Ugrás a fő tartalomra

127 óra(augusztus 31.)

A rémálom hamarosan hivatalosan is kezdetét veszi. Megtelnek az orvosi rendelők az igazolásért(=kegyelemért) sorban álló diákokkal, felizzanak a mobilfacebook- és blutoothhálózatok, újraindulnak az Utálom a sulit!!! csoportok a facebookon, és a világvégét jelző visszaszámlálás is megindul. De sajnos nincs menekvés. Az iskola, és most már az e-ellenőrző(http://enaplo.blg.hu/xkirpub/) is utolér mindenkit. Az összes lógásról elsőre értesülnek az ősök, a bukásodat meg talán előbb tudják meg, mint te magad. Szóval mondom, itt van vége az édes életnek. Az iskola demokratikusnak egyáltalán nem mondható rendszere téged is beállít a sok kis okoska mögé, és úgy tömik majd beléd a tudást, mint a libába a kukoricadarát. És nem mondhatod, hogy elég, vége, ki akarok lépni, mert azzal hatalmas csalódást okoznál édesapádnak és édesanyádnak, akik rettegve pötyögik be éppen a jelszót az enapló(=Vámpírnaplók) oldalára...
Bejeletkezés a szülői információs rendszerbe -ez lesz a sötét rémálmaid 5 szóból álló beléptető kapuja. Jól jegyezd meg, fogod még átkozni eleget.
Na, ennyit az iskoláról, mert én azért nem vagyok ennyire iskolaellenes, csak gondoltam felszítom egy kicsit a kedélyeket.
Tegnap elkövettem azt a hibát, hogy késő este görkorizni mentem a húgommal. Nem, nem ott van a hiba, hogy a húgommal. Ott a hiba, hogy késő este, és ott is, hogy az orromig sem láttam és a környékünkön finoman szólva sem egyenes az út. Szóval én, mint afféle vállalkozó szellemű bolond, épp egy lejtőnél tartottam, amikor gondoltam egyet, és felugrottam. Mondanom se kell, mi lett belőle... végighasaltam az úttesten(na de azért legalább jó alaposan lenyaltam, és végre tiszta lett...:D), de úgy rendesen, istenesen, ahogy kell. Felhasadt mindkét vállam, a térdem, a kezem, de a farmerom egy karcolás nélkül megúszta. A húgom ott állt felettem totál pánikban, hogy na most aztán biztos eltörtem valamimet. Megértem leállítani, mert annyit sipítozott, hogy még a gázszerelőnk felesége is azt hitte, valami súlyos bajom van. De nem volt. Felálltam és mentem tovább. Mert aki magyar gyártmányt használ, annak baja nem lehet.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább