Ugrás a fő tartalomra

Magyar cím-tessék kérem gratulálni hozzá:D

Nagyon örülök, hogy a tegnap emlegetett húgom és édesapám felfedezték a blogomat. Teljesen. Tisztára boldog vagyok. Ami azt jelenti, hogy napok múlva várható, hogy elköltözök egy új címre. Szóval figyeljétek a facebookot, majd talán belinkelem. Vagy nem.
Mai italajánlatom(ha már így belelendültem...) a pécsi bodzás Radler, csak 1,4-es az alkoholfoka, szóval nem vészes, és nekem nagyon ízlett. Na jó, ezt lehet, hogy a végére kellett volna írnom, ha nem akarjátok elfelejteni.
Mozaikoztam egyet délelőtt, mert ugye a közösségi munka a legjobb ébresztő.
Továbbra is tikkasztó a hőség, így most egy kis szünetet tartunk, és a neten ütöm el az időt. A mi kis parasztházunk elméletileg nagyon jó hőszigetelő falakkal rendelkezik, de ekkora meleg még a hűvös szobákba is be tud jutni, úgyhogy most nagyon sajnálom, hogy nincs pincénk vagy alagsorunk. Azazhogy van pincénk, na de ki szeret megosztozni rajta a cicuskákkal, és azzal a kellemes illatanyaggal, amit mások egyszerűen macskapisinek hívnak? Én nem. Örömmel jelentem be, hogy a szobánk sarkában véget ért a hangyaoffenzíva, és átvette a helyét a "pókok-kontra emberek" ütközet. Anyukám hősiesen harcol, én már sajnos elestem, mint mint hős és mártír, mert feláldoztam a papucsom a pókok elpusztítására. Kívánjatok hát neki sok szerencsét!
Kilakkoztam a körmeimet. Mondhatom, nagy észre vall, mert aztán kimentem, és jól leszaggatták a csempék, amiket délelőtt rakosgattam. De nem festem újra, nem tehetek róla, így hozott a gólya.
Teszek be egy számot ez elé a bejegyzés elé, azt hallgasd, ha tényleg érteni akarod, mi jár a fejemben....:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Esti Mihály

ne gondolkodj sokat.

ha nem érted, és mert biztos nem érted, kérdezd meg! https://soundcloud.com/mctmanagement/jukebox-the-ghost engedj. nem abszurd ez? egy fenét, engedj. de... mit szórakozol itt, elég legyen. jó hát akkor csinálj, amit akarsz. köszönöm, ez igazán kedves tőled. ugyan, semmiség. ez csak természetes. fogd be. jó, de a kezemen taposol. mert mindig oda teszed, ahova lépni akarok. tudom, az egész férfitársadalom minden bűne bennem összpontosul. nesze, itt a kezem, kérlek taposs. menj a francba. útban vagy. tehetek én róla? rohadtul nem látok tőled. talán nyisd ki a szemed. és még poénkodsz is. baba kis kombópekket vettem. jó, akkor hallgassunk. te most komolyan megnyaltad a lábikrámat? a nyomorult lábikrámat? mi az a lábikra? ha elveszed róla a koszos nyelvedet, megmutatom. nem bízom benned. nagyon helyes, én sem tenném. szörnyeteg vagy. akkor mégis mit keresel itt, ha szabad érdeklődnöm? hát látod ez egy fantasztikus kérdés. értesíts, ha kitaláltad a választ, de ...