A tizedikes anyag ismerőinek rövidesen fel fog tűnni, vagy talán már fel is tűnt, hogy az idei magyar témájából halásztam a bejegyzéseim címét. A mai latinom az arany középút, amit Berzsenyi kapcsán tanultunk a héten.
Arany középutamat keresve botlottam bele az út feltúrását végző munkásokba, akik városunk orcáját úgy átszabják, hogy még a testvérvárosai sem fognak ráismerni. A munkálatok haladnak-a buszokról ugyanezt nem lehet egyidejűleg elmondani, ugyanis minden le van zárva, fel van szórva, ki van lyuggatva, szét van verve... Borzalmas sebként éktelenkednek az aszfalton a gödrök, amiket a markolók hagynak, amerre mennek, nekünk meg csak arra kell vigyáznunk, hogy ne essünk bele semmi nagyon mélybe. Ezt mindenféle értelemben gondolom.
Arany középutat keresem a zenében. Szerinted mit hallgatok? Rock? Rap? Pop? Techno? Soul? Gospel? Volk?Tévedsz és igazad is van egyben, mert ez van a lejátszólistámban a mobilomon. Otthon viszont sosem látsz engem Eminemet dúdolgatva, mert előkapom az ír zenét, a klasszikusokat, Mozartot, akit igenis nagyon szeretek, Gershwint, akit még jobban szeretek, az indiai zenét, Vivaldit, aki bár meghalt, a zenéje él. Lehetne, hogy ezt hallgassam nap közben? Kizárt. Kinevetnél, ha kihúznád a vezetéket a telefonomból, és a hegedű vagy a zongora hangjai töltenék be a teret. Én nem nevetnék, de ez már csak mellékes. El tudnád például képzelni rólam, hogy szeretem a skót duda hangját, a riverdance-t és utálom az orgonát? Márpedig így van.
Nos, ennyit a zenéről. Nem tudok koncentrálni, mert éhes vagyok. Mielőtt még azt hihetné bárki is, hogy éheztetnek otthon, közlöm, hogy ez nem így van. Igaz, hogy anya csúnyán néz rám, amikor a számítógép előtt eszem meg a vacsorám, de ez igen ritka esemény a család életében, úgyhogy nem is beszélnék róla. Viszont még mindig éhes vagyok. Vagy csak unatkozom? Képtelenség eldönteni. Amikor unatkozom, a gyomrom automatikus üzenetként továbbítja az agyamba, hogy ETETÉS!!! ITT A KAJAIDŐ!!! VÁJÚHOZ, MALACKÁM! Én meg, mint afféle hű követője a két kurta lábamnak, máris sietek, hogy az érzést mielőbb eltüntessem. Ja, és a sajtot a hűtőből..... Lehet mondani, hogy étkezési zavarom van. Próbáltam én már arra fogni, hogy ugyan már, hiszen csak táplálékra van szükségem a növekedéshez... de aztán odamentem a falimércéhez, és megrendültem tapasztaltam, hogy ez a magasságomra nincs hatással. Szóval most makacsul ülök itt, és NEM eszek semmit, amíg olyan nem leszek, mint egy elkényeztetett etióp kisgyerek.
Bájbáj....!
Arany középutamat keresve botlottam bele az út feltúrását végző munkásokba, akik városunk orcáját úgy átszabják, hogy még a testvérvárosai sem fognak ráismerni. A munkálatok haladnak-a buszokról ugyanezt nem lehet egyidejűleg elmondani, ugyanis minden le van zárva, fel van szórva, ki van lyuggatva, szét van verve... Borzalmas sebként éktelenkednek az aszfalton a gödrök, amiket a markolók hagynak, amerre mennek, nekünk meg csak arra kell vigyáznunk, hogy ne essünk bele semmi nagyon mélybe. Ezt mindenféle értelemben gondolom.
Arany középutat keresem a zenében. Szerinted mit hallgatok? Rock? Rap? Pop? Techno? Soul? Gospel? Volk?Tévedsz és igazad is van egyben, mert ez van a lejátszólistámban a mobilomon. Otthon viszont sosem látsz engem Eminemet dúdolgatva, mert előkapom az ír zenét, a klasszikusokat, Mozartot, akit igenis nagyon szeretek, Gershwint, akit még jobban szeretek, az indiai zenét, Vivaldit, aki bár meghalt, a zenéje él. Lehetne, hogy ezt hallgassam nap közben? Kizárt. Kinevetnél, ha kihúznád a vezetéket a telefonomból, és a hegedű vagy a zongora hangjai töltenék be a teret. Én nem nevetnék, de ez már csak mellékes. El tudnád például képzelni rólam, hogy szeretem a skót duda hangját, a riverdance-t és utálom az orgonát? Márpedig így van.
Nos, ennyit a zenéről. Nem tudok koncentrálni, mert éhes vagyok. Mielőtt még azt hihetné bárki is, hogy éheztetnek otthon, közlöm, hogy ez nem így van. Igaz, hogy anya csúnyán néz rám, amikor a számítógép előtt eszem meg a vacsorám, de ez igen ritka esemény a család életében, úgyhogy nem is beszélnék róla. Viszont még mindig éhes vagyok. Vagy csak unatkozom? Képtelenség eldönteni. Amikor unatkozom, a gyomrom automatikus üzenetként továbbítja az agyamba, hogy ETETÉS!!! ITT A KAJAIDŐ!!! VÁJÚHOZ, MALACKÁM! Én meg, mint afféle hű követője a két kurta lábamnak, máris sietek, hogy az érzést mielőbb eltüntessem. Ja, és a sajtot a hűtőből..... Lehet mondani, hogy étkezési zavarom van. Próbáltam én már arra fogni, hogy ugyan már, hiszen csak táplálékra van szükségem a növekedéshez... de aztán odamentem a falimércéhez, és megrendültem tapasztaltam, hogy ez a magasságomra nincs hatással. Szóval most makacsul ülök itt, és NEM eszek semmit, amíg olyan nem leszek, mint egy elkényeztetett etióp kisgyerek.
Bájbáj....!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése