Ez most a kedvenc latin mondatom. Úgy értem a többi 50 után... A jelentése történetesen pont rám illik. Akinek becsületes úton semmi reménye... Mert arra azért rádöbbentem, hoy ez így van. Röviden, szépen,tömören, ja és latin szavakkal megfogalmazva. kitaláljátok, honnan idéztem? Jean Jaques Rousseau-tól, akinek a nevét(osztályfőnökömnek és irodalomtanáronak köszönhetően) hetedik osztály óta le tudom betűzni és elválasztva leírni, és akinek az irományival egy cseppet sem érzek rokonszenvet. Swift pikáns szatírái sokkal közelebb állnak hozzám. Egy kicsit groteszk, komoly, megfelelő mértékben tele a száraz humorral és a tények kíméletlen kimondásával. Nekem tökéletes. Ha ismersz, nem is feltételezheted másként. Persze van, aki inkább egy zsebkendőkből préselt 10 kötetes romantikus regényt képzelne a kezembe... Néha még én is.
Jöttek a fransziák... igen, fransziák, ne javítsd ki magadban, elég, ha a többi helyesírási hibámat elnézed nekem. Szóval ott tartottam, hogy jöttek a fransziák a gimibe. Egy hétre csupán, de olyan feltűnést keltettek, mintha egy életre jöttek volna és zenei kísérettel. Pedig nem. Magyar csakádoknál voltak elszállásolva, de nem is ez a lényeg, hanem hogy kit hoztak magukkal...! Volt vlük egy fiú, aki finoman szólva is kükönlegesnek mondható. Egyesek félelmetesnek, mások csak "másnak" találták, én meg szimpatikusnak. Ő az a típusú ember, aki felvállalja, aki és ami, és nem igazán érdeklik a kíváncsi/furcsálló/helytelenítő tekintete, meg s a halk és egyre erősödő sustorgás a háta mögött, a folyosón. Nem tagadom, én is meglepődtem, mert először a híre ért el hozzám, mint a "fizikai valója", és majd' hanyatt estem, amikor először láttam szemtől szemben. Jellemző ránk, kisvárosiakra(és rám, falusi parasztra...), hogy látunk valami furcsát, amit aztán körülállunk, megnézegetünk, jól megszidjuk a háta mögött, nevetünk rajta, aztán a végén rájövünk, hogy elfelejtettünk vele beszélni. Mert igazából teljesen értelmes, normális, ügyes és kreatív. Röviden: tévedtünk. Na, akkor ezt beismertem a magam nevében.
Tartottunk nekik ékszerkészítő foglalkozást, ahol több-kevesebb sikerrel alkottak medált, fülbevalót, gyűrűt, harkötőt és még sok mást. Aki meg nem, az szórakoztatta franciául a többieket. Részemről nem örültem, hogy nem érthetem a folyamatos karattyolást, de hát mit tehettem, gyűrtem az angolt és a pantomimet:) Ja, meg a drótot kötegszámra. Az előbb említett feltűnő jelenség volt az egyik legügyesebb, ami nálam tökéletesen igazolta, amit gondolam(második nekifutásra(: )róla. Úgy nyzsögtek, mint a hangyák a földre esett cukroszsák körül. Aztán volt táncház, ahol megtanították őket a mi szép, magyar táncainkra. Disco-hangerősségre állíott népzenei aláfestéssel. De azért megtanulták. Beálltunk mi is, egyik osztálytársnőmmel(üdv újra itt(: ), bár nem is emlékszem hogy vett rá erre. Én, és a néptánc? Neeem...ez csakis tévedés lehetett. Ugyanis rettenetesen én vagyok a néptánchoz. Mindenesetre sikerült párba kerülnöm az egyik leghelyesebb francia sráccal, és táncoltunk is vagy hét percet. Mert három a magyar igazság, meg négy a ráadás. Nálam... Jöttek hastáncosok, is, hogy bemutassák, mi ragadt ránk a 150 év alatt a koszon és a kávén kívül a törökökről, aztán a franciák is bemutatták, mit tudnak. Hát viccesek voltak, az biztos. Na de szerintem mi is eléggé. Eddig fifty-fifty...
Ez volt tegnap. Ma a csapat nagy része kirándulni ment, és pont a két legszebb hímet hagyták ott nekünk szabad prédának, bár erről ők nem tudtak. Délután volt röpke két órányi ücsörgőidőm, és szerencsére másnak is, úgyhogy végül a kanapén kötöttünk ki( ne tessék azonnal rosszra gondolni...(: ) úgy, hogy négy angolosnak nem sikerült összehoznia azt az egy nyomorult mondatot, hogy gyertek át a mi kanapénra, beszélgessünk!. Szerencsére jött Szent Péter, és lefordított mindent, még azt is, amit nem akartunk. Úgyhogy egy csomót megtudtunk rólun, aminek egy részét az tette ki, hogy megtanították nekünk a qrvát franciául, meg a híres-nevezetes B+-t. Ne írom le, nem vagyok mocskos szájú:) De hát Szent Péternek is el kellett mennie egyszer(hívták a mennyországból...), úgyhogy rövid úton tolmács nélkül aradtunk. Nem tellt bele félóra, és meg kellett válnunk örökre a francia hercegeinktől(bár így utólag belegondolva csak a csúnya békából lesz szép herceg, szóval ők amúgyis teljesen használhatatlanok lettek volna erre a célra...). Visszatértek távoli királyságukba, mi meg még mindig a toronyszoba erkélyén ülönk, és facebookon múlatjuk az időt, amíg egy újabb herceg el nem érkezik a tűzvörös Mustang-jával, hogy lekapcsoljon a hálóról. Szép álmodozást, lányok, fiúk...! Én türelmetlen típus vagyok, mentem aludni. Ha a szőke herceg keresne, mondjátok, hogy még nem vagyok készen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése