https://soundcloud.com/search?q=radical%20face
Mi mást, mint radical face-t teszek ide; az ő welcomehome-dalukkal lesz tökéletes az érkezés....jobb, mint az igazi.
Hazaértem az egy hetes táborból Ausztriából, és úgy tűnik, a világ nem állt meg, amíg távol voltam. Istenem, annyira jól esett egy hétig kikapcsolni a külvilágot, de most újra vissza kell térnem a hétköznapi menetrendbe, mert különben eltévedek.
Nem voltam itthon, és a húgom egy oltári nagy baromságot csinált. Akkorát, hogy sírva fakadtam, amikor megtudtam. A franc egye meg, hogy nem lehet egy hetet kibírni baj nélkül.
Most viszont itthon vagyok, és figyelek rá. Ha valami baja történne, azt nem bocsátanám meg magamnak.
A mi családunk nem egy hagyományos. Nálunk nem elég szimplán önmagamnak lenni. Ide több kell ennél. És a húgommal nem két személy vagyunk, több annál. Szeretem ezt, de egymás nélkül nem vagyunk azok, akikre a világnak szüksége van. Nem, inkább egymásra van szükségünk. Akár lehetnénk ikrek is-egyébként nem vagyunk azok. Néha rettenetesen kibírhatatlanok vagyunk és nem bírunk megmaradni egy légtérben, máskor a jóisten sem tud minket elválasztani. Furcsa dolog ez. Én tudom kezelni. Ő is engem. Ez nem semmi, hiszen aki csak ismer minket, az tudja, hogy egyikünk sem könnyű eset.
Én két méterrel a föld felett lebegek és állandóan ábrándozom és mindent meg akarok valósítani. Vannak álmaim, amikhez ragaszkodom. Tőlük függök. Istenem, de gyönyörű álmok....de csodálatosan szépek......
Ő pedig....ő pedig ő. Nem mindig tudja, mit akar, de amikor igen, akkor azt véghez viszi. Ő sokkal inkább önmaga, amikor családban vagyunk, amikor együtt vagyunk, és kifelé mutat mást. Jobban bízik bennünk, mint másokban, azt hiszem.
Én pont fordítva. Idegeneknek és barátoknak az vagyok, aki vagyok. A családban én nem ez vagyok. Ha leírnál egy családtagomnak, biztosan nem ismerne rám. Én jó lány vagyok otthon. nem nagyon van velem gond, kivétel persze a házimunka és a konyha, mert abban a húgom a jó. Nem nyílok meg, amikor a családommal vagyok. Elég sok mindent elmondok nekik, de nem mindent. Azt hiszem azért, mert túl szigorúak. Félek, hogy nem tetszene nekik. Nem mindig, ez csak úgy nagyon általánosságban igaz.
Még nem fejeztem be. Még írni fogok a táborról is. Mert ahhoz nem lenne elég a hétfői lyukas első órám, sőt a hétfői napom sem.....
Ja, igen. Ma éjszaka azt álmodtam, hogy megöltem valakit. Rettenetes volt, de ez azt is jelentheti, hogy leszámoltam valamivel, ami rossz volt. Ami igaz is. Szombaton kibékültem valakivel. Azt hiszem.
Na viszlát, barátocskáim, megyek, mert matekom lesz. Vagy fizika? Nem emlékszem....
Mi mást, mint radical face-t teszek ide; az ő welcomehome-dalukkal lesz tökéletes az érkezés....jobb, mint az igazi.
Hazaértem az egy hetes táborból Ausztriából, és úgy tűnik, a világ nem állt meg, amíg távol voltam. Istenem, annyira jól esett egy hétig kikapcsolni a külvilágot, de most újra vissza kell térnem a hétköznapi menetrendbe, mert különben eltévedek.
Nem voltam itthon, és a húgom egy oltári nagy baromságot csinált. Akkorát, hogy sírva fakadtam, amikor megtudtam. A franc egye meg, hogy nem lehet egy hetet kibírni baj nélkül.
Most viszont itthon vagyok, és figyelek rá. Ha valami baja történne, azt nem bocsátanám meg magamnak.
A mi családunk nem egy hagyományos. Nálunk nem elég szimplán önmagamnak lenni. Ide több kell ennél. És a húgommal nem két személy vagyunk, több annál. Szeretem ezt, de egymás nélkül nem vagyunk azok, akikre a világnak szüksége van. Nem, inkább egymásra van szükségünk. Akár lehetnénk ikrek is-egyébként nem vagyunk azok. Néha rettenetesen kibírhatatlanok vagyunk és nem bírunk megmaradni egy légtérben, máskor a jóisten sem tud minket elválasztani. Furcsa dolog ez. Én tudom kezelni. Ő is engem. Ez nem semmi, hiszen aki csak ismer minket, az tudja, hogy egyikünk sem könnyű eset.
Én két méterrel a föld felett lebegek és állandóan ábrándozom és mindent meg akarok valósítani. Vannak álmaim, amikhez ragaszkodom. Tőlük függök. Istenem, de gyönyörű álmok....de csodálatosan szépek......
Ő pedig....ő pedig ő. Nem mindig tudja, mit akar, de amikor igen, akkor azt véghez viszi. Ő sokkal inkább önmaga, amikor családban vagyunk, amikor együtt vagyunk, és kifelé mutat mást. Jobban bízik bennünk, mint másokban, azt hiszem.
Én pont fordítva. Idegeneknek és barátoknak az vagyok, aki vagyok. A családban én nem ez vagyok. Ha leírnál egy családtagomnak, biztosan nem ismerne rám. Én jó lány vagyok otthon. nem nagyon van velem gond, kivétel persze a házimunka és a konyha, mert abban a húgom a jó. Nem nyílok meg, amikor a családommal vagyok. Elég sok mindent elmondok nekik, de nem mindent. Azt hiszem azért, mert túl szigorúak. Félek, hogy nem tetszene nekik. Nem mindig, ez csak úgy nagyon általánosságban igaz.
Ja, igen. Ma éjszaka azt álmodtam, hogy megöltem valakit. Rettenetes volt, de ez azt is jelentheti, hogy leszámoltam valamivel, ami rossz volt. Ami igaz is. Szombaton kibékültem valakivel. Azt hiszem.
Na viszlát, barátocskáim, megyek, mert matekom lesz. Vagy fizika? Nem emlékszem....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése