Ugrás a fő tartalomra

ne gondolkodj sokat.

ha nem érted, és mert biztos nem érted, kérdezd meg!

https://soundcloud.com/mctmanagement/jukebox-the-ghost
engedj.
nem abszurd ez?
egy fenét, engedj.
de...
mit szórakozol itt, elég legyen.
jó hát akkor csinálj, amit akarsz.
köszönöm, ez igazán kedves tőled.
ugyan, semmiség. ez csak természetes.
fogd be.
jó, de a kezemen taposol.
mert mindig oda teszed, ahova lépni akarok.
tudom, az egész férfitársadalom minden bűne bennem összpontosul. nesze, itt a kezem, kérlek taposs.
menj a francba. útban vagy.
tehetek én róla?
rohadtul nem látok tőled.
talán nyisd ki a szemed.
és még poénkodsz is. baba kis kombópekket vettem.
jó, akkor hallgassunk.
te most komolyan megnyaltad a lábikrámat? a nyomorult lábikrámat?
mi az a lábikra?
ha elveszed róla a koszos nyelvedet, megmutatom.
nem bízom benned.
nagyon helyes, én sem tenném.
szörnyeteg vagy.
akkor mégis mit keresel itt, ha szabad érdeklődnöm?
hát látod ez egy fantasztikus kérdés.
értesíts, ha kitaláltad a választ, de kicsit arrébb is gondolkodhatnál.
nem érted, hogy ez ilyen?
milyen?
mi milyen?
az eszed tokja.
az kitűnően van köszönöm kérdésed.
és mi ez a hülye férfitársadalom-duma?
hát még mindig ez böki a csőrödet?
mi vagy te?
hivatásos felhőbodorító, szolgálatára.
éppen van egy cirrusom, amivel kicsit elszaladt a ló, ha lennél olyan kedves.
hát persze, de tudod, hogy én mindig kedves vagyok.
hát persze.
igen. nem értesz egyet? netalán kételkedsz bennem?
ugyan. elférünk ketten is. sőt. figyeld azt a....
igazán kedves tőled, hogy megszabadítasz lábad édes terhétől...
jól van na. de sürgős lett hirtelen.
az előbb még te akartál a távozás hímes mezejére lépni.
az igaz, de változnak az idők.
az idők igen, te azonban soha.
mondd csak ki!
nem mondom. mit keres nálad a homokozólapátom?
kölcsönvettem. baj?
minek az neked?
nem nekem kell. egyébként is a szomszédban találtam.
az nem számít.
de te is tudod, hogy ez...
igen, tudom. de nem szabályellenes visszakérni.
viseld következményeit.
menj már arrébb.
sajnálom, de most már ha akarnék sem mozdulhatnék innen.
na de hát a vesémben térdelsz.
te akartad.
én nem akartam!
már hogyne akartad volna. egyetlen nyomorult kislapátért...és még csak nem is valami márkás darab...!
de ez csak egy lapát! emlékszel, amikor azt a tulipánt...?
már hogyne emlékeznék. egy hétig nem is kellett hozzád érnem.
miért érzem, hogy ez téged mérhetetlen örömmel tölt el?
tévedsz, kedvesem, semmi ilyesmiről nincs szó. én csupán emlékeztettelek, hogy így is lehet, meg úgy is lehet. na de most már késő.
képtelen vagyok elfelejteni.
rajtam ne múljék, én emlékszem rá.
múltkor még működött!
hát most meg nem. túl fogjuk élni.
mit rejtegetsz még? mi van a füled mögött? nem igaz. hát előtted aztán semmi nincsen biztonságban.
tudod, hogy nem szándékosan emelem el ezeket a...
na persze. te mindig mindent alaposan átgondolsz. nem hiszem el, hogy a töltőtollam csak úgy odamászott volna a füled mögé kitudja hány társával együtt.
pedig hidd el, hogy így történt.
hangokat hallok.
na ne mondd, én is. a tiedet. be sem állt a szád, amióta megint tudsz beszélni.
ez csak átmeneti.
az igaz. már most megszegtél egy szabályt.
menj a francba, klepto.
te szót loptál? hát ez hihetetlen. baromi nagy bajban vagy.
frászt. mindig ezt csinálom és eddig senkinek sem tűnt fel.
az lehetetlen.
nem használom az egész szót.
ennyi erővel nő is lehetnél. igen, szőke nő.
borzasztóan kiállhatatlan vagy ma.
honnan tudod, hogy nem holnap van?
azt éreztem volna.
hát akkor sajnálattal tudatom veled...
először vedd ki a kezedet a számból.
szóval sajnálattal tudatom veled...
ha nem próbálnál örökké rám licitálni, már rég kijutottunk volna.
akarod tudni vagy nem?
hát persze hogy nem. ha így kezdesz mondatot, abból semmi jó nem szokott kisülni.
rendben, akkor nem mondom el. de...
hallgass. te sosem tudod, mikor kell lépni.
lépni? hát még egyetlen köbcenti levegő nem sok, annyi se jut nekem abból ami nekem járna.
hát persze.
nem érzel valami furcsát?
nem.
mit tettél? mit tettél, te elvetemült?
én semmit.
és a lábad? az sem szándékosan az enyészeté?
ki az az enyészet?
na mi van, az e betűig nem jutottál el?
nem. hátulról megyek előre.
enyészet. ő rágja le a csontjaidat és az enyémeket és mindazokét, akik a nyomdokaidba lépnek ezen a gyalázatosan kikövezett úton.
mi a gondod a térkövezésemmel? kifejezetten modern. állítólag a wales-i hercegnek is ilyen van.
ne haragudj, hogy megszakítom magasröptű eszmefuttatásodat a murváról, de kénytelen vagyok felhívni a figyelmedet bizonyos...
bizonyos?
bizonyos testi...hiányosságaidra.
miről beszélsz?
arról, hogy deréktól lefelé rohadtul légüres térrel vagy megformázva!
beszélsz itt bolondokat. mi nem szoktunk csak úgy eltűnni.
nem e?
nem.
akkor csak figyelj, örökéletű barátom.
barátom? a barátod vagyok?
felejtsd el.
jó, ez egyszerű kérés.
hiányozni fogsz.
már megint miről beszélsz?
semmiről. felejtsd el.
jó, ez egyszerű kérés.
ne légy már ilyen! azt mondják, nincs haldokló ateista.
hát persze. ez közismert tény. miért, ki haldoklik?
senki, felejtsd el.
jó, ez egyszerű kérés.
sokat akartál, túl sokat, te esztelen.
szép lapát, nem gondolod?
de, nagyon szép darab. drága márka.
ugye? én is éppen azon...
viszlát.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere