Ugrás a fő tartalomra

fall

két kézzel kapaszkodom a kedvességekbe. kezdem felfedezni a saját határaimat hajtő és elmeirányban. ritkán ilyen fontos, mint most, horgonytalanul. útnak indulok, mert nem bírok megülni a seggemen. anya főiskolás fémvázas hátizsákját most pakolom tele, hogy majd felrakjam a képzeletben amúgy is telerakott hátamra és két lépéssel, amelyet a felnőttség felé szándékoztam megtenni, újra gyerek leszek, ez ellen tenni nem lehet. az ősztől várom a patchworköt, foltozza már össze a széthullott darabjaimat, ha már nekem nem jutott rá több, mint egy tenyérnyi szőrcsomó a rákóczi sarkán. időleges állapot ez, mint egy állomás; koszos és tele bevándorlókkal és kivándorlókkal. erős vagyok, mint a sörecet, néha ugyan meg kell magam erőltetnem, hogy hab legyek a tortán, de legalább érzem a hatását a döntéseimnek és tudom, mi miért történik odabent, hamár az idekint értelmezésével ennyire elütök a szükségestől. imádom ilyenkor Abed és a community gondolatát és a saját communitym gondolatát és ez némileg megnyugtat, de még ezzel együtt is nagyon labilis vagyok. azt hiszem, csak azt szeretném, ha valaki megnyugtatna, hogy nem én vagyok az egyetlen bolond. na az segítene. így viszont csak simán szánalmas az ügy. nem vagyok elégedett.
sokszor kívánom, bár egyszerűbb lennék.
my mad fat diary


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább