2days-2day:)

Tegnap....

Este van, este van, ki-ki nyugalomban....és aki meg nem, az vagyok én. Ugyanis mindenféle számítások(és a számítógép órája) szerint is 23 óra 7 percen állnak a mutatók. Ami késő, már ha csak azt vesszük, hogy egész napos túrán voltam a Balaton-felvidéken. Megjártuk a Csúcshegyet csupán fejenként fél liter vízzel és egy szál turistatérképpel(figyeltétek? Helyesen írtam a turista szót!), na és persze apa egész tankhajó méretű fényképezőtáskájával. Tájleírással nem bajlódom, csak képzeld el a második legszebb kilátást a Balatonra, olyan magasról, hogy a kajakosok és a vízibiciklisek is csak úszkáló fadaraboknak látszanak a hullámok között. Mert ugye az első és legszebb a Szentgyörgy-hegyről látható. Szóval gyönyörű és fárasztó volt, de megérte. Azt hiszem, úgy negyedszer járjuk végig ezt az útvonalat, de egyre jobban bírom, még az asztmám ellenére is. Inhalátor nélkül végigértem és már 2 hónapja anélkül boldogulok. Ez olyan kis haladásféle.

Találkoztunk az úton angol túrázókkal, akik természetesen a rossz irányba mentek, de nem tudtam erről az aprócska tényről tájékoztatni őket, mert úgy vágtattak, mintha a tatár kergetné őket, holott valószínűleg nem is tudják, kik azok. Legutóbbi kirándulásunk alkalmával, útban az Aranyházhoz, a Lóczy-tanösvényen egy francia családba botlottunk, akik a "zsizört" keresték, és az anyuka angolul próbálta értésünkre adni, mit is szeretnének. Anyáék máris úgy toltak engem előre, mint az áldozati bárányt, mondták a franciáknak, hogy "inglis", merthogy én voltam az egyetlen, aki tud egy kicsit angolul. Erre ő elmondta ugyanazt, és hiába kérdeztem, mi az a "zsizör", ő csak bólogatott, és kérdezte, hogy megtaláltuk-e. Hát, gondoltam egy nagyot, mondtam, hogy megtaláltuk, és ők meg boldogan mentek, hogy ők is felfedezzék az ismeretlen látványosságot. Egyébként visszafelé is találkoztunk velük, nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy nincs meg, de én azért örültem, hogy végre csiszolhatom egy kicsit a nyelvtudásom eléggé kezdetleges gyémántjait.

Ja, azt továbbra sem tudom, mi az a "zsizör".

Képzeljétek, van egy elég bolond szórakozásom, és valószínűleg nyugdíjas koromban átkozni fogom magam érte, amikor a reumámmal kínlódok majd. Kinyújtom a kocsi nyitott ablakán a kezem, és peace jelet mutatok az elhaladóknak. Elég vicces, amikor visszaintenek. Tegnap például egy sereg szelíd motorossal találkoztunk Tapolca környékén, akik úgy tűnt, díjazzák a békülő ajánlatomat, úgyhogy három motoroskesztyű által formált peace-t kaptam tőlük. A múlt héten egy német autó mellett hajtottunk el, amiből egy szőke srác hajolt ki, és amikor a forgalom lassult a sávunkban, megint egymás mellé kerültünk, és akkor már három srác volt az ablakban és mindhárman kinyújtották felénk a kezüket, és üvöltötték, hogy pííííísz!!!! 

Szóval ha netalántán találkozol egy ablakon kinyújtott peace-szel, az talán én vagyok, és ha már én vagyok, nyugodtan visszainthetsz:) Azért ha kérhetném, ne a középső ujjadat használd. Az nem mutat olyan jól.

Jártunk még Balatonfüred mellett, a Koloska-, vagy ahogy a húgom (félre)értette, a Poloska-völgyben, ahol kiépített sétaútvonalak és erdei tornapálya van. Mondanom sem kell, hogy apa nem a tornapályás rész miatt vitt minket oda... azért ott is elszórakozgattunk, út közben még arra is sort kerítettünk, hogy az egészséges étkezésre próbáljunk engem ránevelni (értsd: paprika, paradicsom, hagyma, uborka, tök és egyéb ehhez hasonló veszélyes és mérgező ételek...), persze sikertelenül. 

Ma...

Paticsoltunk reggeltől kezdve és egymást méregettük dühösen a húgommal. Mondhatom, nagy szórakozás volt. Egyszer az egyikünk, aztán a másikunk fújt dühösen, és próbáltuk magunkba fojtani a dühöt. A húgomnak ez a része nehezebben ment mindig is, úgyhogy az én fejem és a ruhám sárosabbak lettek, mint az övé. Aztán nem ment ez sokáig, mert apa megelégelte, és az ő szavaival élve szétcsapott közöttünk. Úgyhogy onnantól kezdve, hogy nem haragudtunk egymásra és nem volt mit magunkban tartani, bátran csapkodtam én is a falra(és a hugicám képtelenül képes felére) a szalmás sarat. Ebédre mindketten fülig szutykosak, de legalább vidámak lettünk. Ja, és a fal is felépült. Délután folytatjuk, úgyhogy most mennem kell. Ha ezt olvasod és van kedved paticsolni vagy van egy ilyesmi fazonú házikód, kulipintyód, pecód, műhelyed vagy kamrád, amit jó pénzért megcsinálhatnánk, csak írj bátran:) Mozaikozást is vállalunk, sőt üvegfestést, falfestést, falra mászást, tetőfedést, gerendázást, ilyesmiket. Szóval egy egész polihisztorcsapat áll rendelkezésedre, ha hívod a 0670******-es számot:)