Ugrás a fő tartalomra

Today is tomorrow (random...)

Na, a mai napon aztán volt felhő, és nem csak az égen. Van, akiben csalódtam, van, akit továbbra is szeretek, és akit most jobban. Ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. És itt a hangsúly a "betartják"-szón. Na mindegy...azért igenis jó napom volt. Az eső ellenére. Mert egy eső sokmindent elmoshat, de a jó hangulatot nem. Elég sok fotót csináltunk, majd Flickr-en megnézhetitek, ha feltettem. Egyelőre igazából az alváson jár az eszem, mert úgy 6 óra alvásadósságom van, amit a tegnap esti olvasás alatt halmoztam fel...lefeküdtem, aztán kiolvastam egy könyvet. Hiába, ami jó, az jó. És én meg nem tudom letenni... ez a másik káros szenvedélyem a csoki után. Csak ez nem hízlal. Na nem mintha érdekelt volna valaha is, hogy hány kalóriát eszek....amíg beleférek a 34-es nadrágba, semmi nagyobb katasztrófa nem történhet:)
Esti vigaszként a nap félresikerült kezdése miatt George Gershwint alkalmazok, csak töményen:) Nagyon szeretem. Megnyugtató, ha az ember a valódi zenét is éppúgy tudja élvezni, mint a tánczenéket. Nekem még jobban is tetszik, de valószínűleg az ismerőseim nagy része nem osztozik velem ezen csodás érzésen. Pedig tényleg az...
Na, ennyit a máról. Most tegyük el magunkat holnapra:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Esti Mihály

ne gondolkodj sokat.

ha nem érted, és mert biztos nem érted, kérdezd meg! https://soundcloud.com/mctmanagement/jukebox-the-ghost engedj. nem abszurd ez? egy fenét, engedj. de... mit szórakozol itt, elég legyen. jó hát akkor csinálj, amit akarsz. köszönöm, ez igazán kedves tőled. ugyan, semmiség. ez csak természetes. fogd be. jó, de a kezemen taposol. mert mindig oda teszed, ahova lépni akarok. tudom, az egész férfitársadalom minden bűne bennem összpontosul. nesze, itt a kezem, kérlek taposs. menj a francba. útban vagy. tehetek én róla? rohadtul nem látok tőled. talán nyisd ki a szemed. és még poénkodsz is. baba kis kombópekket vettem. jó, akkor hallgassunk. te most komolyan megnyaltad a lábikrámat? a nyomorult lábikrámat? mi az a lábikra? ha elveszed róla a koszos nyelvedet, megmutatom. nem bízom benned. nagyon helyes, én sem tenném. szörnyeteg vagy. akkor mégis mit keresel itt, ha szabad érdeklődnöm? hát látod ez egy fantasztikus kérdés. értesíts, ha kitaláltad a választ, de ...