Ugrás a fő tartalomra

Verőfényes napsütés...

Csodálatos, olyan igazi jóféle, szívet melengető idő van ma. Imádom. Nyári gyerek vagyok ugyanis. Jó, ezt már mondtam párszor, azt hiszem. Hétfőn névnapom lesz. Nem igazán zaklat fel a tény, sem az, hogy rá nyolc napra egy újabb évvel öregebbnek mondhatom magam és a moziban megnézhetem a 16 karikás filmeket is. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy meg is fogom nézni őket. Csak a tudat. Mert hát ugye nem mindegy.
Tényleg, a karikákról jut eszembe... a minap a tévéújságot böngésztem (hátha leváltották a TV2 vagy az RTL műsorszerkesztőjét, és végre valami normális filmet kapunk főműsoridőre...), és észrevettem, hogy a Minimax, meg a többi agyalágyult csatorna kirakta a 6-os jelzést a förtelmes animációs borzalmaira, meg a kicsit félelmetesebb meséire. Nagyon érdekes. Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy az a szülő, aki lerakja a gyerekét a TV elé butulni, mégis mikor fogja megnézni a korhatárt vagy a film tartalmát, ha már arra sem képes, hogy kiküldje játszani, focizni, babázni, rajzolni, vagy fürdeni a kis törpét, mint ahogy azt egy normális helyen szokás? Mert szerintem semmikor. Már bocsánat, ezt nem a szülők bántására írtam. De most komolyan.
Na mindegy, lényegében fölösleges ezen lovagolni. Én nem nézek tévét, nem hiányzik, és örülök, hogy a szüleim földszintes koromban nem engedtek annyit tévézni és nem hagyták, hogy színezőskönyvbe rajzoljunk. Köszi, tényleg!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább