Ugrás a fő tartalomra

jézusos kulcstartó

http://www.maszol.ro/uploads/files/userfiles/images/szines/2013/J%C3%BAnius/6/jezuskulcstarto.jpg
szentképekkel körülvéve hárman ülünk a négyfős kerekasztalnál. az egyik ilyen szentkép apám, aki a gőz fölött saját főztjét mártíromsággal telve fogyasztja. remeg az asztal, szegény olyan gyengécske utódja csak a kispadra állított tömörfa családi örökségnek. minden késcsapást magából kikelve fogad, és a lapja hol erre, hol arra görgeti a rajtafelejtett macskapöcsepaprikát. transzformátorház ez a mi asztalunk; ma apám sikertelen, erős karjai hasztalan gyűrögetik a bútorok szélét. nem működik a frissen beszerelhetetlen smárttévé, ez a hámsérülés fedi fel a bőre alatt rejtegetett lyukakat, és biztos benne, hogy őt ma nem érti senki.

nincs elég krumpli, basszameg, ezt mondja, aztán ül csak le, és persze nem felejti el jó erősen odacsapni a merőkanalat, ami kettőt cseng, és inkább nevet, mint sír, nem úgy, mint az anyám, aki annál inkább. loccsan a tejszín, mert nem elég az sem, nem elég a tejszín a krumpliban, sem a só. máskor mindig megkérdezi, amikor lecsúszott az első falat, hogy ugyan ehető-e az étel, jó puha lett-e az a hús, mert szerinte nagyon, de ma az is csak úgy vizesen, reszketve iramlik le a villáról, és sebesen törekedik elbújni a szájakban, hogy ne lássa a szörnyű krumplit, ami ugye kevés is meg ízetlen is. leszegi fejét a falat után a családfő, vállai megint pont úgy állnak, ahogy minden kétségbeesett dühöngése alatt, és szinte látom, ahogy a kitágult orrlyukakba ’tradicionális férfi vagyok’-feliratú levegőt tölt a védőangyala, hogy kisimítsa a kusza szálakat a homlokából. forognak a villák- ma önkiszolgálás van, mondja nekik az odacsapástól tapasztalt vezetővé avanzsált merőkanál, és megbűvölt kezeinkben sürgölődve egyensúlyozzák a narancsos szűzpecsenyét, ami végre szerepkonfúzió nélkül átadhatja magát a pecsenyeségnek.
https://artmargok.files.wordpress.com/2016/06/15669757734_f4e59103eb_b.jpg
nem megy a tévé-sutyorogja Szent Ernst a béna kürtőskalácsát lobogtatva a kifüggesztett palatáblának, de én csak leintem egy olyan ember helyreigazító pillantásával, aki már ezer karácsonyfaállítós veszekedés utáni csendes vasárnapi ebédet átélt már, és tudja, hogy a karácsonyfa-sikertelenség és a mai sikertelenség nem ugyanazon a szinten vannak a dráma-o-méteren. Kölcsey jobb szeme Aranyt szuggerálja, de Arany meg az erős pistát, úgyhogy Kölcsey végül csak úgy magában motyogva, mert a házi áldás és a mézeskalácsszív sem figyelnek, a meszelt falnak és az órának pletykálja el, hogy a művészúr egész héten ilyen, meg még ilyenebb is volt, és hogy ő maga, mármint Kölcsey természetesen, szóval hogy ő is volt már így, hogy a szar is le van szarva, és hogy a szép csúnya, a csúnya is csúnya és a smarttévé vezetékei sehogy sem állnak össze, az angol nyelvű használati utasításról nem is beszélve. előbbire bizalmasan, immáron arany teljes figyelmét élvezve hozzáteszi, hogy ezek az érzések szubjektívek, mert a sikert nem az adja, hogy leleplezik a szobrodat, persze az sem rossz, hanem a magadban somolygás azon, hogy ma valami világraszólót alkottál. aztán kissé körbelesve, hogy biztosan mindenki rá figyel, elhinti, hogy a smarttévé használati utasítása fent van a neten magyarul, mert látta, ahogy olvasom, de hagyjam, hogy a főnök bogozza ki a kibogoznivalót, mert nehéz ebben a világban igazán férfiasnak lenni.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább