Ugrás a fő tartalomra

Napló

Azt mondják, mindig aludj egyet, mielőtt hirtelen haragodben valamit kiteszel a netre vagy válaszolsz egy sérő levélre. Nekem erre sajnos nincs időm.
Azt gondolják, azt gondolom, tökéletes vagyok. Pedig valójában egy fafejű, makacs, büszke és kiállhatatlan perszóna. Nekem a kritika nem számít, mert azt sosem hallom meg, és utána nem lehet velem kommunikálni. Felhúzom az orrom és sértődötten elvonulok. Verem a vigyázz-menetet.
Túl magasra teszem a mércét. Mert nem vagyok hibátlan én sem, mint ahogy azt bizonyára gondolom.
Tényleg nem vagyok az! Senki sem az! És sosem gondoltam, hogy tökéletes lennék, vagy hogy a kritika lepereg rólam. Mert minden egyes szó megmarad bennem, és tudod az a bőrönd, ami a fejemben található és ami a rossz élményeimet hivatott összegyűjteni és elzárni az agyam távoli sarkába, kezd tele lenni. Előbb-utóbb tele lesz. Nem tudom, mikor, de akkor sokat fogok sírni. Minden egyes elmaradt könnycseppet bepótolok.
Igaza van annak, aki engem rágalmaz. Igaza van, és tényleg ilyen vagyok. Nézz rám! Ez vagyok én. A tengernyi hibámmal. Nem zudok például főzni. Segíteni sem. Béna vagyok. Beteges. Képtelen vagyok kompromisszumot kötni. Nem hallgatom meg a tanácsokat, mert támadásként élem meg őket. Elvárok mindent és cserébe semmit nem tudok adni. Mert képtelen vagyok az empátiára, képtelen vagyok megváltozni. Nem leszek jobb. Sértődős, elkényeszetett, hisztis. Kivonom magam a családi munkából.
Egyszerűen nem tudom, mit csináljak, hogy átvészeljem saját magamat.
Ja, közben az illető úgy döntött, még így is szeret engem. Hát nem remek? Az a vicc az egészben, hogy én SOHA, még egy fél másodpercig nem utáltam őt. Soha. Akármit tett vagy mondott, én ugyanúgy szerettem. Állítólag ez fordítva is igaz. Majd meglátjuk.
Egyébként a születésnapomra kapott fagyikészítő miatt vesztünk össze. Végül nekem lett igazam, bár csak a puszta véletlenen meg a recept minőségén múlott a dolog.
Egyelőre ennyi.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább