Ezek ilyen hogy is mondjam....fílinges képek. nem is akartam írni. csak aztán...így esett. szombaton végre meghódítottuk a vadont, a hegyet, a dzsungelt. amúgy nem lehet túl magas, de hát tudjátok, ez itt kies szép hazánkban nem jelent semmit. ez nálunk már hegy.
Az edericsi hegy. Nordic walking, amit egészen eddig utáltam. Most már nem. A húgom megenne vacsorára, ha látná, hogy feltettem ezt(nyíl a két képre itt lent)és ezt.
Kedvem volt hozzá, csak arra nem számítottam, hogy a zöldtúra útvonala ennyire zöld és ennyire hiányzik belőle az út. Eltévedtünk, visszataláltunk, és többet oda vissza nem megyek. Viszont az oda vezető úton találtunk cukorbogyót, amit imádok. Biztosan nem ismeritek. Fán növő. Kicsi piros vagy fekete bogyó, inkább ne kóstold meg, ha nem vagy benne biztos, mert nő mellette egy másik hasonló is, de az halálos lenne számodra. Ja, igen. Számomra is.
Azután hajóra ültem Györökön, hideg volt, hogy majd megfagytam belé, mert ugye nekem persze feltétlenül fontos volt szoknyában menni. A hajón a matrózok vagy hogy is hívják ezeket az embereket, akik vezetik a hajót, na mindegy szóval felhívtak hogy legyek én a kormányos. Így aztán én vezettem. Tizennyolcas létemre ott ültem egy hajón, amin összesen három utas és három matróz volt velünk együtt, három harmincas jól megtermett férfi társaságában. Hát hülyeségért nekem sem kell a szomszédba menni. Mindegy, mert semmi gáz nem lett belőle, a nyelvem elég csípős, ha akarom. Kikötöttünk. Átmentem Máriára, ott volt valami. Vasárnap hazajöttem, és most itt vagyok. Micsoda öröm és boldogság, nemde? Valami rettenetes a nemtudommim ma. Nem vagyok képes épkézláb mondatokat kinyögni, leírni meg aztán még kevésbé. Nálunk ezt úgy mondják, hogy fogalmazásgátlót szedek. Meglehet, hogy van benne valami.... Na, ennyi. Dühös voltam tegnap. Nagyon. Aztán rájöttem, hogy nem. Mármint minek. Vannak rettentően szar emberek. Én is ismerek néhány ilyet. És akkor mi van? Attól, hogy szemetek, nem kell nekem is rögtön spleennel az ábrázatomon járni-kelni. Én ettől még egy boldog ember vagyok. Egyedül. Vannak azok az idegesítő fbposztok, hogy idézem; "állapota: csodára várva", na én ilyesmire nem várok. Csak maradok így. Tisztára mint egy rosszul motivált tonna madonna. Jóóóó ez már tényleg gyengeelméjű volt, még tőlem is. Ma nem vagyok valami IQfájtör. Booooldogság. Peace, emberek! Ennyi. Ennyi. Nem, nem. Abbahagytam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése