süllyedek.

Mostanában annyi minden összejött, és annyi beszélnivalóm lenne....leginkább egy barátra lenne szükségem, abból is a türelmesebb fajtára. Sajnálom, hogy mosolyszünet van:/
OKTV-re készülök, rajzolok reggel héttől este tízig. Közben éppen ennyi időm van gondolkodni. Az pedig, mint oly sokszor kiderült, káros az egészségemre, mert lehangolt leszek. Egy hippi, aki le van hangolva...na szépen vagyunk.....
Karácsony. Ugye ez nem csak nekem jelent rosszat? Hát éppen olyan volt, mint amilyennek vártam.

Voltunk a mamát meglátogatni. Ott is aludtunk. Na az egy ritkarossz este volt. Meleg, sötét szoba, ajtónyikorgás, mama folyton mászkált este. Nyugtalanul forgolódtam.

Csak nekem beszél a végrendeletéről és mindenfélét sugdos a fülembe, hangsúlyozva azt, hogy mindezeket csak nekem mondja el és ne is adjam tovább. Pedig nekem közöm sem lenne hozzá. Összezavar. Persze elmondom anyáéknak, hiszen rájuk vonatkozik. Apa felhúzza magát, anya és a húgom nekem támadnak a kocsiban, mintha legalábbis az én hibám lenne, hogy tudok valamiről, amit nem is akartam megtudni. Ideges leszek, de nem akadok ki, az első számú szabályom a hibás. Magamba fojtom, még csak ki sem szállok az autóból.

Láttam a mamát, és hallottam is. Lefogyott, folyton fája a lába és az az átkozott seb. Erre bevesz egy aszpirint. Aszpirint rákra. És most egyre rosszabb lesz és anya még nem sírt miatta. Vagy csak nem láttam. Féltem. Amióta tudom, hogy ez van, többet beszélünk. Régebben gyakran lógtam el, amikor telefonon beszéltünk, most már én hívom fel. Túl rövid az idő. Még nem felejtettem el, hogy miket mondott nekem, de tudom, hogy ha most nem beszélünk, később már hiába szeretnék és nagyon fogom bánni. Utálnám magam, ha nem bocsátanék meg neki.

Apáról is akartam írni, de aztán rájöttem, hogy nem írhatnék anélkül, hogy rá nézve kedvezőtlenül tüntetem fel az eseményeket. Így aztán ez kimarad. Nem szeretném, ha a tanítványai vagy ismerősei  is elolvasnák azokat a sorokat. Viszont arra nagyon szükségem lenne, hogy beszélhessek valakivel. A család nem ugyanaz. Nem beszélhetek nekik saját magukról......

Sok zenét hallgatok, hogy bedugaszoljam a gondolataimat a fejembe. A Linkin Park bizonyult eddig a leghatásosabbnak. Rögtön utána Foster The People, a Ratatat tőle orrhossznyival lemaradva. Mindegy, csak hangos legyen. Aztán majd nyolcvanévesen biztos nem ezt fogom mondani....

Túl sok a szünet. Állandóan otthon vagyunk, még anya is szabadságot vett ki, így össze vagyunk zárva és ez nagyon felkorbácsolja a kedélyeket. Már jó lenne kiszabadulni. Ráadásul úgy néz ki hogy idén a szilvesztert is otthon töltöm. Egészen biztos, hogy nem maradunk fenn éjfélig, mert még tízig is túl sok a testvéri szeretetből...

Húg mostanában elég tapló. Nem mindig, de ha visszagondolok az elmúlt napokra, hát nem sok békés pillanat jut eszembe. Mindegy, már csak pár nap. Ja, a karácsonyra visszatérve.... idén már majdnem elértük, hogy ne veszekedjünk, de aztán a húgom megint kiakasztotta anyáékat. Megvannak a kívánságai és az idényei, amiket ha nem teljesítek/teljesítünk, akkor kiakad, sír, csúnyán néz, bunkó lesz, blablablabla..... szóval olyankor rémesen viselkedik. Nem szereti a meglepetéseket, így aztán mindig megnézi, miket fog kapni, hogy felkészülhessen rá. Aztán hogy-hogy nem, az lesz a vége, hogy felháborodik és szinte követeli, hogy megkapja azt, amit eredetileg akart. A francba, tudom, hogy ez rossz, de sajnos azt is, hogy ő meg fog élni a jövőben, mert eléri, amit akar. Én meg csak csendben várom tátott szájjal, hogy belerepüljön a sült galamb. És marhára csodálkozom, amikor valaki jön és bekapja előttem. De belőle elegem van függetlenül attól, hogy mi lesz velünk a jövőben. És ez szar. Mekkora luxus, hogy nekem még a családommal is tele lehet a hócipőm? Eszméletlen. Á, nem számít, szeretem őket, mert tudom hogy én is elég dilis vagyok és egy csomó baromságot csinálok, mégsem raktak ki a Bogihoz a kutyaólba......

Ja, íme az egyetlen barátom, aki azóta szeret, hogy megismertem. Soha nem kell benne csalódnom, mindig eljön velem sétálni, nem hazudik, nem ver át, nem beszél fölöslegesen(sőt egyáltalán nem beszél), kitartó, bátor, hűséges, erős, heteroszexuális, mégsem mászik rám(csak ha van nálam kolbászvég) és akármit csinálok, az neki öröm.

Bemutatom Bogáncsot.
Szép napot mindenkinek........