Ugrás a fő tartalomra

Home sweet home:)

  Úgy 10 napig hallgattam, mint a hala a vízben, de nem kell aggódni, azért nem sorvadtak el teljesen a kicsi ujjaim, csupán nem voltam otthon(megjegyzem; most már hiába is szeretnétek kirabolni az üres lakást.....).
Belevetettük magunkat a magyar tengerbe. Ja, és nem volt internetünk....egészen tegnap estig, (amikoris nem átallottam unatkozni), eszembe sem jutott, hogy hány facebook értesítésem lehet, aztán persze beindítottam a mobilnetet, és rájöttem, hogy hiába is szeretném tudni, az m.facebook.com nem számolja össze őket.....
  Továbbra is készítünk ékszereket, de most már eljutottunk az ajándékozós fázisig, szóval ha ismersz és elég jóban vagyunk, számíthatsz meglepire szeptemberben. Ami nem is olyan sokára lesz. Legalábbis az én számításaim szerint.
  Voltunk kirándulni a Szentgyörgy-hegyen, ahonnan valami csodálatos a kilátás, aztán volt egy kis borkóstolás is(hukk...), úgyhogy mostanra meg tudom különböztetni a kéknyelűt a szürkebaráttól és az olaszrizlinget a rózsakőtől. Egy szóval: fejlődtem.
Aztán találtunk egy ősrégi kápolnát, harmóniumokkal, szétkapott bútorokkal és sok érdekes holmival, kicsit kísértetház jellege volt a dolognak, de nekem nagyon tetszett. Ettünk pizzát, gulyáslevest, bulocskát, ami egy "ronda, de finom" kategóriás édesség, más néven a túróval töltött zsemle, ittunk citromos Gössert, és meg kell állapítanom, hogy az alkoholos egy hányás, az alkoholmentes pedig olyan, mint a limonádé némi söraromával, ha létezik ilyen. Felmásztam egy hatalmas szénabálára, mert már a nyár eleje óta azt nézegettem, hol lehet elérhető méretűt találni. Aztán meglett. Valahol Balatongyörök és Szigliget között, egy mezőn. És nagyon szúrós volt Mármint a szénabála.
Fürödtünk a Fövenyesen, ebédeltünk Szentbékkállán, veszekedtünk a kocsiban, a hegyen innen és túl, ahol a kurtafarkú malac túr, aztán kirándultunk, fotóztunk......Fenyvesen tűzijátékot néztünk, kifulladásig görkoriztam, és először ettem Ice 'n' go-t. Érdekes. Olyan, mint az ízesített, fagyasztott hungarocellgolyócskák.
Elhatároztuk, hogy vonattal lemegyünk az Adriára, amiből eddig még csak az elméleti rész valósult meg, pedig a 90%-os kártyámmal igazából majdnem ingyen leruccanhatunk ketten. Hát, nekem tetszik a dolog, pláne, hogy csak úgy spontánul, sátorral és konzervekkel, nem valami puccos hotelszobával lenne. Na mindegy, majd írok, ha megvolt...
  Az ismeretlen előadók listáját hallgatom, találtam pár érdekes számot. Kísérletezésnek jó. Ja, holnap regisztrálok a Vaterára, szóval ha ékszer kell, nézzetek meg ott.
Ha van még valami, jelentkezem. Most semmi nem jut eszembe. Fáradt vagyok, lévén, hogy alig alszom. Jó, igazad van, befejeztem....Viszlát később....

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább