Ugrás a fő tartalomra

Momentchen

Ahogy a strand kövér madonnáját néztem a vízből, átfutott a fejemen a kép, amit néhány órával korábban láttam a Csobánc derekánál, a Papsapka-kövek tetején. A fényképezőgépem keresőablakában a fenyvesen át a magasból pont Tapolca házaira láttam rá, és hiába mentem arrébb vagy kerestem más szöget, rá kellett jönnöm, hogy mindenhol belelóg egy kicsit a civilizáció. Most először tűnt fel, de nem is pontosan tudom, hogy lehet ez, hiszen évek óta figyelem ezt a látványt, hogy a helyi adoniszok és túlérett vénuszok is a berendezés részei. Apával beszéltem erről, és azt mondja, szerinte ez így van jól. Hogy tökéletes kép nincs, vagyis nem az a tökéletes, ami hibátlan. Ezek a dolgok is hozzátartoznak a valósághoz. Azt hiszem, hogy kezdem érteni. Először úgy próbáltam megközelíteni, hogy a képkivágáson múlik az, ahogyan a világot látom, de most már úgy érzem, hogy ez a Rorschach-teszt, amivel minden éber pillanatban a saját látásmódom gyakorlom, azt mutatja nekem a világból, amit én látni akarok, amit belelátok, amit látok belőle. A strand kövér madonnáját nem kell szépnek neveznem és elfogadnom az önkifejezéshez, a csíkos fürdőruhához, az egész piros padhoz és a kövérséghez való veleszületett jogát, hanem el kell helyeznem a képben. Nagyon érdekes lesz ezzel a felfogással fényképet készíteni.
Ez is egy tökéletes pillanat. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...