Ugrás a fő tartalomra

chillin'

I have finished this year's biggest project and I'm tired. I wanna take a day to sleep or to forget all what is in connection with school. Last week I couldn't sleep; I couldn't eat; I had no time to live or just to have a breath. It was too crowded. I need a few days to go back to school and to the weekdays....
This project is the part of a competition for youth in Hungary. I took part in the 'arts' part of it. If I win I am going to be on velvet at college and it made the things much easier to me. So I'd be happy if I'd be good enough to win. Now at the moment the only thing I can do is to hope. So I trust to it.

These days when I was too busy I couldn't talk to my granny and it was the second bad thing. I needed to call her and check how she is and what she's doing to relax and say 'things gonna be alright' and I am soo sorry that I had no time to it. Today I called her and we talked for almost an hour. She's in a really bad mood. I don't marvel. It's a hellish bad situation and I hate all about it. I hate talking about it. And all the time when I call her she starts to describe her problem. She doesn't know that I can imagine what she's feeling now. It can be the hell itself. The pain and the fact that she has only a few weeks or months... shit. I hate it. I pray every night and ask the wonderful something or somebody who created our world to put an end to her suffering. I'd give all I have to let her live more and longer. She doesn't know me very well and I needed more time to show who I am and to get to know her better. But it seems it's too late to ask for anything. Time passes rapidly. Stop, time, stop! But now I feel quite good because she sounded happy. She told me about the falling snow; about winter; about the future and I told her my plans, too. Finally I think she relaxed and sounded pleased. So...so it's good. A little success.

School is too hard nowadays because I had no time to learn. My terminal report is more worse than before. I have never had a 3 or 2 before so I have to learn more in the second term. I tried but physics....yes. It's a bit strange because I'm quite good at maths and physics is very similar to it but I'm bad at physics. Ya. A difference between them.....

I do yoga! Not because of finding the right way or these kind of 'hókuszpókusz', but because of my back. It likes the yoga exercises. I'm more supple. I can do it with all my diseases and wheeze. And the main thing is that I enjoy doing it! No meditation, no nirvana and buddha and religious stuffs; only the exercises. Ya, I'll be a snake.......

Oookay I have to go, the books need me. Have a nice day.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább