Ugrás a fő tartalomra

Username: your daughter

http://puzzle.ujragondolo.hu/2015/08/06/ugye-mi-jo-baratok-vagyunk/
Véletlen találtam erre a kis írásra, érdekes és jó taktika ennyi állítást összerakni, mert ha akarnám sem vitathatnám a feje tartalmát, az az, ami. Na de van az a része a mondanivalójának, ahol a kihasználásról ír az emberi kapcsolatainkban. Szerintem ez egy olyan dolog, amit kár a negatívumok közé sorolni. Nyilván fel lehet fogni a helyzetet így is, mert van egy helytelen, egyoldalú gondolkodás, az tényleg a szó szerinti kihasználás, viszont ha belegondolsz, akkor ráébredsz arra a nyugtalanító tényre, hogy már a fogantatásunk pillanatától használjuk az embereket bizonyos módon. Édesanyám testével kezdődik ez a visszacsatolás-folyamat, hiszen ő jogosan feltételezheti, hogy ha szüksége lesz rám, én ott leszek, mert ő felnevelt engem és én a szó pozitív értelmében használtam őt. Ha a legfontosabb fennálló emberi kapcsolatom is leírható ilyen jellegűen, akkor nem nehéz belátni, hogy később tudatosan vagy tudattalanul olyan viszonyokat alakítok ki, amelyek használaton alapulnak. Szép és eszményi, ám ebből a szempontból pillanatnyi múló hajlam az önzetlenség. Azért is állítom, hogy ez helyénvaló, ez természetes, mert ahogy egyre jobban megismerem a Zsuzsinénik világát, úgy látom, ezt ők is pont így csinálták. Jó tett helyébe jót várj. Én használom a barátaimat, és remélem ők is engem. Támaszkom rájuk, számítok a segítségükre, és ha minden jól megy, akkor ők is hasonlóképpen. Egyes alkalmi ismerőseim sem a negatív tartomány viszonzatlan vámpírszeretet valhalláját lakják, mert én úgy fogom fel ezt a dolgot, hogy nyilván mindenki nem lehet a közeli barátom, nem is vagyok az a fajta, viszont egymás értekeit megtalálni és azokat helyén kezelni(értsd: használni) egy oda-vissza működő, elvárások nélküli tartós és gyümölcsöző kapcsolatban több, mint normális. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább