Ugrás a fő tartalomra

Home sweet home:)

  Úgy 10 napig hallgattam, mint a hala a vízben, de nem kell aggódni, azért nem sorvadtak el teljesen a kicsi ujjaim, csupán nem voltam otthon(megjegyzem; most már hiába is szeretnétek kirabolni az üres lakást.....).
Belevetettük magunkat a magyar tengerbe. Ja, és nem volt internetünk....egészen tegnap estig, (amikoris nem átallottam unatkozni), eszembe sem jutott, hogy hány facebook értesítésem lehet, aztán persze beindítottam a mobilnetet, és rájöttem, hogy hiába is szeretném tudni, az m.facebook.com nem számolja össze őket.....
  Továbbra is készítünk ékszereket, de most már eljutottunk az ajándékozós fázisig, szóval ha ismersz és elég jóban vagyunk, számíthatsz meglepire szeptemberben. Ami nem is olyan sokára lesz. Legalábbis az én számításaim szerint.
  Voltunk kirándulni a Szentgyörgy-hegyen, ahonnan valami csodálatos a kilátás, aztán volt egy kis borkóstolás is(hukk...), úgyhogy mostanra meg tudom különböztetni a kéknyelűt a szürkebaráttól és az olaszrizlinget a rózsakőtől. Egy szóval: fejlődtem.
Aztán találtunk egy ősrégi kápolnát, harmóniumokkal, szétkapott bútorokkal és sok érdekes holmival, kicsit kísértetház jellege volt a dolognak, de nekem nagyon tetszett. Ettünk pizzát, gulyáslevest, bulocskát, ami egy "ronda, de finom" kategóriás édesség, más néven a túróval töltött zsemle, ittunk citromos Gössert, és meg kell állapítanom, hogy az alkoholos egy hányás, az alkoholmentes pedig olyan, mint a limonádé némi söraromával, ha létezik ilyen. Felmásztam egy hatalmas szénabálára, mert már a nyár eleje óta azt nézegettem, hol lehet elérhető méretűt találni. Aztán meglett. Valahol Balatongyörök és Szigliget között, egy mezőn. És nagyon szúrós volt Mármint a szénabála.
Fürödtünk a Fövenyesen, ebédeltünk Szentbékkállán, veszekedtünk a kocsiban, a hegyen innen és túl, ahol a kurtafarkú malac túr, aztán kirándultunk, fotóztunk......Fenyvesen tűzijátékot néztünk, kifulladásig görkoriztam, és először ettem Ice 'n' go-t. Érdekes. Olyan, mint az ízesített, fagyasztott hungarocellgolyócskák.
Elhatároztuk, hogy vonattal lemegyünk az Adriára, amiből eddig még csak az elméleti rész valósult meg, pedig a 90%-os kártyámmal igazából majdnem ingyen leruccanhatunk ketten. Hát, nekem tetszik a dolog, pláne, hogy csak úgy spontánul, sátorral és konzervekkel, nem valami puccos hotelszobával lenne. Na mindegy, majd írok, ha megvolt...
  Az ismeretlen előadók listáját hallgatom, találtam pár érdekes számot. Kísérletezésnek jó. Ja, holnap regisztrálok a Vaterára, szóval ha ékszer kell, nézzetek meg ott.
Ha van még valami, jelentkezem. Most semmi nem jut eszembe. Fáradt vagyok, lévén, hogy alig alszom. Jó, igazad van, befejeztem....Viszlát később....

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Estimese

A baj az, hogy a szél mindig fúj. Tegnap is fújt. Fújt engem, őt és őt is, a fákat és a vizet és a hajamat és én ezt nem szeretem. Minden körülötte forog. A levegő is. Mondjuk nincs is más választása. Erőszakos és kíváncsi. Látod, már megint itt van és a szoknyám alatt kutat. Kizártak az erkélyre. Egyszál semmiben. Megértem őket: én sem hagynám, hogy más tartsa a gyertyát. Így viszont engem cirógat a szeptemberi szél szörnyű, hűvös ujjaival. Undorító. Mintha egy láthatatlan szatír ujjai járnának pucér végtagjaimon. Hess, el innen, keresetlen esti látogató! Lemászok. Már rég elfelejtették, hogy én is itt vagyok. Nem ácsorgok az erkélyen; lemásztam. Le én, mint a szélvész. Mint a gondolat. A főtérre megyek, beülök a kedvenc kávézómba, és a szoknya alatt csak önmagamat lelni, semmi mást. Fizetnem nem kell, ez az én asztalom, az én pincérem, az én számlám. Egyszer talán majd kiváltom magam az évszázadok óta halmozódó kávéscsészékből. Ha lesznek unokáim, főznek nekem kávét és tologatják...
1 megjegyzés
Olvasok tovább