Mostanában sokat olvasok. Volt időm könyvtárba menni és kivettem egy csomó könyvet. Igen, jól olvastad, könyvet papír alapon; könyvet, aminek szamárfüle van és könyvet, ami tele van régi csoki- és kávéfoltokkal. Egyszóval könyvszagú könyvet. És élveztem, hogy lapozgathatam, és nem kellett félnem, hogy ha túl sokáig merengek egy oldalom, elelszika képernyő és újra kell indítanom. Mert nem is volt képernyő, a zseblámpám pedig fel volt töltve:)
A téma, amibe gyakran belebotlottam eléggé megindította a fantáziámat, ám nem a jó értelemben. Megdöbbentő volt olyan dologról olvasni, amit én nem éltem át soha és nem is szeretnék. Megijesztett, hogy mennyire védtelenek vagyunk, amíg nem hisznek nekünk. Megrémített, hogy milyen egyszerű becsukni a szemünket, ha valami olyat látunk, ami nem tetszik. Rettenetes, hogy amiről olvastam, az valószínűleg mind igaz.
Az első, amit elolvastam, az a Tabu könyvek közül Beate Teresa Hanikától a 'Soha senkinek' volt. Téma: molesztálás. Vélemény: Un.do.rí.tó. **SPOILER**
Nem a könyv, az jó volt. Jó a vége, amit én rögtön az elején megállapítottam, hiszen mindig az utolsó lapot olvasom el először.
A lány(Malvina) szimpatikus, én is ilyen lehettem 14 évesen. Kalandvággyal és félelemmel teli; mindig más, mint az átlag. Én sem voltam soha átlagos. De az, ami vele történt....hát az volt az igazán undorító. A nagyapja molesztálta egészen kicsi korától kezdve, és a nagyanyja, akit annyira szeretett, csak asszisztált ehhez. A történet során Malvina fokozatozatosan éssa elő a régi emlékeit és ráébred arra, amit saját tudata rejtett el előle. Megtölti a családi fényképalbumot azokkal, amiket más sosem tenne bele, és minden a feje tetejére áll. jön egy srác, lerombolják a villát és a család feladja.
Az, hogy a lány elmeséli a szüleinek és a testvéreinek, mi történt; hogy a nagyapja zaklatja, és ők nem hiszik el, sőt leszidják, amiért félreérti az egészet, és őt hibáztatják....hát az valami borzasztó volt. Undorító, ahogy már mondtam. A családja a homokba dugja a fejét, a kislány a végén még magára dühös és elkezdi saját magát hibáztatni. Belezavarodik abba, hogy nem értik meg, hogy nincs aki segítsen, a torka elszorul, kővé dermed, eléjul, teste minden sejtje tiltakozik ellene, az agya azonban meggátolja abban, hogy bármit tegyen. Aztán próbál segítséget kérni, de elszúrja. Elképesztő volt, de elhittem, hogy ez lehetséges. Hogy ott a segítség karnyújtásnyira, és mégsem tud odanyúlni érte.
A szerzőnek Németországvan jelent meg több regénye is, itthon sajnos csak a 'Soha senkinek' található magyarra fordítva. Kár, hogy abbahagytam a németet. Kedvem lett volna lefordítani, de most már nem tudok hozzá eleget. Gyorsan felejtek.
A téma, amibe gyakran belebotlottam eléggé megindította a fantáziámat, ám nem a jó értelemben. Megdöbbentő volt olyan dologról olvasni, amit én nem éltem át soha és nem is szeretnék. Megijesztett, hogy mennyire védtelenek vagyunk, amíg nem hisznek nekünk. Megrémített, hogy milyen egyszerű becsukni a szemünket, ha valami olyat látunk, ami nem tetszik. Rettenetes, hogy amiről olvastam, az valószínűleg mind igaz.
Az első, amit elolvastam, az a Tabu könyvek közül Beate Teresa Hanikától a 'Soha senkinek' volt. Téma: molesztálás. Vélemény: Un.do.rí.tó. **SPOILER**
Nem a könyv, az jó volt. Jó a vége, amit én rögtön az elején megállapítottam, hiszen mindig az utolsó lapot olvasom el először.
A lány(Malvina) szimpatikus, én is ilyen lehettem 14 évesen. Kalandvággyal és félelemmel teli; mindig más, mint az átlag. Én sem voltam soha átlagos. De az, ami vele történt....hát az volt az igazán undorító. A nagyapja molesztálta egészen kicsi korától kezdve, és a nagyanyja, akit annyira szeretett, csak asszisztált ehhez. A történet során Malvina fokozatozatosan éssa elő a régi emlékeit és ráébred arra, amit saját tudata rejtett el előle. Megtölti a családi fényképalbumot azokkal, amiket más sosem tenne bele, és minden a feje tetejére áll. jön egy srác, lerombolják a villát és a család feladja.
Az, hogy a lány elmeséli a szüleinek és a testvéreinek, mi történt; hogy a nagyapja zaklatja, és ők nem hiszik el, sőt leszidják, amiért félreérti az egészet, és őt hibáztatják....hát az valami borzasztó volt. Undorító, ahogy már mondtam. A családja a homokba dugja a fejét, a kislány a végén még magára dühös és elkezdi saját magát hibáztatni. Belezavarodik abba, hogy nem értik meg, hogy nincs aki segítsen, a torka elszorul, kővé dermed, eléjul, teste minden sejtje tiltakozik ellene, az agya azonban meggátolja abban, hogy bármit tegyen. Aztán próbál segítséget kérni, de elszúrja. Elképesztő volt, de elhittem, hogy ez lehetséges. Hogy ott a segítség karnyújtásnyira, és mégsem tud odanyúlni érte.
A szerzőnek Németországvan jelent meg több regénye is, itthon sajnos csak a 'Soha senkinek' található magyarra fordítva. Kár, hogy abbahagytam a németet. Kedvem lett volna lefordítani, de most már nem tudok hozzá eleget. Gyorsan felejtek.
Ilyen volt a következő regény is, amit a kezembe vettem. Stephen Chobskytól az 'Egy különc srác feljegyzései', vagy is a 'The Perks Of Being a Wallflower'. Remek egy könyv, bár kissé nyers. Nyers, 'a maga charlie-s módján'. Van benne minden. Drogok, szerelem, barátok, nem barátok, könyvek, zenék, szex.***SPOILER***
Viszont egészen a végéig nem jöttem rá, hogy mi volt még benne. Mert a végén Helen néniről is lerántják a leplet. Helen néni, a mindenhol jelen lévő, de már rég elhunyt Helen néni egész idő alatt maga volt a mumus, minden rossz forrása és a katasztrófa okozója. Helen néni molesztálása miatt kezdődött minden. Helen néni juttatta Charliet abba a merő egy káoszba, amiben a végéntaláljuk. Ha olvastad a Zabhegyezőt Salingertől, akkor nagyjából képben lehetsz a stílust illetően, de ez a molesztálás dolog új, erről nem volt szó..... ez az egész úgy elrontotta a gyerekkorukat, ahogy semmi más nem tudta volna.
Tudom, hogy ők ketten, Malvina és Charlie sem élő emberek, azonban ez bárkivel megtörténhetett volna.
Nem volt benne semmi átlagon felüli, eltekintve attól, hogy Charlie a maga 15 éves fejével már túl volt az LSDn, a marihuánán, az első 100 doboz cigarettán és jópár részeg éjszakán.
A The Perks Of Being a Wallflower'ből készült film is, még nem láttam, mert egyelőre nem találom felirattal, de a szereposztás alapján lehet akár jó is...... majd meglátjuk. De most olyan védtelenül érzem magam. Charlie és Malvina és még sok hozzájuk hasonló történet, és talán mind igaz.....ez rettenetes. Ilyenek vagyunk mi, emberek? Ez nem jó. Ez határozottan rossz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése