Ugrás a fő tartalomra

when finally....

....vége a kényszermunkával és a térdem szétfarigcsálásával egybekötött őszi családi 'kocsizzunk ki és pihenjünk'nek. és mert vége, itt vagyok. én vagyok. a térdkalácsom ugyan már inkább kalács, mint térd, de azért még élek. radírozzanak le a térképről, ha még egyszer töltő nélkül indulnék útnak! ráadásul a semmi után kettővel térerő sincs. viszont a The American Science című magazin '99es számait átrágtam, mint a nyúl a répát. jut is eszembe. edericsen nincs répa! hihetetlen. döbbenetes. viszont az év első gesztenyesütése meglepően kukacmentesre sikerült. csupán három aszalt hernyócskához volt szerencsém negyed kiló gesztenyében. le a kalappal.
amiért itt ücsörgök a csodás és pihentető alvás helyett, az az, hogy holnap ismét partra vetett halnak állok, mert rajzolnom, fogsort cseréltetnem és angolra mennem sem ártana. úgyhogy azon frissiben, hogy hazaértem, le is firkantgatom minden gondolatomat, mielőtt jó szokásomhoz híven elfelejteném mind.
kifejezetten jót tett az a három nap internet és elektronika nélkül. csapok a számra rögtön, mert egész nap rádióztunk. mindent tudok a székelyek nagy meneteléséről. háromszor is, ha lehetséges ez!
beleástam magam a színtan izgalmas világába, ami felettébb hasznos, már ha azt nézzük, hogy az idei rajz OKTV témája a színek. volt itt minden. goethe, newton, nemcsics, itten.... de azért még van mit okosodnom. csak mondom. zárójelben.
a Folly Arborétumban bevásároltunk izgalmas facsemetéket és bokorciket, amikből, hacsak apa le nem fűnyírózza(ennek van alapja, nem csak fikció), remekbe szabott kert lesz ösvényesül bőröstül. mivel van úgy...2700 négyzetméternyi beültetendő földünk, a fáknak bőven van helyük. ezzel magamat bíztatom, mivel ilyesmiket is vettünk: vadcitrom, atlaszciprus(hatalmas!!!), könnyező ciprus, meg még néhány nevenincs gigászi(egyelőre tíz centis) fácska. szőlőtelepítésen is túl vagyunk immár, kíváncsi vagyok, vajh hogy reagálnak a szüleim biokertészetről alkotott képére. permetezni? ugyan, minek.....
ezenkívül a nordic walking botoknak hála feljutottam néhány magas és kevésbé magas hegyre(kies kis hazámban minden pocoktúrást hegynek hívunk) és szemügyre vettem a strandot, ami meglehetősen lehangoló látványt nyújtott az évnek ebben a csalóka szakaszában. hamarosan itt a mindenszentek, így a borús őszi időről azonnal sírokra asszociálok. rossz berögződés. a piros pöttyös labdával feljavított edericsi strandon végre kibékültem húggal. rekordhosszúságú két napon keresztül megálltam, hogy hozzászóljak, mivel rettenetesen ormótlan és nagyon bántó megjegyzésével vérig sértett. nem részletezem, mit mondott, de....hagyjuk. peace, love, búcsúzom: egy friss és kipihent(*sípsípsíp. hazudik!!) Lili

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább