Érdekes, hogy egyes dolgokkal kapcsolatban milyen átgondolatlanul elfogódott vagyok. Szeretek dolgokat mindenféle racionális magyarázat nélkül, és ráadásul nem is igénylem velük kapcsolatban a magyarázkodást, egyszerűen csak szeretem őket mindennel együtt és ragaszkodom ehhez az érzéshez. Vannak viszont dolgok, amiket csak akkor tudok megszeretni, ha értelmet lelek mögöttük-valamit, amivel magyarázhatom vonzódásomat/rajongásomat/szeretetemet. Ez most azért jutott eszembe, mert The Dodost hallgatok és az előbb azon gondolkodtam, miért pont őket szeretem, vagy inkább miért szeretem őket? Annyira leblokkoltam ettől az egyszerű gondolattól, hogy le kellett írnom, hátha akkor értelmet nyernek az érzéseim. Most, hogy leírtam, valami olyasmi szaladt át a fejemen, hogy én ehhez nem értek. Ez olyannyira értelmes gondolat, hogy muszáj hozzátennem egy másik okos gondolatot, azazhogy feltevést, miszerint vannak dolgok, amikhez nem értek. A velencei biennálén ez a néhány alapvető megállap