Hát mostanában olyan változékony a hangulatom, mint az időjárás....tegnap még viharos, ma fagyos, reggel esős, este villámlik, aztán mostanra szép kék felhők úsztak a látómezőbe....hát nekem is vannak felhők meg villámok, meg egy adag napsütés is.
Hétvégenként Balatonra vonatozunk, itt meg kell jegyeznem, hogy ha másért nem is, a vonatozás élményéért mindenképpen megéri útnak indulni. Imádom a vonatot. Alapvetően nyugis vagyok, de ülni utálok. A vonaton nem kell ülni. Á, minek azt....próbáltad például, milyen az, amikor a vonat teljes sebességgel(hú, valami 20 km/óra...)robog, és te menetiránnyal szemben futsz? Isteni...én mondom, isteni.... Meg a mikor kinyújtod a nyelved az ablakon, és leszárítja a menetszél...meg amikor üvöltesz a szélben, és amikor üres a vagon, meg amikor az idős nénik rosszallóan ciccegnek és csúnyán néznek némi fejingatással kísérve...elképesztő élmény.
Görkorival mentem a vasútállomásig végig a Csengerin, na az sem semmi.
Görkorival szálltam fel a vonatra és abban szálltam le róla-ez sem semmi.
Nem estem el-ez meg valami. Valami egészen meglepő...
Kedves aprócska barátunkkal mentünk, lehet, hogy mostanra biztos benne, hogy a Kindergarten Expresszre váltott jegyet... De hát egyszerűen imádunk vonatozni, ez van. És most végre kiszabadulhattunk a nyelvsuliból, és imádom a szabadságot is. Enélkül a két nap nélkül, amit Balatonon töltünk, brainsocks lennék. Agyi zokni.
És a hétvége...igen. Az remek volt. Kattints a remekre jobb gombbal, és kiadja a szinonimáit. Na az mind igaz a hétvégére:) Szerencsések voltunk az időjárást illetően is, mert még szombat este hazajöttünk, így nekünk egy csepp eső sem jutott, csak a gyönyörű vihar és egy rozzant Trabant, lsd. lent:)
Pénteken kipróbáltuk, meddig tart a testvéri szeretet, és működött. Ha csapatmunkáról van szó vagy közös titokról, vagy nem létező Monopolyról, akkor minden klappol.
Szombaton nem volt fürdőruhaalsóm, eláztattak, vízbe dobtak, fejbe dobtak, feldagadt a szám, kontaktlencsém nyöszörgött az Air Optix után, a hasizmom a nevetéstől kétszeresére nőtt, a vállam pedig a még mindig ősellenségnek számító labdák áldozata lett, bár volt, aki a vállamnál rosszabbul járt. Mondtam, hogy utálom a labdákat. Nem lehet bízni bennük. De nem kell sajnálni, ez volt eddig a legjobb Balatonos hétvégém:)
Jól feltöltődtem energiával, a videót nem kell komolyan venni, csak ez jutott eszembe. Egyébként még mindig utálom a Punnany Massifot.
Örültem:)
Hétvégenként Balatonra vonatozunk, itt meg kell jegyeznem, hogy ha másért nem is, a vonatozás élményéért mindenképpen megéri útnak indulni. Imádom a vonatot. Alapvetően nyugis vagyok, de ülni utálok. A vonaton nem kell ülni. Á, minek azt....próbáltad például, milyen az, amikor a vonat teljes sebességgel(hú, valami 20 km/óra...)robog, és te menetiránnyal szemben futsz? Isteni...én mondom, isteni.... Meg a mikor kinyújtod a nyelved az ablakon, és leszárítja a menetszél...meg amikor üvöltesz a szélben, és amikor üres a vagon, meg amikor az idős nénik rosszallóan ciccegnek és csúnyán néznek némi fejingatással kísérve...elképesztő élmény.
Görkorival mentem a vasútállomásig végig a Csengerin, na az sem semmi.
Görkorival szálltam fel a vonatra és abban szálltam le róla-ez sem semmi.
Nem estem el-ez meg valami. Valami egészen meglepő...
Kedves aprócska barátunkkal mentünk, lehet, hogy mostanra biztos benne, hogy a Kindergarten Expresszre váltott jegyet... De hát egyszerűen imádunk vonatozni, ez van. És most végre kiszabadulhattunk a nyelvsuliból, és imádom a szabadságot is. Enélkül a két nap nélkül, amit Balatonon töltünk, brainsocks lennék. Agyi zokni.
És a hétvége...igen. Az remek volt. Kattints a remekre jobb gombbal, és kiadja a szinonimáit. Na az mind igaz a hétvégére:) Szerencsések voltunk az időjárást illetően is, mert még szombat este hazajöttünk, így nekünk egy csepp eső sem jutott, csak a gyönyörű vihar és egy rozzant Trabant, lsd. lent:)Pénteken kipróbáltuk, meddig tart a testvéri szeretet, és működött. Ha csapatmunkáról van szó vagy közös titokról, vagy nem létező Monopolyról, akkor minden klappol.
Szombaton nem volt fürdőruhaalsóm, eláztattak, vízbe dobtak, fejbe dobtak, feldagadt a szám, kontaktlencsém nyöszörgött az Air Optix után, a hasizmom a nevetéstől kétszeresére nőtt, a vállam pedig a még mindig ősellenségnek számító labdák áldozata lett, bár volt, aki a vállamnál rosszabbul járt. Mondtam, hogy utálom a labdákat. Nem lehet bízni bennük. De nem kell sajnálni, ez volt eddig a legjobb Balatonos hétvégém:)
Jól feltöltődtem energiával, a videót nem kell komolyan venni, csak ez jutott eszembe. Egyébként még mindig utálom a Punnany Massifot.
Örültem:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése