bloggerma.

Azt hitte, kiölte belőlem Kicsi Lilit. Szándékosan magyarul írok. Már egy ideje csak magyarul írok.

Most egy kicsit maga alá gyűrt az élet, de méginkább Nátha őurasága, aki a Megfázás megyéből érkezett; tudod, Szívás ország keleti csücskéből. Egy távoli ország, bár ami azt illeti, lehetne egy hangyányit távolabb is. Túl gyakran jönnek látogatóba a lakók. Az én vendéglátásomat speciel igen megkedvelhették. Na mindegy. Gyengébbek kedvéért ez annyit jelentett, hogy meg vagyok fázva és nem mentem pénteken gimibe. Az ma van. Vagyis...nem tudom, mikor fogom ezt kitenni, mert elment a netem.

Egy darabig jó kedvem volt. Megnéztem egy elég sablonos, tipikus gyógyulók részére készült, művészettel és rút kiskacsával megspékelt és nevetéssel sűrűn megszórt romantikus filmet. Természetesen hepiend, de azért nem sírós, mert azt nem bírtam volna elviselni, ha még a szememből is csöpög valami. bőven elég az orrom. Hagyjuk, mert biztos kaja közben olvasod.

Én legalábbis biztos evés közben olvasnék. Egyesek azt hiszik, hogy ha nem látják, amit esznek, akkor a testük is úgy fogja fel, mintha koplaló diétán lennének. Éljen Amerika! Éljen az élet!

Régen kerestem latin idézetet. Kezdek berozsdásodni. Talán már nem is én vagyok a csúcstartó a kvízpartos latin kvízben.

Huhh. Azért ez nem okozott akkora törést, mint vártam. Ja, igen. Egy kicsit cinikus lettem. Próbálom leplezni, de.... hát igen. Ha akar, ki fog jönni.

Ilyenkor, amikor egyedül vagyok itthon, és túl vagyok az ébredés okozta sokkon, az első két pohár forró kétcukros teán, a zabkásán és az öltözködésen....nos, ilyenkor megesik, hogy gondolkodok. Tudom, a Mario és a varázslót kellene olvasnom. El is olvastam a felét, továbbá belekezdtem a Janet Frame-ről szóló elég...ühm...szóval...érdekes könyvbe angolul. De Thomas Mann eme érdekfeszítő olvasmánya semmi, ismétlem egy hangyányi izgalmat vagy érdeklődést nem váltott ki belőlem. Csupán örömöt, ha arra gondolok, hogy mindössze ötven oldal a szentem. Azt meg óraközti szünetekben is simán lenyomom, ha kell. Vagy hétfői lyukasban.

De mivel egyik könyv sem volt letehetetlen darab, egyedül maradtam a gondolataimmal és a zenéimmel. Isteni zenéket találtam. Majd belinkelem, de úgysem hallgatja meg senki, csak a magam megnyugtatására teszem, hogy ezzel is színesebbé változtattam a blogomat.

Igazából nem érdekel. Aki akarja, az színesítés nélkül is el tudja olvasni, aki nem, annak gyalogsági ásó. Mivel most az avantgárd művészeti irányzatainál tartunk magyaron, kötelességem megjegyezni kedves olvasóim szellemi épüléséért, hogy ez a nemtörődömség egy csöppnyi késő-expresszionista stílust jelez. De csak tényleg egy csipetnyit. Ügyesen elrejtve a csodacsokicsukrászda tortáihoz hasonlóan kacifántos mondatok között. Ugye nem jöttél volna rá, ha nem mondom? Nekem is csak úgy....csak úgy jött. Belső benyomás, mi? Na persze. Skatulya sokkalinkább. Egal.

Már megint ezt az utálatos szót használom. Képzeletben rácsaptam a nagyon is valódi kezemre, ami leírta.

Hol is tartottam? Gondolkodtam. Rövidesen eljutottam egy idő szépítette emlékfoszlányokkal tarkított valóságba, amit utálok. Nézegettem az előhívásra összeválogatott képeket, és mély depresszió előjelei mutatkoztak rajtam. Régen máshogy csillogott a szemem. Boldogabban. Ártatlanabbul. Olyan kis furcsa pöttyök is voltak benne. Most már csak zöld. Azt is gondolhatnám, hogy Kicsi Lili eltűnt és itt hagyott. Na ez egy ostoba és megbocsáthatatlan tévedés lenne. Itt van. Mert nem engedem elmenni. Senki nem tüntetheti el. Örökké én. Örökké ő. Mi lennék a mázam nélkül, hogy gyerek vagyok még? Tizennyolc múltam. Öreg vagyok. Büszke vagyok. Megveregetem a vállamat a tükör előtt, és elismétlem, még ha nem is vagyok benne biztos, hogy ugyanaz vagyok. Nincs az az ember, nincs az az állat, nincs olyan, aki ezen változtathatna. Attól, hogy többet tudok, nem leszek kevesebb. Több sem vagyok, de kevesebb sem. Kiegyensúlyozzák magukat a dolgaim. Harmónia, nemde? És íme, így születtem ÉN. A szuperharmonikus hibrid. Takarékon száz évig is kitart. No garancia, de a szervizeléssel sokat javíthatnak a működési hatékonyságon. Sokat fogyaszt, de megéri, mert ilyen szórakoztató, ám mindazonáltal használhatatlan szerkentyűvel öröm az élet. nem ugrik le hidakról, mert fél a víztől, nem vagdossa az ereit, mert rémálmai vannak tőle, nem lövi be magát, mert ha létezik tűfóbia, neki olyanja is van. Nem néz 12es karikánál félelmetesebb filmet, mert nem tud tőle aludni. nem fél a sötétben, mert a rendszere folyamatos hozzászoktatással át lett írva már vagy....két hónapja. Új fejlesztés.

És most jó neki, még. Még nincs OKTV, Helikon, felvételi, érettségi. Úgyhogy a kedves felhasználók kedvükre élvezhetik az új Lili-prototípus minden előnyét. A hátrányai a felhasználót évszaktól függően terhelik.

Fin. Konyec. Ende. The End. Vége.

Padampadam.