ezt a múlt héten írtam, már nem tudom, mikor. elfelejtettem közzétenni. vagy nem akartam. mindegy. de az biztos, hogy valami nem jót szagolhattam előtte. zárójel bezárva.
most a szagokról és illatokról szeretnék írni.
tudom, hogy a címből nem erre asszociálnál, de éppen ezért van kezdetben egy kis feszültség cím és tartalom között. csak hogy érezd, nem minden az, aminek látszik.
kezdem azzal, hogy bár nem különösebben éles a szaglásom, van néhány dolog, amit szeretek és sokminden, amit kifejezetten nem.
amit nem szeretek, az a cigiszag. és hoppá, máris ugrottunk a címre egy mesterinek éppenséggel nem mondható oldalvágással. ha megcsapja az orromat az a savanykás, hihetetlenül undorító és áporodott bűz, felfordul a gyomrom. nem magára a cigarettára gondolok, de nem is a dohányra, mert vannak kifejezetten jó illatú dohányok is(na tessék, a nagy szakértő). viszont amikor megérzem, hogy valakiből kipárolog ez az orrfacsaró szag.... az illető biztos, hogy nem érzi magát, de én igen! én nagyon! és hányingert kapok tőle.
miért kell dohányozni? megéri ilyen gusztustalanul, embertelenül büdösnek lenni?! Nekem ne mondja azt senki, hogy ez férfiak számára vonzó tud lenni! ennyire nehéz feladni egy ilyen költséges, káros és visszataszító szokást? számomra érthetetlen. vajon ez is az erőfeszítés része, hogy mindenáron egy csoporthoz tartozzanak? ilyen magas árat én sokallok néhány füstös cimboráért. pláne hogy az asztmámon sem sokat javít. szívás. de szó szerint.
sokan mondják, hogy menyire szeretik ezeket a kis közhelyes illatokat, mint a frissen vágott fű és a susogó fenyves és a narancs és a fahéjas alma és a forralt bor(ettől szintén hamar viszontlátnám az előbb bevágott répát). mondanám, hogy én ezeket utálom, mert akkor milyen egy különc, milyen egy szakadár és deviáns viselkedésű egyén lennék...de nem. kivétel persze a forralt bor, azt viszont már megmagyaráztam. viszont nem ezek a kedvenceim.
a kedvenceim a fűszeres illatok. igen, tudom, fahéj. nem erre gondoltam. én a friss bazsalikomra és a rozmaringra gondolok, na meg persze a kakukkfűre. miért is nem gyártanak rozmaringillatú parfümöt? így nem használok. vagy legalábbis mérsékelten. mondjuk szökőévente egyszer.
szeretem még a zöldtea illatát is. parfüm létezik, de tizennyolc évesen még nem érzek magamban igényeket egy zöldtea illatú parfüm iránt. úgyhogy ez a kérdés megoldottnak tekinthető.
szívesebben lennék egyébként férfi, már ha a parfümökről beszélek. sokkal finomabb illatú férfiparfümöket lehet kapni, mint nőit. szeretem őket, de ha rossz, akkor nagyon rossz. ha jó, akkor nagyon jó. ha egy férfinak nincs jó illata, akkor nem bírok megmaradni mellette. egy jó illat viszont....eldobom azt a csekély méretű agyamat tőle. fe-no-me-ná-lis. mondjam máshogy?
most a szagokról és illatokról szeretnék írni.
tudom, hogy a címből nem erre asszociálnál, de éppen ezért van kezdetben egy kis feszültség cím és tartalom között. csak hogy érezd, nem minden az, aminek látszik.
kezdem azzal, hogy bár nem különösebben éles a szaglásom, van néhány dolog, amit szeretek és sokminden, amit kifejezetten nem.
miért kell dohányozni? megéri ilyen gusztustalanul, embertelenül büdösnek lenni?! Nekem ne mondja azt senki, hogy ez férfiak számára vonzó tud lenni! ennyire nehéz feladni egy ilyen költséges, káros és visszataszító szokást? számomra érthetetlen. vajon ez is az erőfeszítés része, hogy mindenáron egy csoporthoz tartozzanak? ilyen magas árat én sokallok néhány füstös cimboráért. pláne hogy az asztmámon sem sokat javít. szívás. de szó szerint.
sokan mondják, hogy menyire szeretik ezeket a kis közhelyes illatokat, mint a frissen vágott fű és a susogó fenyves és a narancs és a fahéjas alma és a forralt bor(ettől szintén hamar viszontlátnám az előbb bevágott répát). mondanám, hogy én ezeket utálom, mert akkor milyen egy különc, milyen egy szakadár és deviáns viselkedésű egyén lennék...de nem. kivétel persze a forralt bor, azt viszont már megmagyaráztam. viszont nem ezek a kedvenceim.
a kedvenceim a fűszeres illatok. igen, tudom, fahéj. nem erre gondoltam. én a friss bazsalikomra és a rozmaringra gondolok, na meg persze a kakukkfűre. miért is nem gyártanak rozmaringillatú parfümöt? így nem használok. vagy legalábbis mérsékelten. mondjuk szökőévente egyszer.
szeretem még a zöldtea illatát is. parfüm létezik, de tizennyolc évesen még nem érzek magamban igényeket egy zöldtea illatú parfüm iránt. úgyhogy ez a kérdés megoldottnak tekinthető.
szívesebben lennék egyébként férfi, már ha a parfümökről beszélek. sokkal finomabb illatú férfiparfümöket lehet kapni, mint nőit. szeretem őket, de ha rossz, akkor nagyon rossz. ha jó, akkor nagyon jó. ha egy férfinak nincs jó illata, akkor nem bírok megmaradni mellette. egy jó illat viszont....eldobom azt a csekély méretű agyamat tőle. fe-no-me-ná-lis. mondjam máshogy?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése