Ugrás a fő tartalomra

Napló

Azt mondják, mindig aludj egyet, mielőtt hirtelen haragodben valamit kiteszel a netre vagy válaszolsz egy sérő levélre. Nekem erre sajnos nincs időm.
Azt gondolják, azt gondolom, tökéletes vagyok. Pedig valójában egy fafejű, makacs, büszke és kiállhatatlan perszóna. Nekem a kritika nem számít, mert azt sosem hallom meg, és utána nem lehet velem kommunikálni. Felhúzom az orrom és sértődötten elvonulok. Verem a vigyázz-menetet.
Túl magasra teszem a mércét. Mert nem vagyok hibátlan én sem, mint ahogy azt bizonyára gondolom.
Tényleg nem vagyok az! Senki sem az! És sosem gondoltam, hogy tökéletes lennék, vagy hogy a kritika lepereg rólam. Mert minden egyes szó megmarad bennem, és tudod az a bőrönd, ami a fejemben található és ami a rossz élményeimet hivatott összegyűjteni és elzárni az agyam távoli sarkába, kezd tele lenni. Előbb-utóbb tele lesz. Nem tudom, mikor, de akkor sokat fogok sírni. Minden egyes elmaradt könnycseppet bepótolok.
Igaza van annak, aki engem rágalmaz. Igaza van, és tényleg ilyen vagyok. Nézz rám! Ez vagyok én. A tengernyi hibámmal. Nem zudok például főzni. Segíteni sem. Béna vagyok. Beteges. Képtelen vagyok kompromisszumot kötni. Nem hallgatom meg a tanácsokat, mert támadásként élem meg őket. Elvárok mindent és cserébe semmit nem tudok adni. Mert képtelen vagyok az empátiára, képtelen vagyok megváltozni. Nem leszek jobb. Sértődős, elkényeszetett, hisztis. Kivonom magam a családi munkából.
Egyszerűen nem tudom, mit csináljak, hogy átvészeljem saját magamat.
Ja, közben az illető úgy döntött, még így is szeret engem. Hát nem remek? Az a vicc az egészben, hogy én SOHA, még egy fél másodpercig nem utáltam őt. Soha. Akármit tett vagy mondott, én ugyanúgy szerettem. Állítólag ez fordítva is igaz. Majd meglátjuk.
Egyébként a születésnapomra kapott fagyikészítő miatt vesztünk össze. Végül nekem lett igazam, bár csak a puszta véletlenen meg a recept minőségén múlott a dolog.
Egyelőre ennyi.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább