Ugrás a fő tartalomra

Átléptem a 620at:)


Látogatóim számára vonatkozott eme állításom...Érdekes, hogy ha apa csak egyszer is lájkolja a bejegyzésemet, ez a szám legalább hússzal megugrik. Na vajon miért? Csak nem azért, mert neki olyan 6-7százzal több ismerőse van, mint nekem? Deeeee, pontosan azért.
Ma nincs pia. Elfogyott. Ami van, azt nem szeretem.
A körmeim immáron sikítva könyörögnek egy kis polírozás és festés után, mert ha a tegnapi és a mai mozaikozás nem lett volna elég, megismertettem őket a tegnapi főzőleckém odaégett eredményével. Dörzsiszivacs, forró víz, súrolókefe és mosószer-több sem kell, és annyi a manikűrnek, esetemben még a pedikűrnek is.
A kezem egyébként is alaposan el lett használva a nyáron, a csípőfogótól és a csempetörő kalapácstól izomlázat, a paticsolástól némi gyulladást, az üvegfestékektől pedig extravagáns színeket kapott. Pedig nem is kérte. De én jószívű vagyok. Adok anélkül is.
Észrevettétek már, hogy eltelik úgy egy hét, hogy igazából semmi említésre méltó nem történik velem, én mégis oldalakat írok erről a nagy semmiről? Most például írok arról is, amire egyébként a kutya sem kíváncsi. Na de hát ugyan mondja már meg valaki. Mégis mit írjak, ha ez van?
Tegnap mandulás fagyit csináltunk, ami finom volt, csak kevés, és a gonosz kis mandulák odafagytak a fagyikészítő aljához. Hosszas kérlelés és fenyegetőzés után azért hajlandóak voltak megválni az alumínium borítástól, és apa hasába vándorolni, mondhatni melegebb égtájra.
Ma, bár úgy gondoltam, irigy és gonosz leszek (természetemtől egészen eltérően), mégis megosztom veletek a titkok kincsestárát, és azt a honlapot ahol az időmet váltom pixelekre. http://www.picnik.com/, a személyes kis mennyországa annak, aki szereti az ilyesmit. És én szeretem.
Ja, majd' elfelejtettem zenét keresni. Ír zene, mint mostanában mindig.(Fúúúújjj, már megint ez a szaaaar....!- hangzana a tesóm azonnali reakciója) De ő most nincs itt, úgyhogy csak nyugodtan hallgassátok meg:)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább