Minden kezdet nehéz. És a vég?

A rémálom hamarosan hivatalosan is kezdetét veszi. Megtelnek az orvosi rendelők az igazolásért(=kegyelemért) sorban álló diákokkal, felizzanak a mobilfacebook- és blutoothhálózatok, újraindulnak az Utálom a sulit!!!  csoportok a facebookon, és a világvégét jelző visszaszámlálás is megindul. De sajnos nincs menekvés. Az iskola, és most már az e-ellenőrző( http://enaplo.blg.hu/xkirpub/ ) is utolér mindenkit. Az összes lógásról elsőre értesülnek az ősök, a bukásodat meg talán előbb tudják meg, mint te magad. Szóval mondom, itt van vége az édes életnek. Az iskola demokratikusnak egyáltalán nem mondható rendszere téged is beállít a sok kis okoska mögé, és úgy tömik majd beléd a tudást, mint a libába a kukoricadarát. És nem mondhatod, hogy elég, vége, ki akarok lépni , mert azzal hatalmas csalódást okoznál édesapádnak és édesanyádnak, akik rettegve pötyögik be éppen a jelszót az enapló(=Vámpírnaplók) oldalára... Bejeletkezés a szülői információs rendszerbe   - ez lesz a sötét rémálmaid 5 szó

Tegnap.... Este van, este van, ki-ki nyugalomban....és aki meg nem, az vagyok én. Ugyanis mindenféle számítások(és a számítógép órája) szerint is 23 óra 7 percen állnak a mutatók. Ami késő, már ha csak azt vesszük, hogy egész napos túrán voltam a Balaton-felvidéken. Megjártuk a Csúcshegyet csupán fejenként fél liter vízzel és egy szál turistatérképpel(figyeltétek? Helyesen írtam a turista szót!), na és persze apa egész tankhajó méretű fényképezőtáskájával. Tájleírással nem bajlódom, csak képzeld el a második legszebb kilátást a Balatonra, olyan magasról, hogy a kajakosok és a vízibiciklisek is csak úszkáló fadaraboknak látszanak a hullámok között. Mert ugye az első és legszebb a Szentgyörgy-hegyről látható. Szóval gyönyörű és fárasztó volt, de megérte. Azt hiszem, úgy negyedszer járjuk végig ezt az útvonalat, de egyre jobban bírom, még az asztmám ellenére is. Inhalátor nélkül végigértem és már 2 hónapja anélkül boldogulok. Ez olyan kis haladásféle. Találkoztunk az úton angol t

Látogatóim számára vonatkozott eme állításom...Érdekes, hogy ha apa csak egyszer is lájkolja a bejegyzésemet, ez a szám legalább hússzal megugrik. Na vajon miért? Csak nem azért, mert neki olyan 6-7százzal több ismerőse van, mint nekem? Deeeee, pontosan azért. Ma nincs pia. Elfogyott. Ami van, azt nem szeretem. A körmeim immáron sikítva könyörögnek egy kis polírozás és festés után, mert ha a tegnapi és a mai mozaikozás nem lett volna elég, megismertettem őket a tegnapi főzőleckém odaégett eredményével. Dörzsiszivacs, forró víz, súrolókefe és mosószer-több sem kell, és annyi a manikűrnek, esetemben még a pedikűrnek is. A kezem egyébként is alaposan el lett használva a nyáron, a csípőfogótól és a csempetörő kalapácstól izomlázat, a paticsolástól némi gyulladást, az üvegfestékektől pedig extravagáns színeket kapott. Pedig nem is kérte. De én jószívű vagyok. Adok anélkül is. Észrevettétek már, hogy eltelik úgy egy hét, hogy igazából semmi említésre méltó nem történik velem, én mégis oldal

Nagyon örülök, hogy a tegnap emlegetett húgom és édesapám felfedezték a blogomat. Teljesen. Tisztára boldog vagyok. Ami azt jelenti, hogy napok múlva várható, hogy elköltözök egy új címre. Szóval figyeljétek a facebookot, majd talán belinkelem. Vagy nem. Mai italajánlatom(ha már így belelendültem...) a pécsi bodzás Radler, csak 1,4-es az alkoholfoka, szóval nem vészes, és nekem nagyon ízlett. Na jó, ezt lehet, hogy a végére kellett volna írnom, ha nem akarjátok elfelejteni. Mozaikoztam egyet délelőtt, mert ugye a közösségi munka a legjobb ébresztő. Továbbra is tikkasztó a hőség, így most egy kis szünetet tartunk, és a neten ütöm el az időt. A mi kis parasztházunk elméletileg nagyon jó hőszigetelő falakkal rendelkezik, de ekkora meleg még a hűvös szobákba is be tud jutni, úgyhogy most nagyon sajnálom, hogy nincs pincénk vagy alagsorunk. Azazhogy van pincénk, na de ki szeret megosztozni rajta a cicuskákkal, és azzal a kellemes illatanyaggal, amit mások egyszerűen macskapisinek hívnak? Én

Kénytelen vagyok Wordben megírni a mai blogomat, mert a tesóm elhasználta a netidőmet és apa felébredt, és kihúzta a csatlakozót, amikor 2 perce voltam a gépnél. Mindegy, ma amúgy sem vagyok valami aktív, elfáradtam, mert a délelőttöt a Batthyány nagyaulája és a kávéautomata közti üres területen töltöttem. Mármint ne nézz hülyének, nem azért, mert különben nem lett volna jobb dolgom, hanem mert feltettük a mozaikfát a BLGén plakát helyére. Remélem tetszeni fog, kedves batthyányisok, mert ráment a pauszpapír vakerászására 4 körmöm, a mai napom, meg a nyárból néhány. Egyébként nem csak a mi művünk, mert a táborban csináltuk a törzset, a lombjának meg jelentős részét otthon az előbb említett húgommal. ez meg az Emmajom:) Nagyon hasznos lehet ám, ha az embernek van egy húga.... Segít a házimunkában, megkritizálja a ruháidat, kifesti a jobb kezeden a körmöket körömlakkal, „ különben még beégnél ”, rendetlenséget és nagyritkán még rendet is csinál a közös szobátokban (ezeket csak azér

Úgy tűnik, rászoktam, hogy latin mondatokkal dobálózzak. Na nem mintha nem érteném. Ez  speciel éppen a "Hannibál a kapuk előtt", amit helyesen Hannibal ad portas-nak kellene írni és mondani és amit a rómaiak kiáltoztak, amikor a pun vezér megközelítette városukat.

  Mint ahogy azt tegnap már említettem, regisztráltam a Vaterára. Lássunk csodát, mi kell a sikeres ellenőrzéshez? A bankszámlaszám, aztán 100 forint átutalása. Kezdjük ott, hogy nincs bankszámlám. 16 éves vagyok, miért is lenne? Na mindegy. Megkérhetném anyát, hadd használjam az övét, na de egy ilyen hülyeséget még megkérdezni sem vagyok hajlandó tőle. Hát, akkor ezt azt hiszem, be is fejeztem. Nem vagyok valami kitartó, azt lehet mondani.   Ma sem jut eszembe sokminden. Lehet, hogy megüresedett a fejem. Ez mondjuk nem egy nagy meglepetés, amikor éppen ezt hallgatom: http://www.youtube.com/watch?v=fMVN-fWY-Co Azalatt, mialatt kitettem ezt a linket, sikerült is elfelejtenem, mit akartam írni. Ennyit rólam. És a képeimet sem frissítettem....La Isla Bonita megy éppen....ahh, ez fájt. Jó lesz elkapcsolni, a jóból(és a kevésbé jóból is) megárt a sok(k)....   Eszembe jutott, min gondolkodtam. A könyvön, amit most olvasok. A Candide Voltaire-től. Hát, mit ne mondjak, lélekemelő egy darab. S

  Úgy 10 napig hallgattam, mint a hala a vízben, de nem kell aggódni, azért nem sorvadtak el teljesen a kicsi ujjaim, csupán nem voltam otthon(megjegyzem; most már hiába is szeretnétek kirabolni az üres lakást.....). Belevetettük magunkat a magyar tengerbe. Ja, és nem volt internetünk....egészen tegnap estig, (amikoris nem átallottam unatkozni), eszembe sem jutott, hogy hány facebook értesítésem lehet, aztán persze beindítottam a mobilnetet, és rájöttem, hogy hiába is szeretném tudni, az m.facebook.com nem számolja össze őket.....   Továbbra is készítünk ékszereket, de most már eljutottunk az ajándékozós fázisig, szóval ha ismersz és elég jóban vagyunk, számíthatsz meglepire szeptemberben. Ami nem is olyan sokára lesz. Legalábbis az én számításaim szerint.   Voltunk kirándulni a Szentgyörgy-hegyen, ahonnan valami csodálatos a kilátás, aztán volt egy kis borkóstolás is(hukk...), úgyhogy mostanra meg tudom különböztetni a kéknyelűt a szürkebaráttól és az olaszrizlinget a rózsakőtől. E

http://www.youtube.com/watch?v=LFTYeKzdVTo&feature=mfu_in_order&list=UL

El se hinnétek, mit csinálok:) A myspace megfejthetetlen útvesztőiben vagyok, valahol a pokol bugyrainak egyikében, és egy "blind date" szobában chatelek amcsi meg kanadai pasikkal. wow. It isn't boring:DDDD

...amikor utoljára írtam valamit. Sajnos most sem szolgálhatok sok értelmessel-mint ahogy azt tőlem remélem nem is várjátok el...az értelem és az érzelem nem járnak kéz a kézben ugyanis. Tegnap kalapálás közben annyira csengett a fülem, hogy megjegyeztem, egyszer még akkorát ütök, hogy kilukad a dobhártyám és látogatóba meg a másik fülemhez. Ami szintén nem volna nehéz, hiszen nincs köztük akadályozó tényező:) A kalapácsolás nem a barkácsmunka része, csupán legújabb elfoglaltságunkhoz tartozik. Ékszergyártás. Na jó, készítés. Mindenesetre most alpakka kanalakból és villákból hajlítunk karkötőt. Észbontóan néznek ki, de valami kínszenvedés, mire egyáltalán karkötőre emlékeztetnek . Az alkarom már tegnap este jelezte, hogy szíves engedelmemmel inkább fekvőtámaszokra és evezésre korlátozzam a napi megerőltetést, na de abból bizony semmiféle karkötő nem készülne. Hajlítottál már alpakka evőezközt? Hát elképesztően szilárd. Belecsorbul az üllő, mire elgörbül. De irtó édes, ahogy a villa fog