Ugrás a fő tartalomra

Survivor-túlélnéd, ha elfogyna...?

Ez még múlt héten szombatról maradt...
Ma megtapasztalhattuk, milyen volt őseinknek, akik kénytelenek voltak nélkülözni a téglát, a cementet, a betont és YTONGot a házuk megépítésénél...hát, ami azt illeti, egy napnyi paticsolás és sározás után sem gondolom, hogy így fogom majd elkészíteni a sajátomat, ha eljön az ideje. De karizom-erősítőnek sem volt egy utolsó...olyan érzésem van, mintha egész nap sarat pakolgattam volna...Jaj, hogy ez történt? Na de kééérlek.... Jött segíteni a gimiből apa egyik kollégája és az egyik tanítványa a szakkörről. Sajnos neveket nem írhatok, de annyit dolgoztak, hogy még így névtelenül is köszönöm nekik, hogy nem kellett egy újabb hétvégét házépítésre elhasználni. Mert végeztünk végre....
Ez meg tegnapról.....
Balatonon voltunk, megismerkedtünk a tesóm görög barátjával, még egy kicsit még angolt is gyakoroltam, aztán lesétáltunk a partra és belementem farmerostól, tekintve, hogy a csőfarmert lehetetlenség felhajtani. Így viszont este hatig csepegtem a víztől, mint valami ázott zsebkendő. De aztán mégis megszáradtam a menetszéltől, amit a térdemig érő kismotoron sikerült előidéznem. Az ragyogó, sárga mocin téptünk felváltva az elsős unokatesómmal, hol sisakban, hol anélkül, és kerülgettük a bójákat(vagyis szalomoztunk, ahogy megjegyezte:))Most pedig lépek, mert zárják a termet. Jó tanulást mindenkinek:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Esti Mihály

ne gondolkodj sokat.

ha nem érted, és mert biztos nem érted, kérdezd meg! https://soundcloud.com/mctmanagement/jukebox-the-ghost engedj. nem abszurd ez? egy fenét, engedj. de... mit szórakozol itt, elég legyen. jó hát akkor csinálj, amit akarsz. köszönöm, ez igazán kedves tőled. ugyan, semmiség. ez csak természetes. fogd be. jó, de a kezemen taposol. mert mindig oda teszed, ahova lépni akarok. tudom, az egész férfitársadalom minden bűne bennem összpontosul. nesze, itt a kezem, kérlek taposs. menj a francba. útban vagy. tehetek én róla? rohadtul nem látok tőled. talán nyisd ki a szemed. és még poénkodsz is. baba kis kombópekket vettem. jó, akkor hallgassunk. te most komolyan megnyaltad a lábikrámat? a nyomorult lábikrámat? mi az a lábikra? ha elveszed róla a koszos nyelvedet, megmutatom. nem bízom benned. nagyon helyes, én sem tenném. szörnyeteg vagy. akkor mégis mit keresel itt, ha szabad érdeklődnöm? hát látod ez egy fantasztikus kérdés. értesíts, ha kitaláltad a választ, de ...