Csodálatos, olyan igazi jóféle, szívet melengető idő van ma. Imádom. Nyári gyerek vagyok ugyanis. Jó, ezt már mondtam párszor, azt hiszem. Hétfőn névnapom lesz. Nem igazán zaklat fel a tény, sem az, hogy rá nyolc napra egy újabb évvel öregebbnek mondhatom magam és a moziban megnézhetem a 16 karikás filmeket is. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy meg is fogom nézni őket. Csak a tudat. Mert hát ugye nem mindegy.
Tényleg, a karikákról jut eszembe... a minap a tévéújságot böngésztem (hátha leváltották a TV2 vagy az RTL műsorszerkesztőjét, és végre valami normális filmet kapunk főműsoridőre...), és észrevettem, hogy a Minimax, meg a többi agyalágyult csatorna kirakta a 6-os jelzést a förtelmes animációs borzalmaira, meg a kicsit félelmetesebb meséire. Nagyon érdekes. Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy az a szülő, aki lerakja a gyerekét a TV elé butulni, mégis mikor fogja megnézni a korhatárt vagy a film tartalmát, ha már arra sem képes, hogy kiküldje játszani, focizni, babázni, rajzolni, vagy fürdeni a kis törpét, mint ahogy azt egy normális helyen szokás? Mert szerintem semmikor. Már bocsánat, ezt nem a szülők bántására írtam. De most komolyan.
Na mindegy, lényegében fölösleges ezen lovagolni. Én nem nézek tévét, nem hiányzik, és örülök, hogy a szüleim földszintes koromban nem engedtek annyit tévézni és nem hagyták, hogy színezőskönyvbe rajzoljunk. Köszi, tényleg!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése