Ugrás a fő tartalomra

Aleca iata est...

Azaz a kocka el van vetve. Próbáltam apával kifogni, de sajnos nem sikerült-ő mindent tud:) Na jó, ez nem igaz, mert a cui ex honesto nulla est spes-mondatot nem tudta. Pedig az a kedvencem. 
Ma kirándulni voltunk Kőszeg környékén, felmásztunk az Írott-kőre, szétfagytunk, mint a csirkehús a fagyasztóban, aztán hazajőve észleltük, hogy két éve először valószínűleg sikerült megfáznom. Boldog vagyok. Ennek jó részt az az oka, hogy új fajta gyógyszerem van, ami már csak az asztmámra van hatással, a náthámra nem. Most alig látok, mert a kontaktlencséim nem igazán kedvelik sem a helyet, sem a betegséget, a "kései időpontot" meg annál is kevésbé, és könnyezek, mint egy szerelmes kamasz. Márpedig én aztán minden vagyok, csak az nem. Fáradt? Nagyon. Álmos? Nagyon. Éhes? Nagyon. Náthás? Haaaa.....pci....! Na de szerelmes? Kizárt. Bolondság. Csak a baj van vele. Számomra a kis piros szívecske szinonimája a plátói, a nem létező, a lehetetlen, az értelmetlen és az álom szavaknak. Nem is ragoznám tovább, mert már régen megígértem, hogy ez nem az a hely, ahol nyavajogni fogok. Ja, és jelzem, hogy ilyen helyet hiába keresel. Sem a facebookomon, sem a másik blogomon, (amit szintén hiába keresel...) nem fogsz találni semmit.
Vissza ide, a kastély első emeletének számítógéptermébe. Gondolom ez így egy eléggé furcsa mondat, mert mégis mit keres egy kastélyban számítógép, mit keresek én a kastélyban, és ráadásul ezt miért írom le. 1.:nem tudom, de örülök neki. 2.: itt alszunk a kirándulás ideje alatt. 3.:mert a másik választási lehetőségem az esti programot illetően, hogy a családdal(igen, a szenvedő édesapámmal együtt!) Lara Croft-Tomb Raider 2.-t nézzek a szobában. Na kösz, ezt inkább kihagyom. Tudod, nem igazán nyűgöz le Jolie kisasszony feltöltött ajka és a kaszkadőrje által produkált haláli ugrások egyike sem. Akkor már inkább kijöttem, és itt fagyoskodok, mert a billiárdot is elfoglalták a szálló vendégei. Ők is nagyjából annyit értenek a poolhoz, mint mi. vagyis nem sokat. Reggel lejátszottam a húgommal az első meccsünket, és győztem. A végén egy golyó maradt, plusz a fehér, mire apa jött, kecses mozdulataival félresöpört minket, felemelte a dákót, és belökte. Mi csak álltunk, és bámultunk, aztán elvonultunk egy visszavágó ígéretével kirándulni.
Kőszegen ebédidőben nem találtunk egy nyomorult éttermet sem, úgyhogy konzervbabot, sóletet, paradicsomos húsgombócot, csomagolt gumicsélót és hasonló ínyencségeket ettünk a kocsiban. Egy élmény volt. Húgom megállapította, hogy az én arcomat a legjobb puszilgatni, úgyhoogy amikor unatkoztunk, odanyújtottam neki az arcom, és puszilgatott, mint egy játékbabát. Itt egyébként mindennek kőszeg-illata van. Majd ha otthon leszek, a meleg szobámban, többet is írok, mert itt már belegyökereztem a márványburkolatba. Jó éjszakát:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere