar. Persze elmondom anyáéknak, hiszen rájuk vonatkozik. Apa felhúzza magát, anya és a húgom nekem támadnak a kocsiban, mintha legalább