Ugrás a fő tartalomra

alone

több órán keresztül hallgattam David Bowie turiban beszerzett lemezét, és úgy érzem, lassan megőrölök tőle. Vagy ha azt nem is, de legalábbis csöppenősen szentimentális hangulatba kerültem. Ugye említettem már, hogy tavaly év végén ugyanott vettem egy ikszikszelles Bowie-pólót? Azóta az a kedvencem. Pedig eredetileg hálóingnek/sátorponyvának szántam. És beleszerettem a zenéjébe is. A válogatások között olyanok is vannak, amiket még nem hallottam, úgyhogy most élvezem, ahogy szól a zene. Sajnos nincs itthon a házimozis hangszórórendszer, de ha hazahozzuk, az lesz az első dolgom, hogy beülök a szoba közepére a babzsákfotelbe és alszom egyet Bowie-ra. Most, hogy leírtam, már egyenesen vágyom rá.
Vágyom továbbá a biciklimre is. Az sincs itthon. Zavar, mert amióta van, hozzászoktam. Mindegy, mert jön a hideg. Tegnap reggel már ropogott a fű a lábam alatt.
Nem szeretem, amikor nincs dolgom. Mindig csak töröm a fejem. De olyan kemény....
Azzal kezdtük a reggelt, hogy...nem. azzal kezdtem, hogy ettem. Csak azután kezdődött a nap.
Szóval azzal kezdődött(mindezen fontos tevékenységek után) a nap, hogy nekiláttunk a péntekre tervbe vett fordításnak. Ezt most azért írom le, hogy a tanítási módszergyakorlatosok is örüljenek.
Kísérlet námbör van. A Falling in Reverse Alone című csodálatos, lenyűgöző, fenomenális, katarzis-közeli élményhez juttatott. Linkelem. Szövegestől. Ha esetleg úgy érezné valaki más is, hogy ez még hiányzik az életéből. Én örömmel jelentem, hogy az enyémben már elfoglalta méltó helyét. A 'sürgősen elfelejteni' polc alján.
Húgnak az a sor lett a kedvence, amikor Ronnie Radke így hörög: 
Man, I've been in rap since I was shitting in Pampers
Bájos, finom megfogalmazás...
A kísérleti alany először bosszankodott. Egyenesen agresszív viselkedést mutatott. Tiltakozólag fészkelődött a széken, amit a kísérlet helyéül kijelöltem. Láthatólag a számára kényelmetlen szituációból legszívesebben a falra mászott volna, amit azonban a kísérletet vezető személy(jómagam) mélységes bánatára NEM tett meg.
Aztán belejött. Meglepetésemre még egyéni javaslataival is színesítette az egyébként meglehetősen közönséges szöveget. Igaz, hogy a színes esetenként azt jelenti, hogy "a jelentéséhez semmi köze", de én bírom a kreatív ötleteket. Volt benne talán három ismeretlen szó, úgyhogy a kísérletnek nem szótanulási, sokkalinkább egybenlátási célja volt. Ezt három másik, ám hasonlóan nagyhatású szám közül választottuk ki, de már meg nem mondom, mely három volt az. Maradjunk annyiban, hogy finoman szólva is távol állnak az bizarr zenei ízlésemtől.
A kísérleti alany a szöveg felolvasása közben érdeklődését fejezte ki annak jelentését illetően, majd a kísérletvezető kérdésére, hogy mennyit értett belőle, magabiztos és kategorikus 'mindent'-tel felelt. A későbbiek során a sorok jelentése iránt érdeklődő kísérletvezető kérdéseire meglehetősen bizonytalan válaszokat adott, ám végül sikerrel teljesítette a feladatot és minden egyes trágár sort magyar jelentéssel ruházott fel a szüleinek nem olyan kitörő örömére. Megjegyzendő: ők sem szeretik ezt a Radke fazont. Ez persze még nem bizonyítja, hogy nem a postástól vagyok. A feltevést egy későbbi időpontig jegelem. Nem érzem magam érzelmileg elég stabilnak a kísérlet épelméjű levezetéséhez.
Következmény és tapasztalatok: az alany még jobban szereti a fent nevezett együttest és kérelmezte újabb kísérlet elindítását, tehát a kísérlet megbukott. a kísérletvezető mélységes depresszióba esve hagyta el a kísérlet színhelyét és elhatározta, hogy ad még egy esélyt, de következőleg ő maga fogja kiválasztani a fordítandót. Én úgy sejtem, egy Bowie-számot fog választani. Talán éppen a Life on Mars?
Konzekvenciák: vagy a kísérletet vezetőben van a hiba, vagy ez a fajta leszoktatás mégsem célravezető. Megjegyzés: nem adja fel, még próbálkozni fog más egyéb ötletekkel is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese...

fogd meg ezt, amíg visszajövök

az erekció hatása a koncentrációra coming of age-stencil: aréna-előadó, a nézők hallgatók. CIRKUSZ calciduran F: tizenhét éve és négy hónapja voltam utoljára felhőtlenül boldog. prof: mit csinált tizenhét éve? calciduran F: öt éves voltam prof: öt évesen valóban felhőtlenek vagyunk calciduran F: vegye le a blúzát prof: mi az első emléke? calciduran F: elég jók a mellei. meg sem látszik prof: tehát a szoptatásra emlékszik? calciduran F: és ez tetszik? nem, anyám mellei laposak és nálunk klotyópapírral voltak betömve a kulcslyukak. prof: szereti az anyját? calciduran F: szeretem az anyámat? gondolom igen. maga szereti az anyját? prof: mindenki szereti az anyját calciduran F: miért? prof: endorfin calciduran F: a férfiakat szereti? prof: kérem, a hátsó sorból valaki lekapcsolná a reflektort? calciduran F: tehát a nőket szereti. nem baj, voltam már leszbikussal. prof: a férfiakat szeretem calciduran F: üssön meg prof: hol calciduran F: akár...