Ugrás a fő tartalomra

After eight:) Nine:)


Kénytelen vagyok Wordben megírni a mai blogomat, mert a tesóm elhasználta a netidőmet és apa felébredt, és kihúzta a csatlakozót, amikor 2 perce voltam a gépnél. Mindegy, ma amúgy sem vagyok valami aktív, elfáradtam, mert a délelőttöt a Batthyány nagyaulája és a kávéautomata közti üres területen töltöttem. Mármint ne nézz hülyének, nem azért, mert különben nem lett volna jobb dolgom, hanem mert feltettük a mozaikfát a BLGén plakát helyére. Remélem tetszeni fog, kedves batthyányisok, mert ráment a pauszpapír vakerászására 4 körmöm, a mai napom, meg a nyárból néhány. Egyébként nem csak a mi művünk, mert a táborban csináltuk a törzset, a lombjának meg jelentős részét otthon az előbb említett húgommal.
ez meg az Emmajom:)
Nagyon hasznos lehet ám, ha az embernek van egy húga.... Segít a házimunkában, megkritizálja a ruháidat, kifesti a jobb kezeden a körmöket körömlakkal, „különben még beégnél”, rendetlenséget és nagyritkán még rendet is csinál a közös szobátokban (ezeket csak azért írom T/2-ben, nehogy a húgom személye elleni izgatásnak vegye a szavaimat). Nagyokat nevet, amikor te, a vaksi orra buksz reggelente a saját lábadban, de aztán hoz ragtapaszt, hogy bekötözze, ahol „lehamzsolta a szőnyeg a térded”. Megszorítja a kezedet a kocsiban, amikor a szüleid veszekednek vagy kiabálnak egymással vagy veled, és amikor nincs hová elbújnod a hangzavar elől. Ad kölcsön, amikor sürgősen szükséged van rá, és aztán többször vissza is kéri, mint afféle rendes uzsorás. Na de ez így van rendjén.
Többször eltöri és elrontja és elveszti a dolgaidat, meg persze sajnos néha meg is javítja őket, így letolhatod őt a rajtad esett sérelmekért, de ez segít elvonni a figyelmedet általános unalmi állapotodról. Amikor szórakozott professzorként bolyongsz a lakásban, mert nem találsz egyetlen szál zsebkendőt sem, és a golyóstollaid is kifogytak, ő mindjárt tudja, hol van anyád rejtett tartaléka, és egy szelet csokiért kisegít a bajból. Amikor már hetedszer kérdezed, mi volt a tegnapi Jóban rosszban vége, és senki sem válaszol, azt garantálhatom, hogy ő este azért elmeséli, még ha másnap hajnali 10-kor kell is felkelnie. Ha kétségbeesetten álldogálsz a szekrényed előtt, hogy „nincs egy roongyoooom....!”, rád vigyorog, és megértően közli veled, hogy neki sincs. Na de azért kerít valamit, nehogy pucéran kelljen iskolába menned, mert az, az ő szavait idézve „elég gáz lenne”..... Amikor már kétfenékkel és teljes szívből és órák óta unatkozol, ő előreláthatólag elkezd bosszantani, idegesíteni, vagy puszilgatni az arcod(ami talán még ezeknél is rosszabb....), és rájössz, hogy te tulajdonképpen nagyon is szeretsz unatkozni, és szeretnéd folytatni eme tevékenységedet. De természetesen, ahogy ez egy jó testvértől elvárható, nem hagyja, hogy az unalom békés és csendes vizein evezz.
Aztán akkor is nagyon hasznos, amikor meg kell keresni apád elveszett szemüvegét, anyacsavarját, fúróhegyét, fogóját, tollait, szögbelövőjét. Mert ő ezeket (természetesen) mind megtalálja. És akkor is jó, hogy van egy ilyen háztartási segédeszközöd, amikor az a kreatív édesapád paticsolni hívja a családot. Vagy üvegablakot festeni. Vagy mozaikozni. Vagy csempézni, vagy esetleg hagymát tisztítani. Mert ugye te utálod a hagymát.
Szóval én azért szeretem, hogy van, még ha emiatt egy órával később is kapom majd meg az internetet. Ha megkapom.

Lehet, hogy az agyamra meg a Soproni. Természetesen citromos, mert mi más is lehetne. Állítólag a narancsos ihatatlan. Na de nem csinálom itt az ellenpropagandát, amikor az ő félliternyi sörüket toltam le 10 perc alatt. Ja, és ízlett. Amennyire egy büdös sör ízleni tud annak, aki utálja a sörszagot.
kapibaránk Veszprémből
Ja, lenne egy kis megjegyzésem annak, aki ismeri a húgomat. Megfogadtam, hogy még kap tőlem, amiért a veszprémi állatkertben kötöttünk ki a nyaralásnak nem nevezhető néhány nap során a Zamárdi Kalandpark helyett. Jó, igaz. Én szeretem az állatokat. Nagyon is. De nem ketrecbe zárva, és nem a kalandpark helyett. Úgyhogy haragudtam rá. A majmocskák azért édesek voltak. És a kapibara is, ami mindig is tetszett, amilyen kis mukuc. Talán hasonlítunk egymásra. De még mindig haragszom rá. És erre a nyárra is. Nem ártott volna egy kis pihenés, vagy valami olyasmi. Na de most már mindegy. Elszaladtak velem a sorok. Ismét. 
ByeJ

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább