Ugrás a fő tartalomra

Átléptem a 620at:)


Látogatóim számára vonatkozott eme állításom...Érdekes, hogy ha apa csak egyszer is lájkolja a bejegyzésemet, ez a szám legalább hússzal megugrik. Na vajon miért? Csak nem azért, mert neki olyan 6-7százzal több ismerőse van, mint nekem? Deeeee, pontosan azért.
Ma nincs pia. Elfogyott. Ami van, azt nem szeretem.
A körmeim immáron sikítva könyörögnek egy kis polírozás és festés után, mert ha a tegnapi és a mai mozaikozás nem lett volna elég, megismertettem őket a tegnapi főzőleckém odaégett eredményével. Dörzsiszivacs, forró víz, súrolókefe és mosószer-több sem kell, és annyi a manikűrnek, esetemben még a pedikűrnek is.
A kezem egyébként is alaposan el lett használva a nyáron, a csípőfogótól és a csempetörő kalapácstól izomlázat, a paticsolástól némi gyulladást, az üvegfestékektől pedig extravagáns színeket kapott. Pedig nem is kérte. De én jószívű vagyok. Adok anélkül is.
Észrevettétek már, hogy eltelik úgy egy hét, hogy igazából semmi említésre méltó nem történik velem, én mégis oldalakat írok erről a nagy semmiről? Most például írok arról is, amire egyébként a kutya sem kíváncsi. Na de hát ugyan mondja már meg valaki. Mégis mit írjak, ha ez van?
Tegnap mandulás fagyit csináltunk, ami finom volt, csak kevés, és a gonosz kis mandulák odafagytak a fagyikészítő aljához. Hosszas kérlelés és fenyegetőzés után azért hajlandóak voltak megválni az alumínium borítástól, és apa hasába vándorolni, mondhatni melegebb égtájra.
Ma, bár úgy gondoltam, irigy és gonosz leszek (természetemtől egészen eltérően), mégis megosztom veletek a titkok kincsestárát, és azt a honlapot ahol az időmet váltom pixelekre. http://www.picnik.com/, a személyes kis mennyországa annak, aki szereti az ilyesmit. És én szeretem.
Ja, majd' elfelejtettem zenét keresni. Ír zene, mint mostanában mindig.(Fúúúújjj, már megint ez a szaaaar....!- hangzana a tesóm azonnali reakciója) De ő most nincs itt, úgyhogy csak nyugodtan hallgassátok meg:)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább