Ugrás a fő tartalomra

Egy kis tömény +/-....

Nem szeretem...
...ha a jughurtos pohár oldalában felmelegszik a joghurt a kezemtől...
...hogy megmondják, mit csináljak, mit gondoljak és hogy nézzek ki...
...a veszekedést. Teljesen kikészülök tőle...
...ha valaki úgy tesz, mintha buta lenne és/vagy lusta...
...a "kocka" kifejezést, mint jelzőt az eszes emberekre. Sértőbb, mint ahogy a használói gondolnák...
...a horrorfilmeket...
...a betegséget...
...hogy nem látok rendesen szemüveg nélkül...
...Miley Cyrus nyávogását...
...ha valaki a "kedvenc könyvem" rubrikába a "sosem olvastam"-ot képes csak bepötyögni...
...a Valentin-napot...
...Picasso képeit...
...ha türelmetlenek velem. Ha valaki velem beszél, készüljön fel, mert legtöbbször maga vagyok a Nyugalom...
...az ünnepeket. Még a névnapom vagy a szülinapom sem kivétel...
...sőt utálom: az állatkínzókat, a mentás csokit, ami fogkrémízű és a hittérítést...
...sem SP-t, sem Fluort, sem a 37°C-nél magasabb testhőmérsékletűeket éneklés közben. Az valahogy nem az én világom. Talán egy kicit mász...
...az elektronikus zenét...


Szeretem...
...a csokoládét. Nem, nem szeretem, imádom...
...a könyvek illatát. A porát már kevésbé....
...a napkeltét és a napnyugtát...
...a Balatont...
...nézni a műkorcsolyát...
...használni a görkorcsolyát:)...
...az emberek mosolyát. Mindenkiét, kivétel nélkül...
...a békét és a békát. Nem feltétlenül a szőke hercegeset...
...a ceruzát és a rajzolást...
...a U2-t, Jamie Woont, Josh Garrels-t, a The dodos-t, a Toploadert, a Black Eyed Peast, az Alvin és a mókusokat és George Gershwint is...
...a kreatív feladatokat...
...az őszinte és nem giccses verseket...
...magát az őszinteséget, mint alkalmazott tudományt...
...a kirándulásokat...
...a fotózást...
...a nyarat...
...a tavaszt...
...az első és az utolsó tanítási napot, mindegyiket másért...
...a családom minden egyes tagját...
...az emberiséget...
...a kutyákat, azon belül Bogit...
...a táncot...
...a jó filmeket, amikben nem csöpög a romantika, mint a hóember nyáron...
...a breakmozdulatokat nézni neten vagy youtube-on, aztán(lassan, nagyon lassan...) megtanulni őket...
...a fákat és a fáramászást...
...a lepkéket, pillangókat, pilléket és minden ilyesmit, aminek szárnya van, de nem madár...
...egyébként a madarakat is szeretem, különösen a meggyvágót és a fenyőrigót. Gyönyörű állatok...
...a szép épületeket, a jól megtervezett, vagy spontán kompozíciókat...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere...

Estimese

A baj az, hogy a szél mindig fúj. Tegnap is fújt. Fújt engem, őt és őt is, a fákat és a vizet és a hajamat és én ezt nem szeretem. Minden körülötte forog. A levegő is. Mondjuk nincs is más választása. Erőszakos és kíváncsi. Látod, már megint itt van és a szoknyám alatt kutat. Kizártak az erkélyre. Egyszál semmiben. Megértem őket: én sem hagynám, hogy más tartsa a gyertyát. Így viszont engem cirógat a szeptemberi szél szörnyű, hűvös ujjaival. Undorító. Mintha egy láthatatlan szatír ujjai járnának pucér végtagjaimon. Hess, el innen, keresetlen esti látogató! Lemászok. Már rég elfelejtették, hogy én is itt vagyok. Nem ácsorgok az erkélyen; lemásztam. Le én, mint a szélvész. Mint a gondolat. A főtérre megyek, beülök a kedvenc kávézómba, és a szoknya alatt csak önmagamat lelni, semmi mást. Fizetnem nem kell, ez az én asztalom, az én pincérem, az én számlám. Egyszer talán majd kiváltom magam az évszázadok óta halmozódó kávéscsészékből. Ha lesznek unokáim, főznek nekem kávét és tologatják...