Ugrás a fő tartalomra

O2

rettentően fulladok. határozottan emlékszem, hogy tegnap bevetem a gyógyszeremet. délelőtt
sütögettem(almáspiteillat lengi be a házat, de azért nem fullasztó szinten). valami van a levegőben, mert alig tudok megülni a helyemen. kint ücsörögtem a lépcsőn és süttettem a francos beszűkült hörgőmet és az inhalátortól remeg a kezem, úgyhogy a mai rajzolást elszúrtam. a gépelés még megy, de az sem könnyen. felmerül hát a kérdés, mégis mit keresek itt, amikor pihennem kéne? a válasz egyszerű: mindenhol ugyanolyan. így legalább hamar elfelejtem. majd ha valahol megszakad a bejegyzés, akkor elájultam...
nyet, egyelőre még nem vészes, mivel jógáztam. a fejenállás lótuszban elég figyelemelterelő erővel rendelkezik, úgy tűnik.
https://soundcloud.com/redlightradio/london-calling-2013-red
ezt hallgatom, de már nem sokáig, mert nem vagyok tőle elragadtatva.
véletlen rákattintottam a scl postrock-kockájára. négyzetére. mindegy. borzalmas.
félretettem bowiet, mivel sajnos hajlamos vagyok ráunni a jó dolgokra, mégpedig akár egy hét alatt. a két hét a kritikus időszak. ha azt túléli, akkor megmarad akár évekig. így járt a kalapom is, igaz, hogy csak télen viselem, amikor havazik. sokkal jobb, mint egy egyszerű sapka. fényképezni nem lehet benne, de már erre is kitaláltam valamit. cilinder! szélesebb a karimája, így még a gép is szárazon maradhat.
nem találok jó zenét.
csak mixeket. tudom, ez scl.
ez most live írás, mert egyébként máshol szoktam megírni a bejegyzéseket és csak feldobom ide. nincsenek gondolataim. elfogytak. vagy belélegezni szoktam, ezért nem sikerül?
https://soundcloud.com/leostannard/lost ez egészen ehető.
hű, ez most nem szól semmiről. lestrapált halmazállapotomban ez minden. álmos vagyok még(negyed három van. shame on me.) nem tudtam aludni, mert esett az eső.
https://soundcloud.com/eve978/ghymes-tanc-a-hoban
ezt szeretem. régi, de túlélte a két hetet, így megmaradt. azt hiszem az a titka, hogy intravénásan adagolták. anya akkor hallgatta, amikor terhes lett velem. viszont nagyon szomorú leszek tőle, úgyhogy mégsem volt jó ötlet.
https://soundcloud.com/viktoria-fulop/ghymes-02-ifju-szivekben-lek ez viszont mindig segít. úgyhogy be is fejeztem.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Estimese

A baj az, hogy a szél mindig fúj. Tegnap is fújt. Fújt engem, őt és őt is, a fákat és a vizet és a hajamat és én ezt nem szeretem. Minden körülötte forog. A levegő is. Mondjuk nincs is más választása. Erőszakos és kíváncsi. Látod, már megint itt van és a szoknyám alatt kutat. Kizártak az erkélyre. Egyszál semmiben. Megértem őket: én sem hagynám, hogy más tartsa a gyertyát. Így viszont engem cirógat a szeptemberi szél szörnyű, hűvös ujjaival. Undorító. Mintha egy láthatatlan szatír ujjai járnának pucér végtagjaimon. Hess, el innen, keresetlen esti látogató! Lemászok. Már rég elfelejtették, hogy én is itt vagyok. Nem ácsorgok az erkélyen; lemásztam. Le én, mint a szélvész. Mint a gondolat. A főtérre megyek, beülök a kedvenc kávézómba, és a szoknya alatt csak önmagamat lelni, semmi mást. Fizetnem nem kell, ez az én asztalom, az én pincérem, az én számlám. Egyszer talán majd kiváltom magam az évszázadok óta halmozódó kávéscsészékből. Ha lesznek unokáim, főznek nekem kávét és tologatják...
1 megjegyzés
Olvasok tovább