Ugrás a fő tartalomra

chillin'

I have finished this year's biggest project and I'm tired. I wanna take a day to sleep or to forget all what is in connection with school. Last week I couldn't sleep; I couldn't eat; I had no time to live or just to have a breath. It was too crowded. I need a few days to go back to school and to the weekdays....
This project is the part of a competition for youth in Hungary. I took part in the 'arts' part of it. If I win I am going to be on velvet at college and it made the things much easier to me. So I'd be happy if I'd be good enough to win. Now at the moment the only thing I can do is to hope. So I trust to it.

These days when I was too busy I couldn't talk to my granny and it was the second bad thing. I needed to call her and check how she is and what she's doing to relax and say 'things gonna be alright' and I am soo sorry that I had no time to it. Today I called her and we talked for almost an hour. She's in a really bad mood. I don't marvel. It's a hellish bad situation and I hate all about it. I hate talking about it. And all the time when I call her she starts to describe her problem. She doesn't know that I can imagine what she's feeling now. It can be the hell itself. The pain and the fact that she has only a few weeks or months... shit. I hate it. I pray every night and ask the wonderful something or somebody who created our world to put an end to her suffering. I'd give all I have to let her live more and longer. She doesn't know me very well and I needed more time to show who I am and to get to know her better. But it seems it's too late to ask for anything. Time passes rapidly. Stop, time, stop! But now I feel quite good because she sounded happy. She told me about the falling snow; about winter; about the future and I told her my plans, too. Finally I think she relaxed and sounded pleased. So...so it's good. A little success.

School is too hard nowadays because I had no time to learn. My terminal report is more worse than before. I have never had a 3 or 2 before so I have to learn more in the second term. I tried but physics....yes. It's a bit strange because I'm quite good at maths and physics is very similar to it but I'm bad at physics. Ya. A difference between them.....

I do yoga! Not because of finding the right way or these kind of 'hókuszpókusz', but because of my back. It likes the yoga exercises. I'm more supple. I can do it with all my diseases and wheeze. And the main thing is that I enjoy doing it! No meditation, no nirvana and buddha and religious stuffs; only the exercises. Ya, I'll be a snake.......

Oookay I have to go, the books need me. Have a nice day.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

fogd meg ezt, amíg visszajövök

az erekció hatása a koncentrációra coming of age-stencil: aréna-előadó, a nézők hallgatók. CIRKUSZ calciduran F: tizenhét éve és négy hónapja voltam utoljára felhőtlenül boldog. prof: mit csinált tizenhét éve? calciduran F: öt éves voltam prof: öt évesen valóban felhőtlenek vagyunk calciduran F: vegye le a blúzát prof: mi az első emléke? calciduran F: elég jók a mellei. meg sem látszik prof: tehát a szoptatásra emlékszik? calciduran F: és ez tetszik? nem, anyám mellei laposak és nálunk klotyópapírral voltak betömve a kulcslyukak. prof: szereti az anyját? calciduran F: szeretem az anyámat? gondolom igen. maga szereti az anyját? prof: mindenki szereti az anyját calciduran F: miért? prof: endorfin calciduran F: a férfiakat szereti? prof: kérem, a hátsó sorból valaki lekapcsolná a reflektort? calciduran F: tehát a nőket szereti. nem baj, voltam már leszbikussal. prof: a férfiakat szeretem calciduran F: üssön meg prof: hol calciduran F: akár...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább