Ugrás a fő tartalomra

127 óra(augusztus 31.)

A rémálom hamarosan hivatalosan is kezdetét veszi. Megtelnek az orvosi rendelők az igazolásért(=kegyelemért) sorban álló diákokkal, felizzanak a mobilfacebook- és blutoothhálózatok, újraindulnak az Utálom a sulit!!! csoportok a facebookon, és a világvégét jelző visszaszámlálás is megindul. De sajnos nincs menekvés. Az iskola, és most már az e-ellenőrző(http://enaplo.blg.hu/xkirpub/) is utolér mindenkit. Az összes lógásról elsőre értesülnek az ősök, a bukásodat meg talán előbb tudják meg, mint te magad. Szóval mondom, itt van vége az édes életnek. Az iskola demokratikusnak egyáltalán nem mondható rendszere téged is beállít a sok kis okoska mögé, és úgy tömik majd beléd a tudást, mint a libába a kukoricadarát. És nem mondhatod, hogy elég, vége, ki akarok lépni, mert azzal hatalmas csalódást okoznál édesapádnak és édesanyádnak, akik rettegve pötyögik be éppen a jelszót az enapló(=Vámpírnaplók) oldalára...
Bejeletkezés a szülői információs rendszerbe -ez lesz a sötét rémálmaid 5 szóból álló beléptető kapuja. Jól jegyezd meg, fogod még átkozni eleget.
Na, ennyit az iskoláról, mert én azért nem vagyok ennyire iskolaellenes, csak gondoltam felszítom egy kicsit a kedélyeket.
Tegnap elkövettem azt a hibát, hogy késő este görkorizni mentem a húgommal. Nem, nem ott van a hiba, hogy a húgommal. Ott a hiba, hogy késő este, és ott is, hogy az orromig sem láttam és a környékünkön finoman szólva sem egyenes az út. Szóval én, mint afféle vállalkozó szellemű bolond, épp egy lejtőnél tartottam, amikor gondoltam egyet, és felugrottam. Mondanom se kell, mi lett belőle... végighasaltam az úttesten(na de azért legalább jó alaposan lenyaltam, és végre tiszta lett...:D), de úgy rendesen, istenesen, ahogy kell. Felhasadt mindkét vállam, a térdem, a kezem, de a farmerom egy karcolás nélkül megúszta. A húgom ott állt felettem totál pánikban, hogy na most aztán biztos eltörtem valamimet. Megértem leállítani, mert annyit sipítozott, hogy még a gázszerelőnk felesége is azt hitte, valami súlyos bajom van. De nem volt. Felálltam és mentem tovább. Mert aki magyar gyártmányt használ, annak baja nem lehet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...