alone

több órán keresztül hallgattam David Bowie turiban beszerzett lemezét, és úgy érzem, lassan megőrölök tőle. Vagy ha azt nem is, de legalábbis csöppenősen szentimentális hangulatba kerültem. Ugye említettem már, hogy tavaly év végén ugyanott vettem egy ikszikszelles Bowie-pólót? Azóta az a kedvencem. Pedig eredetileg hálóingnek/sátorponyvának szántam. És beleszerettem a zenéjébe is. A válogatások között olyanok is vannak, amiket még nem hallottam, úgyhogy most élvezem, ahogy szól a zene. Sajnos nincs itthon a házimozis hangszórórendszer, de ha hazahozzuk, az lesz az első dolgom, hogy beülök a szoba közepére a babzsákfotelbe és alszom egyet Bowie-ra. Most, hogy leírtam, már egyenesen vágyom rá.
Vágyom továbbá a biciklimre is. Az sincs itthon. Zavar, mert amióta van, hozzászoktam. Mindegy, mert jön a hideg. Tegnap reggel már ropogott a fű a lábam alatt.
Nem szeretem, amikor nincs dolgom. Mindig csak töröm a fejem. De olyan kemény....
Azzal kezdtük a reggelt, hogy...nem. azzal kezdtem, hogy ettem. Csak azután kezdődött a nap.
Szóval azzal kezdődött(mindezen fontos tevékenységek után) a nap, hogy nekiláttunk a péntekre tervbe vett fordításnak. Ezt most azért írom le, hogy a tanítási módszergyakorlatosok is örüljenek.
Kísérlet námbör van. A Falling in Reverse Alone című csodálatos, lenyűgöző, fenomenális, katarzis-közeli élményhez juttatott. Linkelem. Szövegestől. Ha esetleg úgy érezné valaki más is, hogy ez még hiányzik az életéből. Én örömmel jelentem, hogy az enyémben már elfoglalta méltó helyét. A 'sürgősen elfelejteni' polc alján.

Húgnak az a sor lett a kedvence, amikor Ronnie Radke így hörög: 

Man, I've been in rap since I was shitting in Pampers

Bájos, finom megfogalmazás...
A kísérleti alany először bosszankodott. Egyenesen agresszív viselkedést mutatott. Tiltakozólag fészkelődött a széken, amit a kísérlet helyéül kijelöltem. Láthatólag a számára kényelmetlen szituációból legszívesebben a falra mászott volna, amit azonban a kísérletet vezető személy(jómagam) mélységes bánatára NEM tett meg.
Aztán belejött. Meglepetésemre még egyéni javaslataival is színesítette az egyébként meglehetősen közönséges szöveget. Igaz, hogy a színes esetenként azt jelenti, hogy "a jelentéséhez semmi köze", de én bírom a kreatív ötleteket. Volt benne talán három ismeretlen szó, úgyhogy a kísérletnek nem szótanulási, sokkalinkább egybenlátási célja volt. Ezt három másik, ám hasonlóan nagyhatású szám közül választottuk ki, de már meg nem mondom, mely három volt az. Maradjunk annyiban, hogy finoman szólva is távol állnak az bizarr zenei ízlésemtől.

A kísérleti alany a szöveg felolvasása közben érdeklődését fejezte ki annak jelentését illetően, majd a kísérletvezető kérdésére, hogy mennyit értett belőle, magabiztos és kategorikus 'mindent'-tel felelt. A későbbiek során a sorok jelentése iránt érdeklődő kísérletvezető kérdéseire meglehetősen bizonytalan válaszokat adott, ám végül sikerrel teljesítette a feladatot és minden egyes trágár sort magyar jelentéssel ruházott fel a szüleinek nem olyan kitörő örömére. Megjegyzendő: ők sem szeretik ezt a Radke fazont. Ez persze még nem bizonyítja, hogy nem a postástól vagyok. A feltevést egy későbbi időpontig jegelem. Nem érzem magam érzelmileg elég stabilnak a kísérlet épelméjű levezetéséhez.
Következmény és tapasztalatok: az alany még jobban szereti a fent nevezett együttest és kérelmezte újabb kísérlet elindítását, tehát a kísérlet megbukott. a kísérletvezető mélységes depresszióba esve hagyta el a kísérlet színhelyét és elhatározta, hogy ad még egy esélyt, de következőleg ő maga fogja kiválasztani a fordítandót. Én úgy sejtem, egy Bowie-számot fog választani. Talán éppen a Life on Mars?
Konzekvenciák: vagy a kísérletet vezetőben van a hiba, vagy ez a fajta leszoktatás mégsem célravezető. Megjegyzés: nem adja fel, még próbálkozni fog más egyéb ötletekkel is.